DR. KISS RÓBERT (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Igyekszem nagyon rövid lenni az elkövetkezendőkben, ugyanis sok képviselőtársam már sok mindent elmondott a vízlépcsővel kapcsolatosan, amit én is szándékoztam. Én hadd mondjak egy összehasonlítást, vagy hadd kezdjem egy összehasonlítással a mondandómat. Ugye, emlékeznek még képviselőtársaim arra, hogy 1988-ban is vitatkozott a Parlament a vízlépcsőről. És akkor, az akkori környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter egy azóta már klasszikussá vált kifejezést használt: a vízlépcsőt és demokráciát! Ez az alapja tulajdonképpen számomra az összehasonlításnak, ugyanis valamilyen módon, azt hiszem, jelenleg is, sajnos, hasonló a helyzet az akkori állapotokhoz. Mi is ez a hasonlóság? Amikor ez a mondat vagy kifejezés elhangzott, akkor is egy árukapcsolás volt a vízlépcsőhöz; valamilyen más árut kapcsoltak, ha úgy tetszik, a demokrácia kifejezésével vagy a demokráciával. Mit kapcsolnak most a vízlépcsőhöz? A Szigetköz vízellátását. Tehát most nem az van, hogy vízlépcsőt és demokráciát, hanem vízlépcsőt és vizet a Szigetköznek! Azt hiszem, hogy ez az összehasonlításnak az alapja. Milyen hasonlóság van még az akkori kormány és a jelenlegi Kormány között? Mindkettő, úgy hiszem, akkor már a mandátumának a vége felé járt, vagy a vége felé jártak, járt az a kormány is és a jelenlegi Kormány is. Mindkettő a saját erejét és a saját presztízsét kívánta valamilyen módon demonstrálni, mert azt gondolom, ez is kifejezetten egy erődemonstráció, a Kormány erejének demonstrációja, mert különben miért úgy került volna beterjesztésre ez a határozat, hogy csütörtöki napon Boross Péter miniszterelnök úr a Szigetközben nyilatkozik, hogy megoldják ezt a problémát, és hétfőn mit lát az ember, hogy hétfőn ez a határozati javaslat már az Országgyűlés előtt van. És nemcsak hogy az Országgyűlés előtt van, hanem az Országgyűlés napirendjére is tűzték, kedden már dönteni és határozni is kellene erről a határozatról, ami, azt hiszem, hogy eléggé példátlan az Országgyűlés történetében, mert aznap, amikor a tárgyalást megkezdtük, illetve a következő napon, még a legritkább esetben tárgyalta a plenáris ülés és a Parlament is; még olyan esetben is, amikor sürgős és kivételes eljárásról volt szó. És miért volt ez ilyen hirtelen és ennyire sürgős? Hiszen azt is látni kell, hogy ennek a cselekvési programnak a legutolsó beterjesztési határideje 1993. december 15-e volt. Ez a határidő közel három hónappal múlt el; azóta tulajdonképpen a határozatban észleltek szerint semmi nem is változott; nem is változott. Hiszen itt is még olyan alternatívát tartalmaz ez a határozat az 1. számú mellékletében, amire már felesleges hivatkozni, aminek már nincs is értelme. Mert ez arra hivatkozik, hogy ha a szlovák fél is elfogadja az Európai Közösség szakértői bizottságának ajánlását, akkor ilyen és ilyen cselekvési programot valósítunk meg. Ez nem történt meg; ezért azt hiszem, hogy fölösleges volt a mellékletet a határozatba beletenni. De lehet ez bizonyos mértékig, ha úgy tetszik, a figyelem elterelése is; ugyanis el kell olvasni a következő mellékletét is ennek a határozatnak. A következő melléklete ugyanezt a programot tartalmazza, csak jóval jelentősebben felgyorsítva az eseményeket; az Európai Közösség ajánlásához képest is felgyorsítva az eseményeket. Mi a hasonlóság még az 1988-as és a jelenlegi tárgyalás között? Azt hiszem, hogy a Kormány akkor is a sajat felelősségét igyekezett kiküszöbölni, vagy a saját felelősségét igyekezett a Parlamentre ráhárítani. Azt hiszem, most is ez történik. Mert miért olyan sürgős, vagy miért volt ez olyan sürgős akkor, az után a nyilatkozat vagy látogatás után? Hiszen valamennyiünk számára egyértelmű volt, hogy közel két évvel ezelőtt elterelték a Dunát, minden év elején általában tavasz szokott lenni; és miért kellett ezt most beterjeszteni, amikor december 15-e volt a határidő. És a tavalyi év során, egy év alatt ez már a negyedik határidő volt. Ugyanis a Kormány negyedszer kérte a határidőnek a meghosszabbítását: 1992. december 31-e volt az első határidő, utána április, majd egy őszi határidő és legvégül a december 15-ei. És mi még a hasonlóság a két tárgyalás között? Azt hiszem az, hogy most is és akkor is, az a kormány is rövid távú érdekeket helyezett előtérbe. Hiszen most is rövid távú érdekeket helyez előtérbe a Kormány; csak a határozatnak egy-két részét kell elolvasni, hogy köteles a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban tett intézkedéseiről a Kormány december végéig beszámolni. Hát, hölgyeim és uraim! Hol lesz már ez a Kormány december 31-én? Ez tipikusan áthárítása annak a felelősségnek, illetve annak a problémának, amelyet a Kormány az elmúlt év során nem tudott megoldani. Mi ez a határozat röviden és tömören? És azt gondolom, hogy a részletekbe, azokba a részletekbe, amelyek a megoldással kapcsolatosak, majd talán a részletes vitában kellene bocsátkozni, ezért én ezzel most nem is foglalkozom, hanem a részletes vitában kívánok ezzel kapcsolatosan néhány elképzelést elmondani. De mindössze, az itt elhangzottakra, hadd mondjak néhány reagálást. A költségek tekintetében például, hogy nem volt kidolgozott elképzelése azoknak, akik nem a fenékküszöbös megoldást kívánják. Hát azt gondolom, ha képviselőtársaim, akik ezt állítják, elolvasták volna azokat az anyagokat, amelyeket beterjesztettek a Kormány részéről, illetve más szakértők részéről is a bizottság elé, akkor nem mondták volna ezt. (11.20) Hiszen egészen pontosan kidolgozásra kerültek különböző megoldások költségei, a szivattyús megoldástól egészen a zsilip felnyitásáig. Nem tudom, hogy milyen hatalmas költséget igényel például egy zsilip felnyitása, ami enyhíthetne ezeken a károkon. A gyorsaság tekintetében: ez a leggyorsabb megoldás? Ez lenne a leggyorsabb? Szintén visszatérve a zsilipre: egy zsilip felnyitásánál gyorsabb? Vagy egy gomb megnyomásánál gyorsabb az a megoldás, amelyik a Duna közepén keresztben egy gátat épít? Hát azt hiszem, ezen lehetne vitatkozni, vagy talán felesleges is vitatkozni, hiszen teljesen egyértelmű a dolog. A Kormány mindent megtett ennek érdekében? Azt gondolom, hogy ennek érdekében a Kormány a saját kötelezettségét sem teljesítette, hiszen az árvíz- és belvíz-kárelhárítás feladatai közé tartozna - mint kár - ez a kárelhárítási tevékenység is. Ez az egyetlenegy olyanfajta kárelhárítás vagy kárenyhítés a Szigetközben, amelyhez az Országgyűlés hozzájárulására van szükség, hiszen a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer egyik fő létesítményét helyezi üzembe. Más megoldásokhoz - amelyek többször elhangzottak bizottsági üléseken és itt is - nincsen szükség az Országgyűlés döntésére, hiszen az Országgyűlés korábbi határozataival összhangban lennének ezek. Mindezeket összegezve azt gondolom, hogy ez a határozati javaslat nem más, mint a felelősségnek, annak a négy évnyi tehetetlenségnek az Országgyűlésre hárítása, annak a - tulajdonképpen mondhatnám így - szerencsétlenkedésnek az eltussolása vagy elodázása valamilyen módon, amit a Kormány ebben az ügyben az elmúlt négy évben tett. Azt hiszem, azt is valamennyi képviselőtársam tudja, hogy 1990-ben a bős- nagymarosi vízlépcsőrendszer ügye azon kevés ügyek közé tartozott, amelyben valamennyi párt, mind a hat, akkor Parlamentbe került párt egyetértett. Valamennyi párt képviselője a különböző bizottságokban egy véleményen volt, különböző határozati javaslatok is születtek. Ehhez képest az Országgyűlés határozata erről több mint egy évet váratott - már az első határozat is - magára. Ezért összességében még egyszer hangsúlyozom, hogy véleményem szerint ez a határozati javaslat nem más, mint ennek a négy évnek, a Kormány négyéves tehetetlenségének az Országgyűlésre hárítása és eltussolása. Köszönöm szépen. (Taps.)