DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tavaly nyáron, amikor az oktatási és felsőoktatási törvény elfogadásán munkálkodott a Parlament, egyértelműen benne volt a levegőben, hogy ezt a két törvényt az akadémiai törvénnyel együtt kellene elfogadnunk. Valamilyen ok miatt - a nyári meleg, a Parlament fáradtsága okán - úgy alakult a helyzet, hogy az akadémiai törvény ebből a szentháromságból kimaradt. Azóta működik a felsőoktatási törvény, vannak hatásai, és egyre jobban világossá válik a magyar kutatók és a felsőoktatásban dolgozók körében, hogy van egy hiátus, nevezetesen az akadémiai törvény. Ugyanis párhuzamosan történnek olyan események, amelyek a régi világot és az új világot nem tudják a kellő szinten, harmonikus módon összeegyeztetni. Itt már szó volt arról, hogy a tudományos minősítés fogalma az egyik ilyen neuralgikus pont. Az egyetemek megindították a PhD-programjaikat, akkreditáltatták magukat. Most igen előrehaladott állapotban vannak a habilitációval kapcsolatos eljárások. Ugyanakkor viszont ettől teljesen függetlenül az Elnöki Tanács rendelete alapján működő tudományos minősítő bizottság egymás után gyártja azokat a tudósokat, akik később be kell, hogy illeszkedjenek a már elfogadott, úgynevezett egyetemi szférába. Ez egy tarthatatlan állapot. Ez mindenképpen olyan feszültségeket okoz ma Magyarországon, amit nekünk, a Parlamentnek meg kell oldanunk, mivel a mi adósságunk ez a bizonyos akadémiai törvény. A másik érdekes jelenség ezzel az akadémiai törvénnyel kapcsolatban az, hogy annak idején én mindenre fogadtam volna, csak arra nem, hogy az akadémiai törvény lesz a Parlament számára a legérdekesebb. Úgy gondoltam, hogy bizonyos, Parkinson-törvényhez hasonlítható jelenségek miatt a legnagyobb társadalmi érdeklődést természetesen az oktatási törvény fogja kiváltani, utána már egy szűkebb társadalmi érdeklődést a felsőoktatási törvény, és egy egészen szűk érdeklődést fog kiváltani az akadémiai törvény. Nagyon érdekes, de nem így történt, hiszen Mile Lajos képviselő úr beszámolója szerint ez a hosszú nevű kulturális bizottság éjt nappallá téve tárgyalta ezt az akadémiai törvényt, míg mondjuk az oktatási és felsőoktatási törvényt elég gyorsan tető alá tudták hozni, és lényegében - meg kell mondjam - előálltak egy egészen új törvényjavaslattal. Úgy gondolom, hogy ezt Mile képviselő úr is elismeri, hiszen beszédében megemlékezett erről. Tehát ez egy új akadémiai törvényjavaslat, amelyet a kulturális bizottság készített; még egyszer hangsúlyozom, nagyon nagy munkával. De ez a munka valamilyen ok miatt példamutató volt. (11.40) Ez pedig az, hogy különböző érdekcsoportok által kezdeményezett módosító javaslatokban konszenzusra jutott. Mutatja az eredmény, hogy több mint 279 módosító javaslatból 240-et - a kulturális bizottságnak ezen nemes munkája eredményeként - visszavontak az országgyűlési képviselők, márpedig közismert az, hogy az országgyűlési képviselők általában nem szeretik visszavonni saját javaslatukat. Ez azt mutatja, hogy itt, az akadémiai törvénnyel kapcsolatban egy új típusú törvényhozási módszer lett kipróbálva, nevezetesen az, hogy egy bizottság magára vállalta az érdekegyeztetést a különböző érdekek, a különböző parlamenti pártok elképzelései között. A kompromisszumra való törekvést a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatta, ennek következtében jelen pillanatban minden módosító javaslatunkat visszavontuk, tehát nem él módosító javaslat, ugyanis úgy láttuk, hogy a törvény megszületése érdekében ezt a lépést meg kell tennünk. A részleteket illetően azonban a kulturális bizottság módosító javaslatai után is vannak problémáink. Ez elsősorban a négy bizottság által benyújtott összesítő jelentés tartalmából fakad. Miről is van szó? Ez a kiküldött bizottsági együttes jelentés számos pontban nem egyértelmű, ugyanis néhány helyen a kulturális bizottság által konszenzussal elfogadott módosító javaslatot az alkotmányügyi bizottság nem fogadta el, és helyette egy másikat javasolt, amihez természetesen joga van. Másutt pedig rendkívül bizo nytalan az előterjesztőnek, tehát a kormányzatnak az álláspontja ezekkel a módosító javaslatokkal kapcsolatban, amennyiben valóban az a helyzet, amit ez a bizottsági jelentés tartalmaz, tehát hogy a kormánynak az álláspontja is helyesen van leírva egy bizottsági jelentésben. Én csak erre tudok támaszkodni, mert nem tudjuk a miniszter úrnak, illetve a Kormánynak a szándékát még most ezzel kapcsolatban, csak akkor fogjuk megtudni, amikor szavazásra kerül a sor. Mégis, milyen átfogó problémákat látok én - szeretném hangsúlyozni - a jelentésben? Arról van szó, hogy a várható kormányzati magatartás, a kulturális bizottság konszenzusát számos helyen felülbírálná. Ennek következtében azok az országgyűlési képviselők vagy azok a politikai erők, amelyek megegyezésre törekedve visszavonták a javaslatukat, érezhetik, hogy ők tulajdonképpen ki vannak semmizve, vagy pedig úgy kell eljárniuk, hogy újabb csatlakozó módosító javaslatokkal felelevenítik az eredeti javaslataikat, hiszen a Kormány álláspontja szerint minden további nélkül el lehet tekinteni a kulturális bizottság javaslatától, és vissza lehet térni a törvényjavaslat eredeti szövegére. Erre szeretnék konkrét példát mondani. Az eredeti törvényjavaslat 15. �-át illetően, amelyben az Akadémia közgyűlésének feladatai és jogosultságai vannak felsorolva, a kulturális bizottság egy rövidített, lényegében megfelező javaslattal élt, és ebben a javaslatban - szeretném elmondani - több mint 20 képviselő vonta vissza - a kulturális bizottság javaslata alapján - a módosítványát. A kulturális bizottság ezt a javaslatot a 14. � alatt egyetlen oldalra csökkentette. A kulturális bizottság javaslatát a gazdasági bizottság és az alkotmányügyi bizottság támogatta, ugyanakkor a jelentés szerint az előterjesztő nemlegesen foglalt állást. Az én logikámból az következik, ha a miniszter nemlegesen foglal állást, akkor az eredeti törvényjavaslat passzusaira kívánja a pozitív szavazást. Kérem szépen, ha meg tetszenek nézni, kétoldalnyi anyag volt a közgyűlésnek a feladata, annak nagyon sok részl etpontja vitatott volt különböző módosító javasalatokkal. Most ott tartunk, hogyha netalántán a Parlament csak a szokásos módon fogja ezt a törvényt megszavazni, akkor visszacsempésszük az eredeti törvényjavaslat nagyon sokat vitatott pontjait a közgyűlés feladataiba. Ezt én, megmondom őszintén, nem túlságosan szeretném. Ugyanakkor van egy nagy dilemmám. Tulajdonképpen én most mindenkit fellázíthatnék itt a Parlamentben, hogy adja be újra a csatlakozó módosító javaslatát, hogy azokkal foglalkozzon érdemben a bizottság, illetve a Kormány, hogy elfogadja-e, mert esetleg előfordulhat, hogy azt a nagy-nagy listát nem tudta elfogadni a kormányzat, de részletekben lehetne kompromisszumra törekedni a kormányzattal is. De mi lenne ennek az eredménye, tisztelt Országgyűlés? Az lenne az eredménye, elszabadulna a pokol, újra kezdenénk benyújtani a módosító javaslatainkat, és ebből a törvényből ebben az időszakban már nem lenne semmi. Ezért bármennyire is fájdalmas számomra, azt javaslom, mérsékeljük magunkat, ne próbáljuk csatlakozó módosító javaslatokkal szétzilálni azt a konszenzust, ami már kialakult, viszont legyünk határozottak, hogy amennyiben csak lehetséges, a kulturális bizottság konszenzusos javaslata mellett tegyük le a voksunkat. Mert ha itt minden részletben eltérő magatartást tanúsítunk, akkor egy eléggé kezelhetetlen törvény fog megszületni. Giczy képviselő úr javaslatainak az indítékát nem tudom úgy felfogni, mint ahogy itt emlegették, hogy esetleg ez lenne a kormányzat titkos javaslata. Én Giczy képviselő urat komoly embernek tartom, nem hiszem, hogy ilyen szerepre vállalkozott volna, de a javaslataival kapcsolatban is úgy látom, vannak megszívlelendőek közöttük, de bizonyos értelemben ő is beáll abba a sorba: visszacsempészni a régi, nagyon vitatott kérdéseket, és eredeti formában akarják elfogadtatni a magyar Parlamenttel. Befejezésül tehát amikor én nagy tisztelettel arra kérem a Parlamentet, hogy minden nehézséget és vitát figyelembe véve, mégis próbáljuk meg a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslatot még most, ebben a periódusban elfogadni. Elsősorban nem az Akadémia érdekeiből indulok ki, hanem a Magyarországon kialakult helyzetből, a felsőoktatásban, a közoktatásban dolgozó, tudománnyal foglalkozó fiatalok, középkorúak, idősek problémáinak a megnyugtató rendezéséből. Természetesen ebbe beletartoznak az akadé miai kutatóhelyeken dolgozók is, hiszen ők is hasonló cipőben járnak, mint az egyetemek, főiskolák képviselői. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)