DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az elõttünk fekvõ - a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirõl szóló - törvényjavaslat értelmében, amelyet Horn Gyula MSZP-s és Kuncze Gábor SZDSZ-es képviselõk terjesztettek elõ, megszûnne a polgármesteri tisztség és az országgyûlési képviselõi tisztség összeférhetetlensége, vagyis a jövõben a polgármester egyidejûleg országgyûlési képviselõ is lehetne.
(18.50)
A bizottsági vitában és a most folyó plenáris ülés vitájában is a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének képviselõi gyakran hoztak fel két érvet annak alátámasztására, hogy a polgármester egyidejûleg országgyûlési képviselõ is lehessen. Az egyik érv az, hogy Franciaországban is lehet a polgármester országgyûlési képviselõ, a másik érv pedig az, hogy a miniszterek és a politikai államtitkárok is lehetnek egyidejûleg országgyûlési képviselõk.
Mindez azzal összefüggésben merült fel, hogy - mint az MSZP és az SZDSZ képviselõi mondják - ha következetesen szét akarjuk választani az egyes hatalmi ágakat, akkor a végrehajtó hatalomhoz tartozó miniszterek sem lehetnének a törvényhozó hatalom, az Országgyûlés tagjai, ha pedig lehetnek, akkor miért ne lehetnének az önálló hatalmi ágként funkciónáló önkormányzatokhoz tartozó polgármesterek is a törvényhozó hatalom tagjai. Nos, egyik érv sem állja meg a helyét.
A francia példa annyira egyedülálló Európában, hogy általános modellként hivatkozni rá teljesen alaptalan. Franciaországban 1958-ban De Gaulle elképzeléseinek megfelelõen az elnöki hatalom, azaz a prezidencializmus felé történt elmozdulás és ebbõl következett az, hogy a miniszter nem lehet egyúttal képviselõ is. Ez azt jelenti tehát, hogy aki miniszter lesz, annak le kell mondania a képviselõi mandátumáról. Mivel azonban a miniszteri beosztás nem örök idõkre szól, hanem ideiglenes, éppen ezért van az, hogy a francia miniszterek gyakran valamelyik nagyváros polgármesterei is egyben. Franciaországban tehát azért van ez a megoldás, hogy az élethivatásszerû politizálásból való átmeneti kiesés esetén, tehát a miniszteri poszt megszûnése esetén legyen hová az illetõnek visszavonulnia, s a polgármesteri tisztség, mint háttérbázis felhasználásával újra megpályázhassa a parlamenti képviselõséget, illetõleg a miniszterséget. Az összes többi országban, az egy Hollandiát kivéve, ami egy másfajta speciális eset ebbõl a szempontból, a miniszter természetesen képviselõ is lehet egyben, tehát ha megszûnik a miniszteri megbízatása, visszavonul a képviselõségbe, és nincs szüksége arra, hogy egyúttal polgármester is legyen.
A képviselõség megszûnése esetén pedig a visszatérés esélyével el tud helyezkedni pártja alapítványainál, akadémiáinál, intézeteinél, vagy a pártapparátusban.
Összefoglalva tehát: a polgármesteri tisztség párhuzamos ellátása Franciországban speciális okokra vezethetõ vissza, alapvetõen egy visszavonulási és újrakezdési lehetõséget jelent.
Ami a másik érvet illeti, miszerint ha polgármesterek nem lehetnek képviselõk, akkor az államhatalmi ágak következetes szétválasztása elvének megfelelõen a miniszterek sem lehetnének képviselõk. Nos, ez az érv szintén nem állja meg a helyét. Az államhatalmi ágak, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztásának montesquieu-i tana a XVIII. században keletkezett, az újkori demokráciák kialakulása elõtt, tehát a modern állam szükségleteivel nem számolt. A bírói hatalomnak a másik két hatalmi ágtól való elválasztása semmi problémát nem okoz, sõt a legteljesebb mértékben kívánatos. Meg kívánom azonban jegyezni, hogy a törvényhozás, de különösen a végrehajtó közigazgatás is gyakorol egyes esetekben bírói funkciókat, és a bírói hatalom is, különösen szervezetében, sok rokon vonást mutat a közigazgatással.
Az igaz, hogy a törvényhozó hatalom feladata a törvényhozás és a kormányzat ellenõrzése, az viszont már nem igaz, hogy a végrehajtó hatalom, azaz a kormány szerepe kizárólag csupán a végrehajtás. Például a kormány az, amely a törvényjavaslatok túlnyomó többségét a törvényhozás elé terjeszti, erõteljesen befolyásolva ezzel annak mûködését.
A demokratikus államokban az elmúlt évtizedek politikai gyakorlata a végrehajtó hatalom jogszabályalkotási jogát is nagymértékben kifejlesztette. A törvényhozói és a végrehajtói hatalmat természetesen szét kell választani. De nem a XVIII. századi végletesen merev értelemben, s ezért a modern kor szükségleteinek megfelelõen a szétválasztás mellett munkájukat összhangba is kell hozni. A végrehajtó hatalom vezetõ tagjai interpellálhatók a parlamentben, nem egyszer részt vesznek a bizottsági munkában és így tovább. A törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom viszonyáról elmondottak ugyanakkor nem mondhatók el a törvényhozó hatalom és az önkormányzati hatalom, illetõleg a polgármesterek viszonyáról. Ezért van az, hogy Európában csak összesen két ország, éspedig Franciaország és Hollandia közjogi szabályai zárják ki a minisztereket a képviselõi tisztség ellátásából, míg az összes többi ország ezt megengedi, sõt Nagy-Britanniában, Írországban és Ausztriában miniszter kizárólag csak képviselõ lehet. Angliában például ezt azzal indokolták, hogy ezzel a megoldással a kormány parlamenti ellenõrzését biztosítsák egy további garanciával.
Franciaországról már szóltam. Ott elsõsorban azért nem lehet a miniszter képviselõ is egyben, mert ott prezidenciális köztársaság van; Magyarország viszont nem prezidenciális, hanem parlamentáris köztársaság. Prezidenciális köztársaság esetében a politikai elvi kérdések eldöntése inkább a kormányt közvetlenül kontrolláló államfõ vagy egy erõs kormányfõ kezébe kerül, esetleg mindkettõjébe, míg parlamentáris köztársaság esetén a politikai kompromisszumkötések utolsó fóruma a kormány.
A másik speciális eset Hollandia, ahol a miniszternek 3 hónap elteltével le kell mondania képviselõi mandátumáról. Hollandia esetében, szemben Franciaországgal, nem a prezidencializmus felé való elmozdulás miatt van így, hanem amiatt, hogy ott még mindig él az a múlt századból itt maradt ideológia, hogy a miniszteri posztokat úgynevezett szakembereknek kell betölteni. Ezzel szemben ma már a többi nyugati országban a miniszteri posztokat tendenciaszerûen parlamenti politikusok töltik be és megszûnt a korábbi szakember-ideológia.
Összefoglalva tehát: mint azt a tipikus európai gyakorlat is alátámasztja, nem áll ellentétben az államhatalmi ágak elválasztásának elvével az, hogy a miniszterek egyidejûleg képviselõk is lehetnek. Mindezek alapján a polgármesteri tisztség és az országgyûlési képviselõség összeférhetetlenségének a feloldására felhozott két érv, nevezetesen az, hogy a miniszterek is lehetnek képviselõk, valamint a francia példára való hivatakozás, nem állja meg a helyét.
És nem állja meg a helyét az a további érv sem, amit Wekler Ferenc képviselõtársam hozott fel, és amelynek a lényege úgy szólt, hogy miért pont a polgármestereket szorítsuk ki a parlamentbõl, hiszen a parlamentben helyet foglalnak a pedagógusok, az orvosok, a jogászok és így tovább. Nos, azt hiszem, erre az érvre könnyû megválaszolni: az önkormányzat egy hatalmi ág, a pedagógusok, orvosok, a jogászok pedig nem hatalmi ág.
Elhangzott olyan érv is, hogy bízzuk a választókra az összeférhetetlenség kérdésének eldöntését, hogy vajon egy polgármester egyidejûleg el tudja-e látni a képviselõséget és a polgármesterséget. Azt hiszem, hogy alkotmányos részletszabályok helyességét, mint amilyen például az összeférhetetlenség, nem a választók, vagy maguk az érintettek, a polgármesterek szokták eldönteni, hanem a parlament. Hiszen a parlament mögött van az a szakértõi bázis, amely ebben az alkotmányos kérdésben állást tud foglalni. Természetesen az egész alkotmány elfogadását szükséges lenne népszavazással megerõsíteni, de a részletszabályokat nem.
Alaptalan tehát az a hivatkozás is, hogy bízzuk a választókra az összeférhetetlenség eldöntését. A választóknak nincs teljes képük és információjuk a polgármesteri és a képviselõi munka pontos idõigényérõl, tehát úgy gondolom, képmutatás rájuk bízni ennek a kérdésnek az eldöntését. Ennek a kérdésnek az eldöntésére a parlament bír megfelelõ kompetenciával, és ha nem a parlament dönt ebben, hanem a választók, akkor ez egy képviselõi parlamenti kötelesség áthárítása a választókra. Amennnyiben tehát az MSZP és SZDSZ fel akarja oldani a polgármesteri tisztség és a képviselõség összeférhetetlenségét, akkor tessék megalapozott érveket erre felhozni. Mivel ez nem történt meg, a Kereszténydemokrata Néppárt a szavazásnál tartózkodni fog. Köszönöm a figyelmet.