Tartalom Előző Következő

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném előrebocsátani, hogy semmire nem kaptam választ. Csak olyan információkat közölt az államtitkár úr, amelyeket a sajtóból korábban lehetett tudni. Így engedje meg, hogy saját feltételezésemet megosszam önnel, illetve megosszam tisztelt képviselőtársaimmal. Ez az összeg, amelyet a Honvédelmi Minisztérium ilyenformán igyekezett megforgatni, erős a gyanúm - és bizonyos információk is emellett szólnak -, hogy annak az összegnek egy része, amelyet a tisztelt Ház 1992-ben a saját idegenfelismerő rendszer elkészítésére mintegy 1,1 milliárd Ft értékben, különpénzként, a költségvetés fölött megszavazott a honvédelmi tárcának. Ezt merem állítani azért, mert ismereteim szerint e berendezés beszerelése az elmúlt két és fél esztendőben nem történt meg, a Magyar Honvédség légierejénél azokat a repülőgépeket, amelyeket szükséges lett volna átszerelni, csak kis százalékban szerelték át, vagyis ma is a légvédelmünk egyik nagyon súlyos negatívuma, illetve hiánya az, hogy ilyen berendezések nincsenek. (16.00) Én azt gondolom, hogy ez esetben nem lehet egykönnyen elmenni ezek mellett, hiszen itt a harckészültség súlyos veszélyeztetéséről van szó, azon egyszerű oknál fogva, hogy a tárca azért kapott 1,1 milliárd Ft-ot, mert akkor az illetékesek elmondták, hogy a jugoszláv konfliktus kapcsán néhány volt jugoszláv repülőgép magyar jelzéssel válaszolt - vagyis elengedhetetlenül szükséges ezeknek a berendezéseknek a finanszírozása. Ha ez idő alatt nem történhetett meg, azt gondolom, hogy a tárca súlyos mulasztást követett el. Ugyanakkor engedje meg államtitkár úr, hogy idézzek a honvédelmi törvényből is egy passzust, a 11.� (1) bekezdést, amely a honvédelmi miniszter felelősségéről szól. Ez a következőt tartalmazza: _ellenőrzi a költségvetési pénzeszközök célszerű, szabályos felhasználását". Ez, kérem, a honvédelmi törvényben van benne, és érdekes módon, nemcsak ennek_ (Zaj.) Befejezhetem, államtitkár úr? Én is végighallgattam önt türelemmel. Ez a passzus azt tartalmazza, hogy a honvédelmi miniszternek valamiféle felelőssége kell legyen ebben az ügyben. Itt is az történt, ami általában történik az utóbbi időben: a postást megbüntették, de aki valódi felelősséggel bír, vagy bárki, aki a Honvédelmi Minisztérimban ilyen jogkörrel rendelkezne, az nevet, avagy meghúzódik, és a felelősség alól kibújik. Engedje meg, államtitkár úr, végezetül, hogy azt mondjam: ez a válasz, amit ön adott, nem elégített ki, és arra kérem a tisztelt Házat, hogy a választ ne fogadják el. A Magyar Honvédség légierejéről van szó, a Magyar Honvédség becsületéről van szó, és olyan emberekről van szó, akik végrehajtói voltak egy pénzügyi manővernek, amelyet tulajdonképpen nem ők döntöttek el, hanem a Honvédelmi Minisztériumban született a döntés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)