TOMPA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ismeretes, a borsodi acélipar reorganizációjával foglalkozó kormányhatározat 1994. február 10-én született meg. A határozat szövegéből az a tény, hogy a diósgyőri nagykohó és az acélgyártó konverterek leállítása az igazi döntés, nem derül ki csak az ottani helyzetet jól ismerő szakmai közönség és az ott dolgozók számára. A szakma és a sajtó ezt úgy nevezi, hogy a folyékony- és a szilárdtechnológia közötti választásban az utóbbi mellett döntött a Kormány. Vagyis a szilárdtechnológia alkalmazása - tehát a nagykohó leállítása, lebontása - ennek a határozatnak egyik lényeges eleme. Azaz mind Ózd, mind Diósgyőr esetében vas- és acélhulladék felhasználásával, elektromos energia alkalmazásával történő elektroacélgyártás mellett döntött a Kormány. Kérdezem tehát államtitkár urat: 1. Az ország energiamérlegében nő a villamos energia aránya. A fenti döntés milyen hatású, azaz menynyivel nő villamosenergia-felhasználásunk, és megvannak-e, meglesznek-e ennek forrásai? 2. A szakirodalom szerint a nagyfogyasztók a világon mindenütt kedvezőbb tarifával vehetik igénybe az energiát, így az elektromos energiát is. Tervezi- e a Kormány a tarifarendszer módosítását - gondolok itt a villamosenergia- törvényre, amely a Parlament előtt van ennek kapcsán -, ezzel is segítve a borsodi acélgyártás talponmaradását? Várom államtitkár úr válaszait. (Taps az MSZP soraiban.)