VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Agrárszövetség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó János miniszter úr azzal a kéréssel zárta expozéját, hogy javaslatainkkal, módosító indítványainkkal segítsük elő, hogy a termőföldről szóló törvény - idézem: ...egy vagy több emberöltőre kicövekelhesse azt a jogi keretet, amelynek tekintetében és amelynek segítségével a föld valóban azoknak a kezébe kerül, és azok tudják működtetni, akiknek ez a jussa". Miniszter úr ugyan nem nevezte meg, kik azok, akiknek jussa ez a közel 8 millióha termőföld, de emlékezve pártjának a rendszerváltás időszakában megfogalmazott követeléseire és ígéreteire, talán nem tévedek, ha szavait úgy értelmezem, hogy a földre annak van jussa, aki azt megműveli - elsősorban és meghatározóan tehát a falvak népének. Miközben a legteljesebb mértékben egyetértek a miniszteri expozé záró mondatában megfogalmazott óhajjal, mégis meg kell kérdeznem, hogy a miniszter úr által előterjesztett törvényjavaslat vajon miért nem tartalmaz legalább egyetlen olyan rendelkezést, amely ennek a kívánalomnak a megvalósítását szolgálná. A kárpótlási törvények sajátos megoldásai következtében ugyanis ma egy olyan tulajdonlási helyzettel kell szembesítenünk a földtörvényjavaslatot, amely a következőkben összegezhető: 1. A termőföldek közel felének nem helyben lakók és nem gazdálkodni akarók a tulajdonosai. 2. A mintegy 2 millióra prognosztizált termőföld-tulajdonosnak 3-4 millió darab parcellában testesül meg a tulajdona, ezen belül 2,5 millióha föld egy ha alatti parcellákat, további 1,5 millió ha föld 8 ha alatti parcellákat képez. 3. A 2 millió ha-nyi részaránytulajdonnak, amelyen 1,3 milliós ember osztozik, a kárpótlási kijelölési szabályok miatt nincs meg a bevitelkori művelési ár fedezete, amihez pedig a részarány-tulajdonosnak alkotmányos joga van. 4. Egyre több településen derül fény arra is, hogy a hiányos vagy pontatlan földhivatali nyilvántartások miatt az úgynevezett részarány-földalap aranykoronában sem nyújt fedezetet e tulajdonok kimérésére, kijelölésére. 5. Az egyes részaránytulajdonok aranykoronában kifejezett nagysága is veszélyeztetve van, mert az a földhivatali gyakorlat, amely a művelésiág- változáshoz aranykorona-csökkenést vagy növelést fűz, állandó mozgásban tartja a tulajdon mértékét is. 6. A földkijelölő és -kiadó bizottságok munkája ellehetetlenült, mert a bevitelkori művelési ág hiányában csak a meglévő művelési ágak arányában tudná igazságosan kijelölni a tulajdonokat - az pedig jó pár darab van. A törvény arra kötelezi azonban a bizottságot, hogy mindazoknak, akik 1993. március 24- ig birtokbavételi szándékot jelentettek be, kívánságaik szerinti településen, kívánságaik szerinti földalapban, kívánságaik szerinti földrészletben és kívánságaik szerinti művelési ágban jelöljék ki a részarányt - mindezt azoknak a részarány-tulajdonosoknak a terhére, akik birtokbavételi szándékot nem jelentettek be: az ő részaránytulajdonuk helyét és művelési ágát a sorsolás fogja kijelölni, esik, ahová esik, és olyan művelési ágakban, amelyet a vakszerencse kidob. 7. A kárpótlási földárverések során a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosokat - ide értve az 500000 külső üzletrész-tulajdonost is - több milliárd forint vagyoni kár éri abból az okból, hogy a kárpótlási hivatalok, sajátosan értelmezve a kárpótlási törvényt, nem gondoskodnak az aranykoronában ki nem fejezett ültetvényérték mint értéknövekedés megtérítéséről. Hasonló vagyoni kárt okoz az üzletrészek névértékére kihatóan az a sajnálatos helyzet, hogy a vagyonban értékben szereplő szövetkezeti utak önkormányzati tulajdonba adását elrendelő törvényi rendelkezést mind a mai napig nem követte az Alkotmányban kötelezően előírt azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás. 8. Érzik a jog- és a tulajdoni biztonság hiányát a szövetkezeti tagok közvetlenül is, ugyanis az átmeneti törvény a kárpótlási maradványföldek tagi tulajdonba adását ígérte meg, erről a közgyűlések döntést is hoztak - most pedig azt látják és hallják, hogy az árveréseket annyiszor és addig tűzik ki, amíg az utolsó négyzetméter föld el nem kel. Ezek után azon már meg sem lepődöm, hogy az átmeneti törvény rendelkezéséről tudomást sem véve, Zsiros képviselőtársam - múltkori hozzászólása szerint - újból el akarja osztani az esetleg mégis megmaradó földeket, és az ő elképzelésében a szövetkezeti tagok csak az utolsó helyen jönnének számításba. 9. Végezetül, de nem lezárva, csak abbahagyva a tulajdonlási problémák és helyzetek bemutatását, csak megerősíteni tudom miniszter úr azon nyilatkozatát, hogy a tulajdoni változások adminisztrálása, bejegyzése még hosszú ideig eltart - Raskó államtitkár szerint akár három évig is. Ennek hátrányait a mai napig jogbizonytalanságként élik meg azok az új részarány- tulajdonosok is, akik az átmeneti törvény kapcsán jutottak egy háztáji nagyságú földtulajdonhoz. Tisztelt Országgyűlés! A földtörvényben első helyen érdekelt falusi lakosság a felvázolt helyzetre és az abból adódó kérdésekre várt választ a földtörvénytől. Nem az a legfőbb gondja ma - és sajnos, holnap sem -, hogy 200 vagy 300 ha nagyságú földtulajdont szerezhet-e, hanem arról szeretne a földtörvényben üzenetet kapni, hogy számíthat-e az állam támogatására a távol lakók és gazdálkodni nem kívánók tulajdonába került termőföldek visszavásárlásához, vagy hosszú távra be kell rendezkednie egy olyan bérleti rendszerre, amelynek a jövedelme - bérleti díj formájában - elkerül a mezőgazdaságból és a faluról, mindkettőt tovább szegényítve. (19.10) Számíthat-e egy olyan legális és nyilvános földforgalmi rendszer kiépülésére, amelyben a helyben lakó gazdálkodókat, illetve a helyben lakókat elővásárlási jog illeti meg más állampolgárokkal szemben. Kizárva ezzel egyszersmind annak a spekulációs célzatú zsebszerződéses tulajdonszerzési gyakorlatnak a továbbélését, amelyre mind a kárpótlási jegyek megbízotti megvásárlása, mind a részaránytulajdonok összevásárlása napjainkban is lehetőséget ad. Tisztelt képviselőtársaim! Választ vár a falu népe a földtörvényből arra is, hogy kap-e esélyt az államtól arra, hogy belátható időn belül négy-öt, sőt nyolc darabban lévő parcelláit egy birtoktestté vonhassa össze. Az önkéntes földcsere, sajnos, nem alkalmas módszer erre egy olyan helyzetben, amikor szinte az egész ország - hogy Torgyán urat idézzem - nadrágszíjparcellákban hever. Nem alkalmas azért sem, mert a részarány-kimérésre sincs pénzük az embereknek, nemhogy a földcserék finanszírozására. Végül nem alkalmas azért sem, mert maga a törvényjavaslat is ideiglenes megoldásnak tekinti és előrevetíti, hogy a majdani általános földrendezés nem fogja tiszteletben tartani az önkéntes földcserével kialakított birtokokat. Az ésszerű és veszteségkímélő megoldást csak a mielőbbi általános birtokrendezés jelentheti és jelenti. Ezek volnának az én megítélésem szerint azok a cövekek, amelyek segítségével - hogy ismét miniszter urat idézzem - a föld valóban azoknak a kezébe kerül, és azok tudják működtetni, akiknek ez a jussa. Mi, sajnos, már a negyedik tárgyalási napon nem erről beszélgetünk. Tiltunk, korlátozunk, optimális birtoknagyságot tippelgetünk, ráadásul olyan megoldási módszerekkel, amelyeket a magyar lakosság az elmúlt rendszer földtörvényeiből nagyon jól ismer és az ellenszerét is kitanulta. Irreálisan alacsony földárakon kesergünk, miközben a tiltásokkal és a korlátozásokkal be is fagyasztjuk ezeket az alacsony földárakat. A nagybirtok-monopóliumok kialakulását kívánjuk megakadályozni, de ezzel részben már elkéstünk. A kárpótlási jegyek és a részarányok felvásárlásával kialakult 300 ha területű nagybirtokokhoz, monopóliumokhoz a törvényjavaslat még közgazdasági, például adózási úton sem kíván hozzányúlni. Másrészt, a tilalom kikerülésének törvényes technikái máris közszájon forognak. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy a falvak lakóit és a mezőgazdasági munkából megélni akarókat orientáló úgynevezett földjogi cövekek egy része, így különösen a földszerzési támogatások, hitel- és adópreferenciák kérdése nem a földtörvény kompetenciája. Meggyőződésem azonban, hogy ha a falun élők, illetve gazdálkodók birtokszerzésének támogatásában egyetértés van, úgy erre az állami közreműködésre utalni a földtörvényben nemcsak lehetőség, de kötelességünk is. Kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják jó szándékkal az ezzel összefüggő módosító indítványaimat. És befejezésül: Kávássy képviselőtársam már nincs itt, elment, de a múltkori hozzászólásával kapcsolatban szerettem volna néhány gondolatot elmondani. Több gondolatával azonosulni tudok, hogy én nem tapsolom meg sem azt, hogy az ÁVÜ eltekinteni szándékozik a bérleti díjtól, sem képviselő úr reményeit, hogy ez példaértékű lesz a magánföldbérletek tekintetében is és a bérlő majd kevesebb bérleti díjat fizet, a földtulajdonos pedig alacsonyabb bérleti díjat kér. Nem tudom, hogy a kétmillió földtulajdonos mit szól majd egy ilyen elváráshoz. Meglehet, hogy éppen tőlem, aki egy földbérlő gazdaság elnöke is, hihetetlenül hangzik, mégis kimondom: én annak tudnék tapsolni és örülni igazán, ha évről évre magasabb és magasabb bérleti díjat fizethetnénk. Ez ugyanis azt jelentené, hogy van a mezőgazdaságban jövedelem, nyugodtan tekinthet a jövőbe a földművelő ember. Úgy gondolom, hogy egy földtörvénynek a maga lehetőségeivel ezt kell szolgálnia. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)