DR. FÜR LAJOS honvédelmi miniszter: Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt megköszönöm a tegnapi felszólalóknak azt a közös és együttes véleményt, miszerint minden oldalról, jobbról és balról és középről egyaránt törvényjavaslatunk teljes támogatásra talált. Igaz, hogy ezeket a hozzászólásokat itt-ott furcsa felhangok is kísérték. Nem akarok most éppenséggel ezekkel foglalkozni, nem akarnék a fölött a sajátos érzelmi húrokat meglehetősen ellentmondásosan fölvonultató hang fölött sem élcelődni, amit a Szocialista Párt igen tisztelt képviselője ütött meg a tegnapi vitában. Nem szeretnék különösen furcsa történelmi eszmefuttatásai fölött sem élcelődni, vagy éppenséggel valamilyen fajta vitát kezdeményezni. Egy dolgot azonban helyére szeretnék tenni. Ő a doni katasztrófát második Mohácsunknak nevezte. Köztudott azonban, hogy Mohács nem egy volt a vesztes csaták közül, hanem jóval több volt, egy nagy nemzeti katasztrófának a kiindulópontja volt. Ezért rendkívül téves ez a beállítás, hiszen második Mohácsnak a magyar történelemben Trianont szokták nevezni, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólás a bal oldalon: Harmadik.) A vádak, amelyek a Kormányt illették - megismétlem, balról és jobbról egyaránt - a javaslattal kapcsolatosan, azok voltak, hogy miért késett vele eddig a Kormány. Nyilván azért - vonták le a megfelelő konzekvenciát - , mert kampányfogásra akarja fölhasználni a hadirokkantak, hadiárvák ügyének a rendezését. Három fontos dologra azonban mindenképpen szeretném emlékeztetni ezeket a képviselőtársaimat. Az egyik az, hogy a kormányzat már 1991-ben foglalkozott ezzel a kérdéssel, és megpróbálta volna előbb a kárpótlás ügyei közé beiktatni. Ennek azonban különböző jogi akadályai voltak, és így húzódott az ügy 1992-ig, amikor is elkészült a honvédelmi törvény tervezete, amelyben külön paragrafus intézkedett arról, hogy majd ennek alapján rendezni kell a hadigondozottak ügyét is. Az is köztudott az illető képviselőtársaim előtt, hogy ez a honvédelmi törvény hosszas egyeztetések után, majd a hatpárti külön egyeztetések miatt csak 1993 decemberében kerülhetett a tisztelt Ház elé. Nem a Honvédelmi Minisztérium hibája, nem a szándék hibája volt tehát az, hogy ilyen sokáig húzódott el az ügy és csak a honvédelmi törvény elfogadása után nyílt lehetőség arra, hogy beterjesszük a hadigondozottak ügyét. (11.00) Egyébként már tavaly ősszel elkezdték a javaslat előkészítését a minisztériumban. A másik, ami legalább ugyanennyire fontos, de amiről ugyancsak megfeledkeztek tisztelt képviselőtársaim, az az, hogy ez a kormányzat már 1992. január 1-jétől külön rendeletben vezette be, hogy a hadirokkantak 3000 Ft, a hadiözvegyek pedig havi 1500 Ft-os külön kiegészítő pénzellátásban részesüljenek, amit 1993 őszén a duplájára emeltünk, tehát 6000 Ft-ot, illetve 3000 Ft-ot kaptak. Egyúttal leszállítottuk a rokkantsági fokot is 50%-ra, aminek következtében egyharmaddal megnöveltük az igényjogosultak számát. Tisztelt képviselőtársaim! Erről sem illik elfeledkezni ebben a helyzetben. Mindezek ellenére azonban egyöntetű összhang volt; köszönöm, hogy a törvényjavaslatot minden oldalról elfogadásra érdemesnek találják, még akkor is, ha számos hiányossága sorolható fel ennek a törvényjavaslatnak, ami nemcsak a gyorsaságból fakad, hanem nyilvánvalóan a különböző jogfelfogásokból, az eltérő szemléletből is. Az adott terület ezen részkérdéseinek orvoslását már nyilvánvalóan a következő parlament tudja majd elvégezni. Azt kérem tehát tisztelt képviselőtársaimtól, hogy most itt, ha lehetőség van rá, ezt a törvényjavaslatot ugyanolyan egyhangúsággal, egyöntetűséggel szíveskedjenek elfogadni és megszavazni, ahogy tették annak idején a honvédelmi alapelvek esetében, és tették múlt év decemberében a honvédelmi törvény esetében. Akár így lesz, akár nem, én itt most mégis kötelességemnek tartom megköszönni valamennyi képviselőtársamnak, akár a koalíciós, akár a másik oldalon ülnek is, azt az egyöntetű, odaadó segítőkészséget, amit a honvédelem ügye iránt az elmúlt években tanúsítottak. Köszönöm, és kívánom, hogy mostani nagy munkájukban is hasonlóan sikeres legyen a tevékenységük, mint amennyire én itt sikeresnek tudom elkönyvelni a magyar honvédelmi vezetés és a tisztelt Ház együttműködését. (Taps.)