DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Vannak szerencsés helyzetek napnyugtakor is, hogy ilyen felszólalás után kerülhet sorra a Kereszténydemokrata Néppárt, hosszas elõzetes jelentkezés után. Azt mondom, hogy a jóhiszemû és lelkes büntetõjogászok álláspontja szerint a beismerés mindig enyhítõ körülmény. Én õszintén beismerem, hogy kissé érdekeltek vagyunk a törvényjavaslat sorsában, hiszen itt, a hátam mögött kezdték állítólag fûrészelni a mi érdekünkben a világörökségnek az értékes tárgyát. (Derültség.) Nyugodtan megnézheti mindenki: a mûemléket nagyobb sérelem nem érte, tehát helyrehozható.
Az érdekeltségbõl származható elfogultságnak a látszatát azért oldani kellene néhány szakmai érvvel, és ezért néhány szempontra szeretném felhívni képviselõtársaim figyelmét. Õszintén bevallva, a reményteljes várakozásnak a derûs és biztató óráit éltem át, amikor naponta tudomásomra hozták - olvastam, hallottam, láttam -, hogy most azután örökre vége ennek az amatõr dilettantizmusnak, mert felvirradt a szakértelem fényes napja, és a koalíciós pártok nemcsak ezzel a hatalmas számbeli fölénnyel, hanem a szakmai fölénnyel fogják majd elsöpörni a maroknyi ellenzéknek a gyermeteg próbálkozásait.
A remény harmatával telített várakozás elsõ csalódása azért akkor tört rám, amikor másokkal együtt itt elolvastam a törvényjavaslat tömör, háromsoros indokolását - amirõl egyesek azt mondták, ez az elõnye, hogy ilyen rövid -, és nem vakított el a szakértelem fénye. Ezzel szemben engedjék meg, a rút freudi gondolattársítás jegyében eszembe jutott - nem vicc, ez igaz történet, 30-40 év távlatából -, egy borsodi bíró az ítélet indokolását a következõképpen intézte el: "Indokolás: így kellett dönteni.". A többi érvtõl megkímélte a peres feleket - minek õket terhelni azzal, hogy belássanak a jogi furfang háta mögé. Ezzel meg kellett elégedni.
Én elõször azt gondoltam, hogy bennem van a hiba, és az én jogi képzettségem hiánya, hogy nem találom a négyéves tapasztalatoknak azokat a tényeit, amelyeket látnom kellett volna; de mások is hiába keresték, úgyhogy megnyugodtam, mert a négyéves tapasztalat legfeljebb csak annyi lehetett, hogy egy polgármester lemondott a törvény elfogadása után a tisztségérõl, egy képviselõ pedig a képviselõségérõl mondott le, és azt áldozta fel a megyei önkormányzati elnöki tisztségért, de más gyakorlati tapasztalata a törvénynek a négy év alatt nem volt. Jacques Chirac példájára ne tessenek hivatkozni, mert állítólag az illetõ úr jelenleg nem Budapest fõpolgármestere, hanem Párizsé, és nem a magyar Országgyûlés tagja, hanem az Assemblée Nationale-é, ahol kétségtelenül egész más házszabályok érvényesülnek - tehát ott egyébként elláthatja.
Most ha már szakmai érveket kell keresni - nem kontárkodom bele a koalíciós törvényjavaslatba -, akkor azért lehetett volna arra hivatkozni, hogy "drága uraim, rövidesen beterjesztjük a Házszabály megváltoztatására és módosítására irányuló javaslatot". A Házszabályban esetleg olyan részek lesznek, hogy a plenáris ülésen való megjelenés csak a szavazásra korlátozódik, vagy nem kell itt villogni, mutogatni magunkat a képernyõ elõtt, majd a bizottsági üléseken dõl el tulajdonképpen a törvényjavaslatok sorsa, és akkor nem hárul már olyan teher arra, aki kettõs tisztséget lát el.
Most lehetett volna hivatkozni arra, hogy az összeférhetetlenség... - errõl sok szó hangzott el, lehet, hogy most ismétlés következik benne -, az összeférhetetlenség megszüntetése, ezt ellenzéki oldalról így elmondani, nem veszélyezteti a mi véleményünk szerint a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét, és nemcsak azért, mert az önkormányzatok valójában nem a végrehajtó hatalom részei, hanem mert a modern államfelfogásban ennél sokkal összetettebb és árnyaltabb a hatalommegosztásnak az érvényesülése.
Itt már a törvényjavaslattal kapcsolatban elhangzott, hogy elvi kérdés, alkotmányos kérdés, politikai kérdés. Holott ez valójában gyakorlati kérdéssé válik a törvényjavaslat várható elfogadása esetén, és a várható elfogadás esetére mondjuk, hogy majd az állampolgárok fogják eldönteni az õszre várható önkormányzati választások idején, hogy vajon bizalmat adnak-e a Hegyi képviselõtársam felszólalásában külön nevesített hódmezõvásárhelyi polgármesternek, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén megválasztják-e, vagy azt mondják: "menj te szépen a parlamentbe, lehet, hogy nem összeférhetetlen a tisztséged, de rád nem bízzuk Hódmezõvásárhely sorsát, mert te elégedj meg a képviselõséggel, nem tudsz két lovon ülni egyszerre, akármilyen a termeted". Tehát nyilvánvaló, hogy azért fogják majd az állampolgárok eldönteni; amikor az állampolgárokra történõ hivatkozás van, akkor ezért mondjuk, hogy az összeférhetetlenség feloldása esetén is a józan állampolgári megítélés másképp dönthet - tehát nem fogja megválasztani polgármesternek.
Valahogy úgy van az ember, hogy errõl a vitáról mindig eszébe jut a bumeráng. Mástól lopom, mûszakiaktól, mert azok tudnak szépen fogalmazni; azt mondja: a bumeráng, amely elhajítva, a csavarmozgás törvényei szerint bukfencezve röpül egy ideig elõre vagy felfelé, azután pedig hirtelen megfordul, és oda tér vissza, ahonnan elhajították.
Ezzel a törvényjavaslattal - az elfogadása esetén - eldobtuk a jogi bumerángot, és ha most elhajítjuk, és bukfencezve repül majd vissza, jó lesz vigyázni a reflexekre, hogy az ember idõben elhajoljon elõle, nehogy néhányunkat orrba vágjon majd. A töretlen optimizmus jegyében azonban bízni kell abban, hogy a törvényjavaslat várható elfogadása esetén nem bumerángot dobunk el, mert az elõbb már említettem, hogy bízzuk az állampolgárokra annak eldöntését, hogy õk az összeférhetetlenség várható megszüntetése esetén majd hogyan sáfárkodnak a bizalommal. Végül talán bízhatunk abban is, hogy a törvénymódosítást most javasló vagy támogató képviselõk, illetve pártjaik az önkormányzati választások elõkészületei során majd gondosan mérlegelni fogják az Országgyûlésnek és az önkormányzatoknak az államstruktúrában betöltött eltérõ szerepét, és az nem érdekük, hogy a pártjukhoz tartozó képviselõ a két megbízatás - az országgyûlési képviselõi és a polgármesteri - közül bármelyikben a túl sok feladat miatt gyenge teljesítményt nyújtson.
Felszólalásom elsõ mondatában már utaltam arra, hogy a törvényjavaslat sorsában valójában - mint Hegyi képviselõtársam is említette - szép százalékban - mert mindig a képviselõk számához igazodik az összeférhetetlen képviselõk száma - érdekeltek vagyunk, és ebbõl okszerûen következik, hogy nem az egyértelmû válasz megkerülése, hanem az elfogultság látszatának az elkerülése érdekében a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportja a rendelkezésre álló három szavazógomb közül a szavazásnál a tartózkodás-gombot fogja megnyomni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)