BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kizárólag a személyes megtámadtatás ürügyén kívánok szólni. Kis Zoltánnak javaslom azt a módszert, amelyet eddig gyakorolt az ellenzék: sokkal célszerűbb, ha arra a kérdésre próbálnak válaszolni, hogy mit ne csináljunk - ebben sokkal sikeresebbek. Mihelyt belecsúsznak abba, mit csináljunk, azonnal hiba történik. Fölhívnám a figyelmet arra, amit a válaszban mondott: ha annak adtunk volna csak üzletrészt, aki vagyont vitt be a tsz-be, akkor nem tudom, hogy mi lett volna, ugyanis vannak, akik csak az életüket vitték be. Semmi mást, csupán az életüket! Azoknak mi jár? Az majd a következő kör lesz, ellenzéki kormány kárpótlási törvénye, gondolom én. A másik pedig, ami miatt beleszóltam a fölszólalásba: csúsztatni még ebéd előtt sem lehet, mert azért annyian odafigyelnek, hogy ezt észreveszik. Az a recept, amely szerint az ország belefullad a gabonába tavasszal, éhen hal télen, úgy látszik, most már nem megy, most már a búzák sárgulnak. (Derültség.) Nem sárgulnak a búzák - jelzem -, a búzák szépek egyébként, és ez nem kincstári optimizmus, hanem csupán azt jelzi, hogy jó volt az időjárás, végre négy év után olyan telünk volt, amikor volt csapadék. Nem k ell reménykedni, hogy sárgulnak a búzák: nem sárgulnak, s a gazdák tudják, hogy mi kell a búzának, úgyhogy kérem, ezzel ne foglalkozzunk, ez nem a Parlament dolga. Köszönöm.