DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim!
Természetesen nem mint a korábbi parlamentnek felelõs Kormány belügyminisztere szólok hozzá, hanem mint az új parlament ellenzéki - Magyar Demokrata Fórum - képviselõcsoportjának tagja. Ilyen minõségemben szeretném néhány igen komoly aggályomat megosztani önökkel ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, apellálva azokra a korábbi nyilatkozatokra, amelyekkel kapcsolatban többen elõzetes kételyüknek adtak hangot, miszerint a törvényhozásban lévõ túlsúllyal - a kétharmadot meghaladó többséggel - nem fog a jelenlegi parlamenti többség visszaélésszerûen élni, hanem méltányolni fogja a méltányolható ellenérveket. Erre teszek én most kísérletet, és kételyeimet Önökkel szeretném megosztani.
Valóban, ebben a kérdéskörben nagyon hosszú vitát folytatott 1990-ben a parlament. Erre a vitára nem szeretnék visszatérni, az ott elhangzottakat nem akarom megismételni, tekintettel arra, hogy egyrészt mindenkinek rendelkezésére áll a jegyzõkönyv, rendelkezésre állnak az ott elhangzott érvek, másrészt pedig - és fõleg - akkor egy olyan helyzetben volt a magyar Országgyûlés, hogy bizonyos alkotmányos alapintézményeket kívánt törvényhozási úton megteremteni, és ezért a problémák elméleti szinten merülhettek föl. Így értelemszerûen egy elméleti, alkotmányjogi vita bontakozott ki a magyar parlamentben, amelynek nagyon sok tanulságos eleme volt ugyan, de ma már úgy gondolom, hogy négy évvel késõbb más helyzetben van az Országgyûlés.
Ma már gyakorlati tapasztalatok alapján mondhatunk ítéletet alkotmányos intézményeink mûködésérõl, és vonhatunk le bizonyos gyakorlati következtetéseket is. Ugyanakkor van egy vadonatúj elem ebben a mostani javaslatban, és ez vet fel igen-igen komoly - és értelemszerûen 1990-ben még föl sem merült - alkotmányos aggályokat. Tehát elsõsorban ezzel a két körülménnyel szeretnék foglalkozni: a gyakorlati tapasztalatokkal, illetõleg ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán fölmerülõ alkotmányos aggályokkal.
Ugyanis a törvényjavaslat bármilyen rövid, két nagyon-nagyon jelentõs következménnyel jár. Egyrészt a jövõre nézve lehetõvé kívánja tenni, hogy egy személy egyidõben, egyszerre országgyûlési képviselõ is és polgármester is lehessen. Ez az egyik következménye annak, hogy kiiktatja a polgármesteri összeférhetetlenségi okok közül az országgyûlési képviselõi minõséget. De a másik következmény szintén nem jelentéktelen, és ez veti föl elsõsorban az eddig még meg nem tárgyalt alkotmányos aggályokat. Nevezetesen arról van szó, hogyha elfogadja a parlament ezt a törvényt, akkor ezzel a már elõállt és - a jelenlegi jogrend alapján az országgyûlési választások következtében húsznál több esetben - egyes országgyûlési képviselõkre nézve bekövetkezett összeférhetetlenséget fogja utólag semmissé tenni ez a törvényjavaslat, már azoknak az országgyûlési képviselõknek az esetében, akik nem a törvény rendelkezései alapján és nem a választójogi törvény 6. § (2) bekezdés c/ pontjában vállalt - és írásban is vállalt - kötelezettségüknek megfelelõen jártak el, mint ahogy néhányan megtették - azaz nem mondtak le polgármesteri hivatalukról a mandátumuk megszerzését követõ 30 napon belül.
(17.00)
Ennek a húszegynéhány képviselõnek a vonatkozásában a már jogszerûen és a jogrendnek megfelelõen elõállott összeférhetetlenséget fogja semmissé tenni az Országgyûlés ezzel a törvényhozási aktussal és úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban igen nyomatékos alkotmányos aggályaink merülhetnek fel.
Az elsõ kérdéssel összefüggésben viszont elsõsorban gyakorlati érveket szeretnék felhozni, mert valóban indokolt az, hogy az alkotmányos intézményrendszerünk mûködésébõl leszûrhetõ tapasztalatok alapján ezt az intézményrendszert utólag módosítsuk. Ez egy nagyon helyes felismerés és ezt teszi és ezt fogja tenni a parlamenti többség és a koalíciós megállapodásból kitûnõen az önkormányzati törvény, amelyet egyébként - ezzel maximálisan egyetértek - alapvetõen úgy minõsít, hogy bevált, tehát az önkormányzati rendszerünk egy jól mûködõ rendszer, mégis a tapasztalatokból le lehet vonni olyan következtetéseket, amelyek változtatást igényelnek. Ezeknek a változtatásoknak egy részét olyannak ítéli a koalíciós többség, hogy még az önkormányzati választásokat megelõzõen feltétlenül szükséges megtenni azért, hogy mind a képviselõségre, illetõleg a polgármesteri tisztségre vállalkozók mérlegelni tudják, hogy valójában mit vállalnak, mind pedig a választópolgárok pontosan tisztában legyenek azzal, amivel tisztában kell lenniük.
A változtatások egy másik része, nyilván nem sokáig, de ráér, nem sürgetõ, hogy feltétlenül a választások elõtt megtegyük. Nos, ezt a rendelkezést, amely a polgármesteri összeférhetetlenség szabályait kívánja módosítani és meg kívánja szünetni azt a korlátozást, hogy nem lehet valaki egyszerre parlamenti képviselõ és polgármester, nyilvánvalóan azok közé az esetleges változtatások közé kell sorolni, amelyeket ha meg kíván hozni az Országgyûlés és indokoltan kíván meghozni, akkor ezt még a választás elõtt kell megtenni, hogy a polgármesteri választás idején valóban mérlegelhessen a választópolgár, hogy országgyûlési képviselõt kíván-e polgármesterének vagy pedig nem.
Alkotmányjogi aggály ebben az esetben nem merülhetne fel a visszamenõlegességre tekintettel. Viszont számos egyéb aggály merülhet fel, éppen a gyakorlati tapasztalatokból leszûrhetõ aggály. Az a lakonikus rövidségû indoklás - amit azt hiszem, többen joggal kifogásoltak -, amely mindössze egy mondatot tartalmaz, szintén a gyakorlati tapasztalatokra hivatkozik. Valahogy úgy szól, hogy a négyéves tapasztalat alapján megállapítható, hogy nem szükséges ennek az összeférhetetlenségnek a fenntartása. Nos, úgy gondolom, a dolog természeténél fogva semmiféle pozitív tapasztalat nincs arra nézve, hogy nem lenne szükséges ennek az összeférhetetlenségnek a fenntartása. Hiszen az összeférhetetlenség éppen azt jelenti, hogy nem lehetett valaki az elmúlt idõszakban egyszerre polgármester és országgyûlési képviselõ, tehát egyetlenegy olyan esetet sem tudunk, amelyik a gyakorlati tapasztalatok alapján azt mondaná nekünk, hogy lám lehetséges együtt gyakorolni a két hivatást. Tehát a gyakorlati tapasztalatokra való ilyen hivatkozás nem túlzottan meggyõzõ.
Természetesen, ha gyakorlati tapasztalatok alapján mondjuk az lenne leszûrhetõ egyfelõl, hogy az országgyûlési képviselõi hivatás nem feltétlenül fõfoglalkozású képviselõi pozícióban gyakorolható, mert olyan kevés a képviselõi munka, vagy pedig a másik oldalról azt lehetne leszûrni a három és fél esztendõs gyakorlat alapján, hogy a polgármesteri hivatás nem jár olyan munkateherrel, amely indokolttá teszi, hogy fõfoglalkozásban lássa el teljes embert igénylõ munkaként a feladatát, akkor mondhatnánk azt, hogy igen, vannak olyan tapasztalatok, amelyek indokolják ezt a törvénymódosítást. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy ellenkezõ irányú tapasztalatok állnak rendelkezésre és úgy hiszem, hogy mind a tudomány, mind az érdekképviseletek, mind a szakma, mind pedig a politikai pártok ebben egyezõen foglalnak állást.
Ami az országgyûlési képviselõi munkát illeti, azt hiszem, ebben a körben felesleges elemeznem, hogy 400 körüli törvényt hoztunk meg az elmúlt négy esztendõben. És nem szabad illúziókat kergetnünk, nem hiszem, hogy sokkal kevesebb munkánk lesz ebben a ciklusban. Az a parlamenti mûködés - a két plenáris nap, utána a két bizottsági nap -, ami nem nagyon fog változni, bizony csak fõfoglalkozásban teszi lehetõvé a képviselõi munkát.
De a képviselõi tiszteletdíjról szóló törvényünk, amely egyébként szintén kétharmados törvény, szintén úgy foglal állást, olyan értelemben rendelkezik, hogy bizony fõfoglalkozású munkának, teljes embert kívánó munkának tekinti az országgyûlési képviselõi munkát. De ha jók az értesüléseim, és bizonyára jók, mert a ma már ugyan nem szocialista napilapban, de változatlanul a legnépszerûbb napilapban olvastam, hogy állítólag az MSZP képviselõi aláírtak egy nyilatkozatot, amely szerint többek között kötelezettséget vállaltak arra is, hogy fõfoglalkozásban fogják ellátni a képviselõi munkát. Lehet, hogy rosszak az értesüléseim, de ott olvastam az ezek szerint mégis legnépszerûbb napilapban, amely így hírdeti magát, talán nem véletlenül. Lehet, hogy ebben az esetben nem pontosak az értesülések, de ezt olvastam, és ebbõl az következik, hogy az MSZP képviselõi maguk is úgy gondolják, hogy nem lehet ezt a munkát másképp ellátni. Illetve nem tudom, hogy a polgármesterek vonatkozásában kivételt tesznek-e a fõ szabály alól és eltekintenek-e attól, hogy a polgármester teljes értékû képviselõként dolgozzon, de ez mondjuk lehetne az MSZP-nek a dolga.
Ha a másik oldalról tekintjük a tapasztalatokat, azt kell mondjam, hogy az önkormányzati rendszer eddigi és alapvetõen jó mûködésébõl szinte minden szakértõ és minden politikai erõ azt a következtetést is leszûrte többek között, hogy a polgármester súlyát erõsíteni kell. Ezt szolgálja az a célként kitûzött megoldás, hogy most már minden polgármestert, illetõleg a fõpolgármestert is közvetlenül fogjuk választani, ami nyilvánvalóan a polgármester súlyát erõsíteni fogja, de a polgármester hatáskörét is, saját jogon ellátott feladatait is bõvíteni kívánja tulajdonképpen valamennyi politikai erõ, ebben egyetértés van. Tehát ebbe az irányba fog elmozdulni az önkormányzati rendszerünk éppen a tapasztalatok alapján. De már a mostani polgármester sem tudja - és ez is tapasztalat - ellátni a feladatát társadalmi munkában, társadalmi megbízatásként, csak legfeljebb az egész kicsi településeken van erre lehetõség. Valószínûleg ez a felismerés vezette a koalíciós megállapodás elkészítõit arra, hogy az eddigi ötezres lélekszámú határ alá menjenek és azt mondják, hogy a jövõben csak 3000 fõ lélekszám alatt tudják lehetõvé tenni azt, de itt sem kötelezõen, hogy társadalmi megbízatásban is el lehessen látni a polgármesterséget. Ebbõl az következik, hogy 3000 fõ lélekszám fölött kötelezõen fõfoglalkozásként kell ellátni a jövõben a polgármesterséget.
Ezek tehát a tapasztalatok a korábbi szituációra nézve is. Ezt szeretnénk még bõvíteni, a hatáskört bõvíteni, a polgármesteri súlyt erõsíteni. Nem hiszem, hogy ennek az irányába hatna, ha most kimondanánk, hogy ez a teljes embert kívánó munka nem is olyan fontos, tehát a tapasztalatokból azt szûrnénk le, hogy nem szükséges az eddig meglévõ összeférhetetlenség fenntartása.
Hallottam olyan véleményt is, polgármesterek mondták, kifogásolták, hogy ha egy ilyen törvényt meghoz a magyar Országgyûlés, akkor tulajdonképpen jelentõsen csökkenti a polgármesteri presztízst, hiszen akkor kimondta azt, hogy nyugodtan lehet mellette valaki országgyûlési képviselõ is. Az, hogy az országgyûlési képviselõi presztízst mennyiben csökkenti, az már más kérdés, ezt a polgármester nem kifogásolta, aki nekem szólt.
(17.10)
Ez tehát az egyik kérdés.
A másik a visszaható hatály kérdése. Vagy nem fogalmazok úgy, hogy visszaható hatály, mert ez formálisan cáfolható; tehát lehet azt mondani, hogy ez nem kifejezett visszaható hatály. De egy olyan rendelkezés, aminek következményeként tulajdonképpen olyan helyzet áll elõ, hogy adva vannak a játékszabályok. A játékszabályok alapján lefolytatunk egy országgyûlési képviselõválasztást; azt megelõzõen, a választójogi törvény értelmében nyilatkozik minden egyes jelölt, hogy amennyiben összeférhetetlenség áll elõ személyét illetõen, akkor harminc napon belül a törvény rendelkezései szerint megszünteti.
A választópolgárok ennek tudatában adják le voksukat - és itt most nincs ellenbizonyítás; hiába érvelünk azzal, hogy nem is tudhatja azt a választópolgár...
És az is egy nagyon-nagyon fals érv - már elnézést kérek, de nem is tudom, hogy jogászként hogyan lehet ilyen érvet felhozni -, hogy a három párt programjában is szerepelt, hogy ezt majd meg fogják szüntetni. Tehát akkor a választópolgár bízhatott abban, hogy ez majd megszûnik. A jogrendszer és a jogbiztonság nyilvánvalóan megkövetel, hogy egy adott pillanatban fennálló jogrendszer tartósságában mindenki bízhasson. Hogyha annak alapján folyik le egy parlamenti választás, azt utólag ne lehessen visszamenõleges hatállyal megváltoztatni.
Azt hiszem, ez minden józan gondolkodó ember számára világos és nyilvánvaló. A sajtóban olyan vélemények hangzottak el, hogy ez legalábbis nem ildomos eljárás vagy nem illik ilyet csinálni. Azt gondolom, hogy aki nem jogász, az fogalmazhat így is, hogy ez illetlenség. De a jogászok, azt hiszem, egyértelmûen csak úgy fogalmazhatnak, hogy ez alkotmányellenes. Mégpedig alkotmányellenes akkor is - és ezt Szigethy képviselõtársamnak mondom -, ha egyetlen egy konkrét rendelkezésbe sem ütközik kifejezetten. Tehát nincs benn expressis verbis az Alkotmányban, hogy visszamenõleg nem lehet stb., stb. Ez nincs benn. De az Alkotmányban bent van, mégpedig a 2. §-ában, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Ez az a bizonyos jogállami klauzula, amelyik a jogbiztonságot mindenek fölé helyezi tulajdonképpen. Jogállamban elképzelhetetlen, hogy utóbb olyan törvényt hozzon egy új parlamenti többség, amely bármilyen vonatkozásban visszamenõleges hatállyal rendez egy olyan kérdést, ami korábban másképp volt rendezve.
Én úgy gondolom, hogy ennek elég egyértelmûnek kell lenni! És még egyértelmûbb, hogyha ez az utólagos módosulás a képviseleti demokrácia alapintézményével, a szabad választásokkal kapcsolatos. Én ezt rendkívül aggályosnak és igen-igen rossz jelzésnek tartom a jövõre nézve. Nem hiszem, hogy egy 72 százalékosos parlamenti többséggel rendelkezõ Országgyûlés részérõl célszerû lenne olyan jelzést adni, mindjárt a ciklus elején, amellyel bizony az elõzetes nyilatkozatokat igen jelentõsen cáfolnák. Nem hiszem, hogy jó út lenne elindulni azon, hogy a 94-es választásokkal egy új idõszámítás kezdõdik. És amit nem tettünk meg 1990-ben, mert a jogfolytonosság alapján álltunk, azt íme most, egy ilyen szituációban tennénk meg, ahol tulajdonképpen az érdek, ami ezt esetleg indokolttá tenné, olyan kicsinyes, hogy szégyen elmondani is. Mert hiszen ha azt kiterjesztjük visszaható hatállyal - tehát a jelenlegi képviselõkre is érvényesnek mondjuk az összeférhetetlenség feloldását -, s a ténylegesen és jogszerûen elõállott összeférhetetetlenséget így semmisítjük meg utólag, annak tulajdonképpen két dolog a következménye. Ez a néhány képviselõ még néhány hónapig lehet polgármester is, és aztán ha a következõ polgármesteri választásokon nem választják õket újra, akkor a polgármesteri törvény 3. § (2) bekezdése értelmében felvehetik azt a hathónapos végkielégítést, ami csak akkor jár, ha a mandátumuk kitelik, és úgy nem választják újra õket.
Azért mondtam ezt nagyon-nagyon óvatosan és tartózkodóan, mert ez valóban olyan kicsinyes érv, ami elképzelhetetlen, hogy bárkinek is elég nyomós lehessen ahhoz, hogy egy ilyen súlyos alkotmányos kérdésben foglaljon állást. És ráadásul ezzel egy ilyen kritikus, 72 százalékos többségû parlamenti ciklus indulásakor ilyen rossz jelzést adna az ország polgárainak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)