Szabó Zoltán Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a magam részérõl úgy gondolom, hogy a nyilvános politikai vita egy parlamenti demokráciában igen fontos, mondhatnám alapvetõ jogintézmény. Mindenekelõtt a kisebbségnek igen éles fegyvere abban, hogy a többség önkényének és a többségi szavazógép mûködtetésének gátat vessen. Ha ugyanis a többség pusztán erre a többségi minõségére hagyatkozva hajszol keresztül törvényeket egy Országházban, de nem képes azt nyilvános politikai vitában megvédeni érvekkel, akkor ennek legkésõbb négy év múlva kellemetlen következményei szoktak lenni. Ennek láttuk már példáját.

Mindebbõl következõen úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy ennek a nyilvános politikai vitának a tekintélye megõriztessék, hogy egy nyilvános politikai vita során az érvek ne ürügyekkel, az ellenérvek pedig ne kifogásokkal helyettesítõdjenek.

Azért kértem szót, mert úgy gondolom, hogy a mai vitában igen kevés ellenérv és igen sok kifogás hangzott el. Olyan kifogások, melyek nem bizonyos politikai erõk által vallott értékekbõl vagy elvekbõl vezetik le az adott javaslathoz való viszonyukat, hanem pusztán a jelenlegi politikai-taktikai érdekeiket óhajtják alkotmányjoginak álcázott érvekkel megvédeni.

Mik ezek az ellenérvek, illetõleg kifogások? Úgy gondolom, nem ellenérv, hanem kifogás, hogy a képviselõ, aki egyúttal polgármester is, túlzott hatalmat koncentrál a kezében, és a következõ választáson reménytelenné teszi bárkinek a helyzetét, aki ellene kíván indulni. Két okból sem helytálló ez az ellenérv. Egyrészt azért, mert nemcsak a képviselõ van olyan helyzetben, hogy népszerûvé válhat a maga kisebb közösségében. Én úgy gondolom, hogy egy hivatását jól ellátó orvos, a város legjobb gimnáziumát közmegelégedésre vezetõ igazgató, vagy a gondjaira bízott híveket lelkiismeretesen ellátó lelkipásztor is hasonló helyzetbe kerülhet, mégsem jutna eszébe senkinek, hogy az orvosi, a lelkipásztori vagy az iskolaigazgatói hivatást összeférhetetlenné tegye a polgármesteri tisztséggel. Úgy gondolom, hogy a '90-es önkormányzati választáson Orfû polgármesterévé választott Nagy Bandó András megválasztásában komoly szerepe volt annak, hogy õ az azóta betiltott Rádiókabaré ismert humoristája volt, mégsem gondolom, hogy erre hivatkozva helyes lett volna betiltani a humorista és a polgármesteri tisztség együttes ellátását.

Másik irányban sem érzem, hogy ül ez az érv. Nem hiszem, hogy egy választott tisztség során kivívott országos hírnév, illetõleg ismertség feltétlenül elõnyös egy másik választáson. Ha ez így volna, akkor most a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt soraiban üdvözölhetnénk Dabas polgármesterét, Horváth Sándor urat, aki a dabas-sári iskolaügy kapcsán híresült el; mégis a parlamenti választáson indulva a szavazatok 13,85 százalékát szerezve meg negyedik helyezett lett. (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes: A testvére volt!)

Úgy gondolom, nem ellenérv az sem, hogy egyszerre nem lehet ellátni a két tisztséget. Erre nézve itt már hangzottak el érvek. Én ezt is kifogásnak tartom, tudniillik az összeférhetetlenség intézménye nem praktikus megfontolásokra, hanem alkotmányjogi megfontolásokra kell hogy épüljön. Márpedig az, hogy a képviselõnek is csak hét napból áll a hét meg a polgármesternek is csak hét napból áll a hét, egy pratikus megfontolás, amit az illetõnek saját magával, illetõleg a választóival kell rendeznie, és nem az alkotmányos elõírásokkal.

Van-e olyan alkotmányjogi megfontolás, ami ezt az összeférhetetlenséget indokolttá teszi? Két ilyenrõl hallottunk. Az egyik - amit itt azóta, úgy érzem, bõven megcáfoltak, tehát nem kívánok ezzel foglalkozni - a hatalmi ágak elválasztásáról szóló alkotmányos alapelv. A másik pedig ez a bizonyos visszaható hatály, amirõl Kónya Imre azt elismerte, hogy ez nem igazán visszaható hatályú törvénykezés, de mégis annak a gyanúját kelti fel.

(17.40)

Én azonban úgy gondolom, hogy a képviselõvé választandó jelöltek, amikor aláírták, hogy harminc napon belül az összeférhetetlenséget megszüntetik, akkor ezzel vállaltak valamit. Ha az Országgyûlés most ezt a törvényt elfogadja, akkor pusztán annyit nyilvánít ki, hogy a maga részérõl nem tart igényt arra, hogy ezt az ígéretüket beváltsák. Hogy a választóik igényt tartanak-e arra, hogy ezt az ígéretet beváltsák, erre nézve a választóiknak, illetõleg saját maguknak kell dönteni.

Végezetül van egy három és feledik megjegyzésem - ezt sajnos csak félnek tudom elfogadni -, az indoklás rövidsége, illetõleg hiánya. Ez bizonyítaná a Magyar Szocialista Párt hatalmi gõgjét Torgyán képviselõtársunk szerint, amely immár odáig is elterjedt, hogy egy ellenzéki polgármester képviselõnek a székét is megcsináltatta - szerintem ezt nem mi csináltattuk meg, hanem az Országgyûlés Hivatala, de hát ez most egyre megy... Mindenesetre Torgyán képviselõtársamat abban szeretném megnyugtatni, hogy az MSZP hatalmi gõgje odáig nem fog terjedni, amit õ feltételezett rólunk, hogy a szocialista miniszterek vezette minisztériumok törvényt fognak alkotni; a szocialista miniszterek vezette minisztériumok is meg fogják ezt hagyni az alkotmánnyal összhangban az Országgyûlésnek. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy jogállamban egy alkotmányos alapjog korlátozását illendõ indokolni, és nem e korlátozás feloldását szükséges részletesen indokolni.

Hatalmi gõgnek én inkább azt nevezem, amikor 1990-ben ezt a rendelkezést az Országgyûlés az akkori kormánypártok többségére támaszkodva elfogadta, és voltaképpen emögött tartalmilag csak az az indok állt, hogy a fõpolgármesteri tisztségre igencsak esélyes Demszky Gábor és az õt támogató Szabad Demokraták Szövetsége orra alá borsot törjenek. Úgy gondolom, ezért a Magyar Szocialista Párt egyáltalán nem haragszik az akkori kormánytöbbségre, tekintettel arra, hogy Demszky Gábor megüresedett képviselõi mandátuma lett az elsõ az idõközi országgyûlési választások sorában, amelyet aztán az MSZP-s Filló Pál nyert el. Mindazonáltal azt hiszem, ha már hatalmi gõgrõl beszélünk, akkor inkább annak a kormánytöbbségnek a hatalmi gõgjérõl kellene beszélni, amelynek egyébként akkoriban Torgyán József képviselõtársam pártja is tagja volt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage