DR. SZABÓ JÁNOS földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A termőföldről szóló törvényjavaslat immáron mögöttünk álló parlamenti és bizottsági vitái igazolták az előzetes várakozásokat. Igazolták abban az értelemben, ahogy ezt az egyik képviselő úr előre jelezte, hogy harcművészeti bemutatóval felérő politikai megnyilvánulásoknak éppúgy tanúi lehetünk, mint szakmai érvekkel megalapozott hozzászólásoknak. A törvény előkészítésének időszakához képest azonban egyfajta kompromisszum is körvonalazódott a viták során, és ha a törvényjavaslat fogadtatásának mérlegét megvonom, azt tartom kiemelkedőnek, hogy nem az elutasítás, hanem a törvényjavaslat jobbításának szándéka volt a meghatározó. A törvényjavaslat célszerű átalakítására vonatkozó módosító javaslatokat kellő megfontolással kezeltük. Számos módosítás élvezte az előterjesztő támogatását, így az beépülhet a törvény szövegébe. Ezek sorában kiemelném a termőföldek tulajdonjogának megszerzésére és a termőföld haszonbérletére vonatkozó különböző bizottsági és képviselői indítványokat, amelyek koncepcionális jellegűek. Változatlanul tartjuk azt az álláspontot, amely szerint a jelenlegi átmeneti időszakban a termőföld tulajdonjogának megszerzését csak meghatározott korlátozással indokolt lehetővé tenni, a külföldiek részére pedig a tulajdonszerzést átmenetileg meg kell tiltani. A tulajdonszerzést érintő módosító indítványok közül koncepcionális jellegénél fogva kiemelkedő az a javaslat, amely azt határozná meg, hogy a belföldi jogi személyek közül kik szerezhetnek termőföldtulajdont. A mezőgazdasági bizottság említett módosító indítványa ugyanis kihatással van mind a belföldi magánszemélyek, mind a külföldiek tulajdonszerzésének tervezett korlátozására, illetőleg tilalmára. A módosító indítvány ugyanis a korlátozás és tiltás kijátszásának a lehetőségét is kizárná. Az indítvány szerint a belföldi jogi személyek közül csak a magyar állam, az önkormányzat, az erdő- és legelőbirtokossági társulat, továbbá a közalapítvány szerezhetne tulajdonjogot. Természetszerűen érintetlenül hagyja a javaslat a belföldi magánszemély korlátozott tulajdonszerzési lehetőségét. A szabályozás tehát arról az oldalról közelítené meg a jogi személyek tulajdonszerzését, hogy a tulajdonszerzésre jogosultak körét határozná meg, nem pedig azokét, amelyek arra nem jogosultak. Ezzel a megközelítéssel a következő problémák nyernének megoldást: 1. Gazdasági társaságok esetében ellenőrizhetetlen, hogy kiknek a tulajdonában van a táraság; van-e a tulajdonosok között külföldi jogi, illetve magánszemély. Ez a többi belföldi jogi személy esetében is így van. A belföldi jogi személyek tulajdonszerzési lehetőségének kizárásával közömbössé válik, hogy a társaság valójában kiknek a tulajdona, van-e a tulajdonosok között külföldi személy. 2. A módosító javaslat elfogadása megoldást adna arra is, hogy a külföldi tulajdonú gazdasági társaság egy belföldi társaság alapításával vagy megvásárlásával a tulajdonszerzés tilalmát ne kerülhesse meg. 3. A magánszemélyek tulajdonszerzését a javaslat csak korlátozott mértékben teszi lehetővé. A korlátozás meghatározása azonban önmagában nem zárná ki, hogy a magánszemély több társaságot alapítson és így lényegesen nagyobb földtulajdon felett rendelkezzen. Ennek az ellentmondásnak a feloldására is alkalmas a mezőgazdasági bizottság említett javaslata. A bizottság javaslatát utóbb az alkotmányügyi bizottság azzal egészítette ki, hogy egyházi jogi személy végintézkedési, illetőleg ajándékozási, tartási vagy gondozási szerződés alapján termőföldre tulajdonjogot szerezhet. Az egyházak karitatív, oktatási és más tevékenységükkel sok területen az állam feladatait vállalják át. Szükséges a módosítás azért, hogy az egyházak, főként a karitatív tevékenységükért a részükre főképp magánszemélyek által felajánlott termőföld tulajdonjogát, mint e tevékenység anyagi fedezetéül is szolgáló vagyontárgyakat megszerezhessék. A belföldi magánszemélyek tulajdonszerzési korlátozásának mértékére vonatkozóan is több módosító javaslat benyújtására került sor. Mint ismeretes, a Kormány által beterjesztett törvényjavaslat a magánszemély által megszerezhető termőföld mértékét legfeljebb 300 ha nagyságú termőföldben állapítaná meg, melynek értéke a 6000 AK-t nem haladhatná meg. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A mezőgazdasági bizottság a tulajdonszerzés korlátait vagylagosan javasolta meghatározni, s ezt a véleményt többen osztották. Az elképzelés szerint a magánszemély 300 ha nagyságú vagy 6000 AK értékű termőföldre szerezhetne tulajdonjogot; a Kormány a korlátozás mértékének vagylagos meghatározását támogatja. A magánszemélyek által megszerezhető 300 ha-os területnagyságot többen túlzottnak tartják, és a legkülönbözőbb mértékben javasolták csökkenteni, például a felére, harmadára, negyedére vagy a település termőföldjeinek bizonyos százalékában meghatározva. Volt olyan javaslat, amely szerint nem a magánszemély, hanem a belföldi család által megszerezhető mértéket kell előírni. Ez utóbbi javaslat egyszerűen kezelhetetlen. A csökkentésre vonatkozó elképzeléseket pedig nem támogatjuk, mivel a törvényjavaslatban foglalt szerzési mérték az, amely véleményünk szerint a gazdálkodók részére a más ágazatokban tevékenykedőkéhez hasonló átlagos jövedelmet biztosíthat. A kérdés körül kialakult nézetkülönbségeket jól érzékelteti, hogy számos olyan javaslat is volt, amely a tulajdonszerzés korlátozását egyáltalán nem tartja szükségesnek. Több felvetés érintette az úgynevezett elmaradott térségek településein a tulajdonszerzési korlátozás alóli felmentés lehetőségére vonatkozó szabályozást. Többségi igényként fogalmazódott meg azonban, hogy épp e településeken nem indokolt a korlátozás alóli felmentés megadása, mivel a földtulajdon koncentrációja a helyi lakosság hátrányos helyzetét konzerválná. Nem kifogásoljuk, ha a tervezett szabályozás kimarad a törvényjavaslatból. Ugyanakkor nem tudtuk kezelni az olyan javaslatokat, melyek a tulajdonszerzés és a tulajdonszerzés mértékének korlátozása alól a felmentés megadására hatáskört biztosítana a helyi mezőgazdasági bizottságoknak. Ilyen bizottságok ugyanis egyelőre nincsenek, következésképp a jogkörük is szabályozatlan. Tisztelt Országgyűlés! Rátérve a haszonbérlet intézményének tervezett szabályozására, előrebocsátom, hogy itt is valóságos ötletparádénak lehettünk tanúi. Felvetések jól kitapinthatóan a következő kérdések körül fogalmazódtak meg: A törvényjavaslat a haszonbérelhető terület nagysága tekintetében alternatív megoldási javaslatot tartalmaz. A javasolt megoldásokban közös vonás, hogy a külföldi jogi és magánszemély egyaránt legfeljebb 500 ha termőföldet haszonbérelhetne. A belföldiek esetében azonban az egyik megoldás területi korlát nélkül tenné lehetővé a haszonbérleti szerződés megkötését, míg a Kormány másik javaslata a bérelhető terület nagyságát általában 500 ha- ban, szövetkezeti és gazdasági társaság esetében viszont 2500 ha-ban maximálná. A módosító indítványok egy része a bérelhető terület korlátozását vagylagosan, tehát területnagyságban vagy AK-értékben javasolja meghatározni. Van olyan javaslat is, amely a bérelhető terület nagyságát a tulajdonként megszerezhető termőföld kétszereseként állapítaná meg. Amíg az egyik javaslat a szövetkezet és a gazdasági társaság által bérelhető 2500 ha területet sokallja, addig a másik javaslat előterjesztője ugyanezt a területet kevesli. (20.40) A Kormány a mezőgazdasági bizottság által előterjesztett javaslatot támogatja. Eszerint a belföldi jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerezhet általában legfeljebb 300 ha vagy 6000 AK értékű termőföldet haszonbérbe. Azonban a gazdasági társaság és a szövetkezet haszonbérleti lehetősége legfeljebb 2500 ha vagy 50000 AK, amelybe nem számít bele a gazdasági társaság üzletrész-tulajdonosaitól, illetve a szövetkezet tagjaitól bérelt termőföld. Korlátlanul haszonbérelhet termőföldet a magyar állam és az önkormányzat. Külföldi magán- és jogi személyek viszont ugyancsak legfeljebb 300 ha vagy 6000 AK értékű földet haszonbérelhetnek. Számos javaslat érintette a haszonbérleti szerződés időtartamát. Erőteljes igényként fogalmazódott meg a termőföld védelme érdekében a haszonbérlet minimális időtartamának meghatározása. Álláspontunk ezzel kapcsolatban az, hogy a bérleti idő minimális időtartamának kikötésére a haszonbérbeadónak lehetősége van. Ha a termőföld védelme érdekében ezt szükségesnek tartja, ne kössön az általa optimálisnak tartott időnél rövidebb haszonbérletre szerződést. A törvényjavaslat szerint a belföldiek haszonbérleti szerződése határozott időre, legfeljebb 30 évre köthető meg, erdő esetében az időtartam legfeljebb egy termelési időszak lehet. Külföldiek esetében a bérleti szerződés maximális időtartama általában 10 év lenne, szőlő és gyümölcsös esetében az ültetvény amortizációs idejének, erdő esetében pedig a termelési időszak végével járna le. Támogatjuk a mezőgazdasági bizottság módosító javaslatát, amely szerint a haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartama általában legfeljebb 10 év lehet, kivéve az erdőt és a szőlő, valamint a gyümölcsös telepítését. Erdő esetében a haszonbérlet időtartama a termelési időszak, tehát a vágásérettségi kor lejártát követő öt év lehet, míg szőlő, gyümölcsös és más ültetvény esetében az értékcsökkenési leírási időszakhoz igazodik. Ez a szabály vonatkozik a külföldiekre is. Nem aratott osztatlan elismerést a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely az elemi csapás okozta kár címén földadó-fizetési kedvezményben részesített haszonbérlőt legalább ilyen arányú haszonbér-fizetési kedvezményre jogosítaná a partnerével szemben. Nagyon sok a félreértés e javasolt rendelkezés körül. Ezért mondom, hogy a Polgári Törvénykönyv 455. �-ának (2) bekezdése ma is úgy rendelkezik, hogy a haszonbérlő arra az évre, amikor elemi csapás vagy más rendkívüli esemény okából az átlagos termés kétharmadát sem tudta megtermelni, méltányos haszonbér mérséklését vagy elengedését igényelheti a szerződő társától. Ehhez képest rendelkezne a törvényjavaslat arról, hogy az a haszonbérlő, aki elemi csapás címén földadó-fizetési kedvezményt is kap, nem méltányosságból kapná a fizetési kedvezményt, hanem alanyi jogán, a földadó-fizetési kedvezmény arányában. Nincs másról szó, mint arról, hogy a haszonbér mérséklésének mértékét konkrétan meghatározhatóvá tette a javaslat azokban az esetekben, amikor földadó-fizetési kötelezettség is fennáll. Ezért nem fogadható el a javaslat ellen felhozott érvelés, amely szerint a haszonbérlőnek érdeke az adóügyi eljárás elhúzása, ami arra irányul, hogy a földadó mérsékléséről szóló határozat a rendelkezésére álljon. Ez csupán feltételezés, mivel nem az eljárás elhúzása, hanem a minél nagyobb arányú adómérséklés elérése a haszonbérlő valódi érdeke. A tervezett rendelkezés egyébként változatlan formájában meghagyja a Ptk. 455. �-ának (2) bekezdésében foglalt, méltányosságon alapuló haszonbér- mérséklési szabályok szélesebb körét is, hiszen ezek sem mellőzhetők, mivel nem minden haszonbérlő fizet földadót és egyébként is, az adómérséklés lehetősége csak az elemi csapásra, például jégverésre áll fenn, más rendkívüli esemény, mint például a sáskajárás okából viszont nem. Tisztelt Országgyűlés! Külön szeretnék szólni az elővásárlási jogok tervezett szabályozásának lehetőségeiről, amiket a törvényjavaslat a haszonbérlő, illetve természetvédelmi területen a magyar állam javára biztosít. Nem vitatjuk az ezzel kapcsolatos javaslatok racionalitását, nevezetesen azt, hogy a termőföld eladása esetén a szomszédos földek tulajdonosainak szélesebb körben vagy másoknak is elővásárlási jogot volna célszerű biztosítani. Azonban a módosító javaslatok egyrészt olyan mértékben vonnák meg az elővásárlásra jogosultak körét, amely már kezelhetetlen, például a településen lakók vagy a szomszédos település lakói, másrészt a javaslatok adósak magával az eljárással is, mely ahhoz volna nélkülözhetetlen, hogy több jogosult esetén megállapítható legyen: ki jogosult e joggal élni. Az elővásárlási jog polgári jogi szabályai kialakultak, a bírói gyakorlat azonban mind a mai napig újabb és újabb megoldandó problémákkal szembesül. Ezért a Kormány nem a javaslatokban rejlő indokok elfogadhatatlansága miatt nem tudja támogatni ezeket a módosításokat, hanem a részletek kidolgozatlansága okán, mert félő, hogy ezek jogbizonytalanságot okoznának. Megemlítem például azt a problémát, hogy egyik módosítás sem rendezné maradéktalanul a különböző jogszabályokon és az e törvényen alapuló elővásárlási jogok összeütközése esetére a megoldás lehetőségét. A törvényjavaslat ugyanakkor a volt haszonbérlő részére, az általa haszonbérelt termőföldre elő-haszonbérleti jogot biztosít. Mivel ez a haszonbérbeadó rendelkezési jogát korlátozza, elfogadjuk azt a módosító javaslatot, amely szerint az elő-haszonbérleti jog csak akkor illeti meg a volt haszonbérlőt, ha a haszonbérleti szerződés nem a volt haszonbérlőnek felróható okból szűnik meg. Tisztelt Országgyűlés! Több hozzászólás és módosító javaslat érintette a törvényjavaslatnak _a birtoktagok kialakítására irányuló eljárások" című fejezetét. Egyetértés mutatkozik abban, hogy az általános birtokrendezés szabályainak kidolgozása sürgető feladat. Az általános birtokrendezés lebonyolítása szervezeti, személyi, anyagi feltételeinek megteremtéséig és az erre épülő szabályozás kidolgozásáig az önkéntes földcsere intézménye keretében biztosítható legcélszerűbben a tulajdonosok szétszórt földjeinek öszszevonása. A törvényjavaslat a birtokösszevonások önkéntességére helyezi a hangsúlyt, amit földhivatali támogatással is végre lehet hajtani, a támogatás azonban nem jelenthet a cserepartnerek önkéntes elhatározásával történő hatósági beavatkozást. S ez az a pont, ahol nem értünk egyet azokkal a javaslatokkal, amelyek a földhivatal hatósági jogkörét e területen visszaállítanák úgy, ahogyan az a korábbi években elfogadott volt. A birtokösszevonásokat nem lehet felülről elrendelni, a hatóság kötelező parancsszavára végrehajtani, mivel visszakanyarodunk oda, ahonnan a rendszerváltáskor elindultunk, a rosszemlékű kényszertagosítások korába. Tudomásul kell venni, hogy egy mai hivatalban is kialakulhatnak a hatóságosdi öntörvényei, ami ellen csak úgy védekezhetünk, ha a birtokösszevonásokat az önkéntes elhatározásra alapítjuk. Nem szabad a mezőgazdasági racionalitás égisze alatt egyetlen hivatalnak sem olyan hatósági jogkört biztosítani, amely a felek akaratával ellenkező helyzeteket eredményezhet. A Kormány nem támogatja azt a javaslatot sem, amely szerint a természetvédelmi oltalom alatt álló termőföld önkéntes elcseréléséhez a természetvédelmi hatóság engedélyére lenne szükség. Az önkéntes földcsere ugyanis tulajdonjogi változást hoz csupán létre. Amennyiben a cserével érintett termőföld természetvédelmi oltalom alatt áll, úgy a föld új tulajdonosára is vonatkoznak a természetvédelmi előírások. Ebben az értelemben közömbös a tulajdonos személye, mivel a védettséggel járó előírások a termőföld mindenkori tulajdonosát kötelezik. Nem támogatjuk azt a módosító javaslatot sem, amely szerint az önkéntes földcserével kapcsolatos földmérési munkák díját külön törvényben meghatározott módon és mértékben az állami költségvetés terhére kell megtéríteni. Nincs ilyen külön törvény, a javaslat ezért nem elfogadható. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat, a hatályos földtörvénytől eltérően, önálló fejezetet szentel a termőföld használatával kapcsolatban egy olyan nagy jelentőségű kérdéskörnek, mint a talajvédelem. A fejezettel összefüggő számos módosító indítványból kitűnik, hogy a képviselők fontosnak tartják a termőföld minőségének védelmét. Értékes, nagyrészt szakmai jellegű módosító indítványaikban felismerhető volt az az indíttatás, hogy nemzeti kincsünk hosszú távú megóvása, a jelenlegi ismereteink birtokában minél jobb törvényi szabályozás keretei között történjen. Ezen módosító indítványok jelentős részével egyetértettünk. Tekintettel arra, hogy a hazai talajvédelem módszerei, technológiái és kritériumai nem állhatnak meg a jelenlegi szinten, az indítványok ráirányították a figyelmet a kapcsolódó kutatás és fejlesztés fontosságára, aminek támogatása, valamint szervezése az állam feladata. (20.50) A talajvédelem jelentőségének felismerését bizonyítja az is, hogy a képviselők emelni kívánták a talajvédelmi bírság összegét. Annak érdekében, hogy a törvény által meghatározott bírság az idő múlásával ne veszítsen értékéből, a díjtételeket gabona-egyenértékre módosítottuk. Összességében megállapítható, hogy e körben a módosító indítványok a törvény gyakorlati alkalmazhatóságát és szakmai értékét javították. Tisztelt Országgyűlés! A termőföldek hasznosításával és védelmével összefüggő szabályokat érintő módosító javaslatok többsége csak szövegpontosításra, illetőleg a megfogalmazás leegyszerűsítésére irányult, a tervezett szabályozás lényegi elemeit nem érintették, ezért azok egy részét - amelyek szakmailag megfelelőnek mutatkoztak - a Kormány támogatja. Nem támogattuk azonban azokat a javaslatokat, amelyek a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területek esetében is szigorú természetvédelmi szempontú szabályozást akartak a földhasználó számára előírni. Ezért nem értettünk egyet az olyan javaslatokkal, amelyek nem védett területek esetében is hatósági engedélyhez kívánták kötni a művelési ág megváltoztatását, illetőleg környezeti hatásvizsgálat készítését akarták előírni bizonyos esetekben. A félreértések elkerülése érdekében szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a törvényjavaslat elkészítése során a környezetvédelmi tárcával folyamatosan egyeztettünk, és az általuk természetvédelmi szempontból feltétlenül szükségesnek ítélt előírásokat a törvényjavaslatban érvényesítettük. Az előzőekben említett, a Kormány által nem támogatott javaslatok azonban ezeken a bizonyos feltétlenül szükséges szabályokon meszsze túlterjeszkedtek. E javaslatoknak a természetvédelmi törvényben, illetve a környezeti hatásvizsgálatról szóló jogszabályban lehet érvényt szerezni. Nem értettünk egyet továbbá azokkal a javaslatokkal sem, melyek az engedély nélkül más célra hasznosított területek esetében megszüntették volna az eredeti állapot helyreállítására való kötelezés lehetőségét, illetőleg a Földművelésügyi Minisztériumnak azt a jogát, hogy ezen kötelezettség alól indokolt esetben felmentést adjon. Az esetek túlnyomó többségében ugyanis indokolt az eredeti állapot helyreállítását elrendelni, és erre a lehetőség is adott. Adott esetben azonban a helyreállítás nemzetgazdasági szinten több kárt okozna, mint amennyi haszonnal járna, ezért szükségesnek tartjuk a kötelezettség alóli felmentés lehetőségének fenntartását is. Aránylag sok módosító javaslat érkezett a földvédelmijárulék-mentes és más célú felhasználások körének szűkítésére. Ezek mindegyikét gondosan mérlegre tettük, s végül azt a javaslatot fogadtuk el, amely a termőföldek védelmének preferálása mellett a környezet- és természetvédelmi, valamint a településfejlesztési szempontokat is figyelembe vette. Mélyen tisztelt Országgyűlés! A termőföldről szóló törvényjavaslathoz beérkezett mintegy 300 módosító javaslat mindegyikére lehetetlen vállalkozás volna e zárszó keretében kitérni. Arra törekedtem azonban, hogy a súlyponti kérdésekkel kapcsolatos felvetéseket és az arra vonatkozó kormányzati álláspontot megismertessem, jóllehet tudatában vagyok annak, hogy az ilyen szelekció szubjektív elemeket hordoz. Ha valamelyik képviselőtársam indítványára nem adtam volna választ, ennek oka nem az elhallgatás szándéka, hanem a rendelkezésünkre álló idő korlátozott volta. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a kormányzati álláspontra a szavazás során derül fény. Megköszönöm a jobbító szándékú módosító javaslatokat, és kijelentem, meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat megfelel azoknak a céloknak, amelyek a termőfölddel kapcsolatos viszonyok újraszabályozását szükségessé teszik. Ennek a tudatában kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a szükséges módosításokkal együtt a törvényt fogadja el. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)