DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Magam is tettes vagyok: beadtam egy módosító indítványt a szóban forgó polgármesteri tisztséggel való összeférhetetlenség tárgykörében. Ezt az alkotmányügyi bizottság egyharmada sem támogatta, nem meglepõ módon az önkormányzati szintén nem, és - még kevésbé meglepõ módon - az elõterjesztõ képviselõje sem értett egyet vele. Mégis, fõleg azok után, hogy a mai napon több önkormányzati szövetségnek, illetõleg érdekképviseleti szervezetnek a véleménye vált ismertté, közelebbrõl: a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselõk Szövetségének az álláspontja, amely lényegileg pontosan azt a módosító indítványt tartalmazza részlegesen, amelyet volt alkalmam benyújtani. Ennek lényege ugyanis az, hogy a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati képviselõk szövetségének az állásfogalása - melynek kelte a mai nap - azt tartalmazza, kompromisszumkészségrõl téve tanúságot, hogy amennyiben az összeférhetetlenség megszûnik, és ezt törvénybe iktatjuk, akkor a tisztségviselõ - természetesen kettõs tisztségviselés esetén - pusztán az egyik tiszteletdíjat választhassa.
Én magam a módosító indítványomban, mint említettem, hasonló megfogalmazást alkalmaztam. Eszerint a polgármesternek - amennyiben országgyûlési képviselõ is - díjazás, az érintett képviselõ választása alapján csak egyik választott tisztsége után jár.
Mivel pusztán két mondat, azt hiszem, nem hiábavaló, hogyha az indoklást is ismertetem. A tegnapi vitában felmerült érvek alapján bizonyosnak látszik, hogy a jelen törvénnyel érintetteket nem az anyagi elõnyök megszerzése motiválja. Ehhez részben a Szocialista Párt, részben pedig a Szabad Demokraták Szövetségének néhány tisztelt képviselõje szolgáltatta az argumentumot: elmondták, hogy a tisztségükkel járó eddigi javadalmakkal milyen nemes módon gazdálkodtak. Ezért tehát célszerû - folytatja az indoklás -, hogy az érintettek a polgármesteri, illetve az országgyûlési képviselõi tiszteletdíjnak csupán egyikét választhassák.
Javaslatom önmagában kompromisszumkészségrõl tesz tanúságot, hiszen elfogadja azt a feltételezést, hogy egy személy egyszerre - fizikailag, idõben - ezt a két, rendkívül nehéz teherrel járó tisztséget viselheti és vállalhatja.
A tegnapi vitában elhangzott az is - éppen Vastagh Pál képviselõ úr indoklásából véltem kihallani, pontosabban nem is véltem, hanem expressis verbis elhangzott -, hogy tulajdonképpen itt nem alkotmányjogi, nem szakmai, nem teherbírási vagy személyes szempontok vetõdnek fel, hanem kifejezetten politikai szempontok, amely politikai szempontok határvonalát kizárólag a mostani állapotra kialakult parlamenti többség és kisebbség viszonya jelenti. Ha tehát ez a kérdés önmagában politikai, akkor véleményem szerint itt különféle jogértelmezésekkel, méltóságteljesnek szánt érvelésekkel és sok egyébbel foglalkoznunk vagy próbálkoznunk nem szükséges. A javaslat tehát, mint említettem, elfogadható annyiban, amennyiben itt az egy személyben két tisztséget viselõ pusztán az egyik javadalmazását vállalhatja.
No, legyen! - mondta volt Mikszáth Kálmán annak idején, aki ugye, persze, csak kormánypárti képviselõként volt mameluk. No, legyen - de csak akkor lehessen, hogyha az illetõ tisztségviselõk - akik esetében jelenleg az összeférhetetlenség még fennáll, a törvény elfogadása esetén pusztán az egyik tiszteletdíjat választhatják.
Ez a javaslat lényege. Mint említettem, ezt azért tartottam szükségesnek ismertetni, mert nem pusztán az én találmányom és az én elképzelésem, hanem az Önkormányzati Képviselõk Szövetségének, a MÖSZ tagságának, pontosabban az érdekképviseletnek is a hivatalos álláspontja.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a jobb oldalon.)