DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A vita egy korábbi szakaszában már jelentkeztem hozzászólásra, de akkor elálltam ettõl, mert a harmadik, negyedik felszólalás után úgy ítéltem meg, hogy újat nem tudunk egymásnak mondani. Ami érvként és ellenérvként elhangzott ebben a vitában, azt részben '90-ben már egy hónapon keresztül végigvitattuk; részben úgy ítéltem meg, hogy az érvek ismétlik magukat, és akkor jelentkeztem újra felszólalásra, amikor Kónya Imre elmondta a mondanivalóját. Ebben egyetlen elemet találtam, ami fontos és lényeges, amire majd a mondandóm végén szeretnék visszautalni, és ennek az elemnek a kiküszöbölésére egy javaslatot tenni.
A véleményem ebben a kérdésben közismert, azt hiszem, '90-ben elég sokat beszéltem errõl; akik akkor itt ültek, tudják, hogy milyen álláspontot képviselek ebben az ügyben. Álláspontom ma sem változott, annak ellenére sem, hogy figyelemmel végighallgattam az ellenérveket, amelyek azt sorolják, hogy miért ne legyenek polgármesterek a Magyar Országgyûlés tagjai. Én nem arról beszélek, amirõl Torgyán József az elején beszélt, hogy országgyûlési képviselõk legyenek polgármesterek, hanem arról beszélek, hogy polgármesterek legyenek az Országgyûlés tagjai.
Azt gondolom, sehol a világon nem áll meg az az érv, hogy ez a két tisztség összeférhetetlen, mert semmilyen leírt, alkotmányos törvényszöveg nem garantálja, biztosítja - Magyarországon és másutt sem - azt, hogy ez összeférhetetlen legyen. Én más példákat ismerek, és emlékszem arra, hogy '90- ben, éppen ennek a vitának a során utazott Franciaországba az önkormányzati bizottság akkori delegációja, amelynek én nem voltam tagja, mert egy, a Ház elnökével folytatott emlékezetes vita kapcsán kimaradtam ebbõl az utazásból. (Dr. Szabad György ingatja a fejét.) Éppen azért, hogy többek között ezt a törvényt meg lehessen alkotni, itthon maradtam, és az önkormányzati bizottság mûködését ezáltal folyamatossá tettük. De arra is határozottan emlékszem, hogy azok az MDF-es és kormánypárti képviselõk, akik akkor Franciaországba utaztak, visszatérve megváltoztatták a korábbi véleményüket, és az önkormányzati bizottságban már akkor támogatást kapott az a javaslat, hogy társadalmi megbízatású polgármesterek lehessenek országgyûlési képviselõk. Ott ugyanis a gyakorlatban tapasztalták azt, hogy a legnagyobb politikusok is a települési polgármesterek körébõl kerülnek ki; Giscard D'Estaing-re és másokra gondolok. De mondhatnám a német példát is, ahol a mai Bundestag önkormányzati vagy belügyi bizottságának elnöke szintén települési polgármester, és sorolhatnám azokat a politikusokat, akik az önkormányzatokból kerültek ki.
Ezeket a példákat azért mondom, mert azt gondolom, hogy a politizálást valahol meg kell tanulni. Valahol el kell indulni, senki sem születik úgy, hogy politikus lesz. Azt gondolom, ezt nem tanítják az iskolában, és véleményem szerint ennek a "nagy politikának" - ha úgy tetszik - az alapiskolája a települési politika. Ott helyben, a faluban, a városban, esetleg a megyében lehet megtanulni azokat az alaplépéseket, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kell kommunikálni a társadalommal, amelyek arról szólnak, hogy milyen a közigazgatási rendszer mûködése, amelyek tárgyalástechnikákat ismertetnek meg az emberekkel, amelyek azt mutatják meg, hogy hogyan lehet konfliktushelyzeteket tárgyalásos módon rendezni, hogyan lehet nézeteltéréseket kompromisszumokkal összhangba hozni, és sorolhatnám mindazokat a példákat, azt az ismeretanyagot, amit ezekben a városokban, falvakban meg lehet tanulni. És nem értem, hogy azok az emberek, akik ezt megtanulták az elmúlt négy évben, miért ne kamatoztathatnák ezt az ország irányításában, itt, a Magyar Országgyûlésben, a parlament padsoraiban ülve, miért ne hozhatnák be azokat az ismereteket, amiket megtanultak az elmúlt négy évben?!
Egy másik érv, ami szintén - azt gondolom - amellett szól, hogy polgármesterek lehessenek országgyûlési képviselõk:
Az elmúlt négy évben számtalanszor tapasztaltuk azt, hogy az Országgyûlés és a kormányzat olyan törvényeket, rendeleteket alkotott, amelyek sértették a települési érdekeket, sértették az önkormányzatok érdekeit. Én itt elmondtam az elmúlt négy év során sokszor, hogy az önkormányzatok alatt nem egy szûk testületet értek, hanem azokat a településeket, ahol az emberek, a lakosság él, azokat a településeket, ahol mindannyian élünk. Azok a döntések, amelyeket az elmúlt években itt hoztunk, sértették ezeknek a településeknek a fejlõdését; például a közalkalmazotti bértábla bevezetése egy csomó települést lehetetlen helyzetbe hozott, és a mostani Kormánynak lesz a feladata, hogy valahogy megoldást találjon ebben a kérdésben.
Sorolhatnám még a példákat, amelyek az elmúlt négy évben hasonlóan születtek, és érdekes módon az önkormányzati szövetségek véleményét akkor sem kérték ki, illetve ha kikérték, azok elmondták a véleményüket, és nem történt semmi. Emlékszem arra, hogy a '94-es költségvetés tárgyalásánál egyetlenegy önkormányzati szövetség sem volt, amely támogatta volna a '94. évi költségvetést. Ennek ellenére változatlan formában az a költségvetés került elfogadásra, amelyet egyetlenegy országos önkormányzati szövetség sem tárgyalt, illetve nem tartott jónak. Egyébként zárójelben jegyzem meg, csak hét van ilyen, és nem l5 vagy l6, amelynek a véleményét ki kellene kérni.
A harmadik érvem amellett, hogy a polgármesterek legyenek itt a testületben:
Azt gondolom, világos mindannyiunk számára, hogy Magyarországon egy egykamarás parlament mûködik, és nincs realitásuk a közeljövõben azoknak az elképzeléseknek, amelyek arról beszélnek, hogy legyen két kamara azért, mert két ilyen tárgyalóhelyiség van ebben a Parlamentben, és elférne még egy kamara. Ha kétkamarás lenne a rendszer, azt gondolom, hogy logikusak lennének azok az érvek, amelyek a korporációkat, a szövetségeket, az egyéb érdekvédelmi szövetségeket arra ösztönöznék, hogy az egyik kamarában vegyenek részt, a másik kamarában pedig a politikai pártok és más politikai döntéshozók jelenjenek meg.
(18.10)
Miután ez nincsen, és ebben az egy Országgyûlésben kell minden érdeknek megjelennie, nem tudom, hogy miért épp az önkormányzati érdekeket kellene innen kiszorítani, amikor itt vannak a szakszervezetek, itt vannak az ügyvédek, itt vannak az orvosok, itt vannak a pedagógusok, és nem tudom én... Az elmúlt parlamentben egész sok vadász volt, most nem tudom, hogy lesznek-e vadászok...(Közbeszólás: Most csak erdészek vannak. - Derültség.) Most csak erdészek vannak, de az is fontos, hogy õk is itt legyenek. Egyszerûen nem értem, hogy miért éppen az önkormányzatokat és azok elsõ számú képviselõit kell kiszorítani ebbõl az Országgyûlésbõl, az õ számukra kell lehetetlenné tenni azt, hogy a saját területük érdekét megjelenítsék, és uram bocsá' lobbizzanak - jó értelemben vett módon lobbizzanak a mellett, hogy az önkormányzati rendszer - amely az elmúlt négy évben bizonyította az életképességét - mûködhessen, és jól mûködhessen annak érdekében, hogy mindannyian, állampolgárok, a településeinken jobban éljünk.
Én nem tartom komolynak azokat az érveket, amelyek itt a fizetésrõl, álláshalmozásról, hatalmi koncentrációról és nem tudom mikrõl szóltak az elmúlt idõszakban.
Az én személyes példám - persze nyilvánvalóan nem szabad erre hivatkozni: én négy éve testületi tag vagyok a saját falumban. Az elsõ két évben a tiszteletdíjamat - ami ott háromezer forint egy helyi képviselõ számára - a második világháborús hõsi emlékmû felállítására ajánlottam fel, a második két évben pedig az ottani óvoda építésére, tehát egy fillért nem vettem fel. Azt gondolom, ez a most itt ülõ polgármesterek számára is lehetõséget nyújt arra, hogy ha úgy gondolják, hogy túlságosan magas a jövedelmük, akkor ne vegyék fel a tiszteletdíjat - ha már itt vannak.
Az ellenérvek között még egy, nagyon hangsúlyosan megjelenõ érv volt, hogy egész ember kell a polgármesterség és az országgyûlési képviselõség ellátására.
Azt gondolom, hogy ember és ember között van különbség. Van olyan ember, aki egész emberként sem tudja ellátni egyiket sem...(Derültség.)..., és van olyan ember - azt gondolom -, amelyik mind a kettõt el tudja látni, és mellette esetleg még harmadik vagy negyedik feladatot is képes ellátni. Ez sok mindentõl függ. Függ attól, hogy a település milyen messze van Budapesttõl. Természetesen igaz az, amit Torgyán úr elmondott: egy több száz kilométer távolságra lévõ megyének, vagy megyei nagyvárosnak a polgármestere nyilván nehezebben fogja ellátni ezt a feladatot, mint egy Pest melletti kistelepülés polgármestere.
Azt gondolom, az is igaz, attól is sok minden függ, hogy milyen munkatársak segítik az illetõt, milyen testület áll az illetõ mögött: hogy a testület akadályozni akarja-e a képviselõi tevékenységének ellátásában, vagy segíteni akarja a képviselõi tevékenységének ellátásában az adott polgármestert.
Ezeket a kérdéseket azonban helyben kell eldönteni, és higgyék el, a lakosság van olyan érett, hogy el tudja dönteni - már néhány hónap múlva: a novemberi választásokon is el fogja tudni dönteni -, hogy képes-e az az ember ellátni a polgármesterség mellett az országgyûlési tisztséget, vagy sem. Ha nem képes, akkor nem fogja megválasztani polgármesternek azt, aki vagy itt, vagy ott, vagy egyik helyen sem tudott megfelelni az elvárásoknak.
Itt jött be egy szempont - ami új szempont volt és megfontolandó szempont - a Kónya úr által elmondottakban: a polgármesterek végkielégítésének a kérdése.Én jogosnak ítélem azt, amit õ mondott. Nem lenne túlságosan etikus magatartás az, hogy a polgármesterek most - a polgármesteri fizetés mellett és a polgármesteri funkció mellett - elvállalják az országgyûlési képviselõséggel járó teendõket is, és esetleg indulva, de veszítve a következõ önkormányzati választásokon, felveszik a végkielégítést is és az országgyûlési tiszteletdíjat is.
Én azt gondolom, ezt az ügyet kezelni kell, és én azt gondolom, ezt kezelni lehet. Az önkormányzati törvény módosítására is sor fog kerülni a nyáron, és én személyesen vállalom: módosító indítványt fogok benyújtani annak érdekében, hogy az az országgyûlési képviselõ, aki jelenleg polgármester, de nem választják újra polgármesternek, ne kaphasson végkielégítést, mert itt, ebben az Országgyûlésben fizetést kap, ha folytatja tevékenységét. Ez egészen egyszerûen kezelhetõ probléma, és ezért ezt az ügyet nem érdemes lesöpörni az asztal alá.
Összefoglalásul: én azt gondolom - és egyetértek Vastagh Pállal abban, amit jó két órával ezelõtt elmondott -, hogy ez az ügy egy politikai ügy, ugyanolyan politikai ügy, mint volt '90-ben. Érdek - politikai és a politikában fontos szerepet játszó pártoknak az érdeke az -, hogy most kevesebb vagy több ember legyen itt egy adott párt színeiben a parlamentben, vagy esetleg a frakciójukban nem ülvén polgármesterek, mások az érdekek, mint ott, ahol több polgármester ül.
Nem érdemes ezt jogi síkra terelni, és hajuknál fogva elõrángatott jogi érveket keresni annak kimondására, hogy vannak különbözõ érdekek. Ezek az érdekek '90-ben az akkori többség szempontjából lettek eldöntve. Négy év eltelt az elmúlt idõszakban, egy új parlamenti felállás van, és én nem hiszem, hogy a jogbiztonságot veszélyeztetné, ha egy törvényt módosítunk az új helyzetnek megfelelõen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)