DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Valóban, írásban válaszoltam Kőrösi Imre és Király Zoltán képviselő urak interpellációjára; a választ egy részletes vizsgálat után adtam meg. Az ügyet alapos elemzésnek vetettem alá, felhasználva az ÁVÜ - belső és külső szakértőket is - és ez is egy példa arra, hogy minden hozzám érkező bejelentést megvizsgáltatok, és amennyiben indokolt, eljárást kezdeményezek. Az írásbeli válasz minden lényeges elemet tartalmaz, és ezzel kapcsolatosan képviselő úrnak a csúsztatásokra vonatkozó megjegyzését visszautasítom. Anélkül, hogy részletesen ismertetném az ügyet - hiszen ez írásban megkapható -, szeretném először is megállapítani: az Autóker privatizációja során az Állami Vagyonügynökség célja az volt, hogy egy tőkés partner bevonásával megmenthető legyen a rohamos piacvesztéssel küzdő cég jövője, és ezáltal biztosítható legyen több száz ember munkahelye. Ha a jelenlegi helyzetet tekintjük, ez a cél teljesült: az Autóker több mint 700 embernek biztosít megélhetést. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a munkahelyek megmentésének eme célja elérésében az Állami Vagyonügynökség túlzott kockázatot vállalt. Az Autóker egyébként azért került nehéz helyzetbe, mert az 1980-as évek végének gazdasági változásai a hazai gépjármű- és gépalkatrészpiacon rövid idő alatt drámai változásokat okoztak, hiszen a keleti autók és a keleti autóalkatrészek nem kellettek az embereknek. Szeretnék rámutatni azokra a problémákra, amiket megállapítottam. A vevő - a korábbi ajánlatával szemben - nem mutatott be megfelelő garanciákat: bankgaranciát sem, és fizetési garanciát sem. A szerződés - az első részlet kifizetésével egyidejűleg - a vevő birtokába adja a tulajdont, amely így rendkívül körülményessé teszi azt, hogy a tulajdont vissza lehessen szerezni. Harmadszor: a szerződés általában nem nyújtott elég jogi garanciát az eladó, az ÁVÜ védelmére; ezen belül megállapítom, hogy nem volt elég garancia a munkavállalói tulajdonszerzéssel kapcsolatban sem. A szerződést sietséggel állították össze, és utólag hagyták jóvá az igazgatótanácsban. Mindezért felelősség terheli az ügylet előkészítőit, a szerződés megfogalmazásáért a jogi szakembereket is. A személyi felelősség megállapítására az Állami Számvevőszéket kértem fel február 21-én vizsgálatra. Az Állami Számvevőszék - néhány nappal ezelőtt kaptam meg írásbeli értesítését - a vizsgálatot megtagadta. Ezért a Központi Számvevőségi Hivatalhoz fordulok soron kívüli vizsgálat elrendelésére. Ez a vizsgálat fogja megállapítani, hogy szükséges vagy nem szükséges további lépés. Az állami vagyon eredményes hasznosítása, felelős megőrzése a privatizációban részt vevő valamennyi szereplő gondos munkáját, felelősségét igényli. E területen mindenkitől a legnagyobb körültekintést és gondosságot várom el. A hibákra és a mulasztásokra az sem lehet mentség, hogy az állami vagyon értékesítését, kezelését végző szervezeteknél is emberek dolgoznak, hiszen a közvélemény, az ország polgárai joggal várják el tőlünk a hibátlan, felelősségteljes munkát. Ennek biztosítására a múltban is nagy figyelmet szenteltem, és a jövőben is minden erőmmel azon leszek, hogy meg tudjunk felelni ezekenek az elvárásoknak. Nem tűröm el a legkisebb lazaságot sem, még akkor sem, ha a kapkodást, az eljárási szabályok sajátos kezelését olyan körülmények magyarázzák, hogy munkahelyeket mentett meg, és munkahelyeket biztosított ez a lépés. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)