Tartalom Előző Következő

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Közbekiáltások.) Nem hittem volna, hogy az utolsó napon néhány képviselő úr fütyüléssel próbálja megzavarni a hozzászólást. Gondolom, megtisztelhetjük egymást annyi figyelemmel, ami a négy év alatt nem mindig volt meg, hogy legalább az utolsó napon hallgassuk végig egymást. (Zaj. - Dr. Becker Pál: Házszabály!) Azért kértem szót, mert bizonyos tekintetben Szabó Iván miniszter úrnak szeretnék igazat adni: abban az értelemben, hogy a tegnap elfogadott, hadigondozottakról szóló törvény valóban néhány ember számára kárpótlást ad. Engedjék meg azonban, hogy elmondjam - bár Szabó Lukács képviselőtársam nem említette - a cserkészként, illetve leventeként elvittek érdekében én is beadtam egy módosító javaslatot. (Szabó Lukács: Említettem.) Azt gondolom, ez egy nagyon furcsa eset, hiszen két kategóriáról van szó ebben az esetben: az egyik, aki hadifogságba került mint katona - számára sincs megoldva a kárpótlás úgy, ahogy a volt Szovjetunió területén hadifogságban lévők kárpótlása meg volt oldva -, a másik kategória pedig azoké, akiket 15, 16 vagy 17 éves korukban nyilasok hurcoltak el német területre, ahol repülőtereken vagy más katonai objektumokban embertelen körülmények között tartották őket, és a második világháború után kerültek hadifogságba. Ha egy ilyen embernek két nap hiányzik a hat hónaphoz a hadifogságból, akkor semmiféle kárpótlásban nem részesül. Azt gondolom tehát, hogy ez egy súlyos igazságtalanság velük szemben, és egyetértek Szabó Lukács képviselőtársammal: egy nagyon komoly tartozását egyenlítené ki a Parlament azzal, ha most ennek a törvénynek az erre vonatkozó passzusait elfogadná. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)