SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1947-es választások mint kék cédulás választások kerültek be a magyar választások történetébe. Az 1994-es választások fehér cédulás választásokként lesznek regisztrálva. Ezek a választások nem kétfordulósak, hanem háromfordulósak lesznek, ugyanis az első forduló, az nem titkos, az nyílt szimpátiamegnyilvánulás - és ez az alapvető probléma. Ugyanis mi azt hisszük és azt hittük, hogy egy szabad választásnak voltunk résztvevői 1990-ben. Azt szeretnénk, ha most is az lenne. Míg 1990-ben mindenki félelem nélkül és felszabadultan adhatta át a kopogtatócéduláit, most, 1994-re ismét félelem ült a választópolgárokra. Mi történik ugyanis? Hadd bocsássam előre, hogy most nem a pártom jelenlegi kopogtatócédula-gyűjtéséről és -állásáról beszélek, tekintettel arra, hogy nekem is megvan a szükséges számú cédulám, illetve a pártomnak is megvan ahhoz, hogy országos listát tudjon állítani. (Taps a bal oldalon.) Nem erről van szó. Arról van szó, hogy míg 1947-ben a kék cédulákkal lehetőséget adtak arra, hogy bárhol és bármennyiszer szavazhassanak egyes állampolgárok, most viszont lehetőség van arra a fehér cédulákkal, hogy ezeket bárhol nyilvántartásba vegyék vagy vehessék, vagy az állampolgárokban ez az érzet képződhessen. Ezért félelem uralkodik az állampolgárokban, hogy hol és milyen módon fogják ezt valamikor majd felhasználni velük szemben. 1990-ben még mindenki egy cédulát kapott és kaphatott. Ezen szerepeltek az ő személyes adatai. Sajnos, most ilyen fecniket_ (Mutatja.) _ilyeneket is gyártanak, amiből mindenki akár egy kosárral is legyárthat saját maga és mások számára. Ez hatalmas lehetőséget ad a visszaélésre, és - attól tartok - egyes pártok vissza is élnek. Most az 1994-es választás az anyagi lehetőségek választása lesz, ugyanis amelyik pártoknak megvan a lehetőségük arra, hogy hatalmas pénzeket fektessenek be a kopogtatócédulák összegyűjtésére, azok ezt meg is tették. Nos, mely pártoknak és milyen forrásból van meg a lehetőségük? Nyilvánvalóan annak a pártnak, amelyik szabadon gazdálkodhatott - de inkább mondhatom, hogy garázdálkodhatott - 45 éven keresztül az államkasszában, annak is megvan a lehetősége, mivel a mai napig nem számolt el. De természetesen az utóbbi négy év sem különbözik ettől minőségileg, mert az a 3 milliárd Ft, ami a székházbundák idején került ki az államkasszából, most mind kopogtatócédula gyűjtésére, szórólapokkal való országszemetelésre és gigantplakátokra lesz elköltve. Ha az az érzet lenne tehát valakiben, hogy az 1994-es választások tiszta és szabad választások lesznek, az óriási tévedés. Éppen ezért azt indítványozzuk, hogy a kopogtatócédulák gyűjtésére és az abban foglalt adatok nyilvántartásba nem vételére vonatkozóan a félelem eloszlatására a belügyminiszter úr vagy a miniszterelnök úr intézzen szózatot az országhoz, tekintettel arra, hogy okunk van annak feltételezésére, hogy félelmet szabadítottunk a választópolgárokra. Még egy rövid bejelentést szeretnék tenni. Tegnap, hál' istennek, a hadifoglyok, hadiárvák, hadiözvegyek és hadirokkantak ügyében elnök úr segítségével végre lezárultak a bizottsági viták. Reméljük, hogy elnök úr segítségünkre, illetve a rászorultak segítségére lesz abban, hogy a következő héten végszavazásra is sor kerülhessen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)