DR. KÓNYA IMRE (MDF): Köszönöm szépen, és külön köszönöm ezt a tájékoztatást, mert valóban egy sajátos szituáció, hogy a korábbi parlamentnek felelõs miniszterek itt ülnek mint ügyvezetõ Kormány tagjai, ugyanakkor ehhez a parlamenthez kívánnak szólni mint felelõs képviselõk. Ettõl függetlenül a hozzászólásunkban nyilván azokat a tapasztalatokat is megpróbáljuk közrebocsátani, amelyeket alkalmasint miniszterként szereztünk. Engedjék meg, hogy talán ebben az összefüggésben is próbáljak egy-két érvet hozzáadni még ahhoz, amit az általános vitában elõadtam, azon a jogon is egyébként, hogy módosító indítványt terjesztettem elõ.
Sokkal célszerûbbnek láttam volna, ha Dávid Ibolya ügyrendi javaslatát nem most teszi föl szavazásra Házelnök úr, hanem miután véget ért a részletes vita, miután elfogytak a hozzászólók, hogy vajon úgy ítéli-e meg a Ház, elegendõ adat áll-e rendelkezésre, és döntési helyzetben van. Másfelõl vajon úgy ítéli-e meg a Ház, hogy mindenképpen döntést kell-e hoznia. Errõl a másik oldalról szeretném ezt a kérdést most megközelíteni.
A demokratikus intézményrendszer kialakítása 1990 óta folyik. Közös munka eredménye az, ameddig eljutottunk, függetlenül attól, hogy ki volt kormányzó pozícióban, és ki ellenzékben. Annál is inkább, mert hiszen itt többségükben kétharmados törvényekrõl van szó, de az ötvenszázalékos törvények esetében is olyan felelõsséggel igyekeztünk meghozni ezeket a törvényeket, hogy tudtuk, valami hosszú távra szóló építkezésbe fogunk bele.
Kialakultak ezek az intézmények, a gyakorlatban elkezdtek mûködni, és a gyakorlati mûködést folyamatosan figyelemmel kísérni nemcsak a mindenkori kormányzó többségnek a feladata, és ezekbõl a döntésekre eljutni sem az aktuális kormányzó többségnek a felelõssége. Én biztos vagyok abban, hogy nagy súllyal kell figyelembe venni az ilyen nagysúlyú döntéseknél mindazokat a tapasztalatokat, amelyek rendelkezésre állnak, függetlenül attól, hogy ezeket érdekképviseleti szervek vagy szakmai szervek vagy politikai erõk vonták le, illetõleg alakították ki.
Az önkormányzati rendszer mûködésével kapcsolatban rengeteg tapasztalat áll rendelkezésre. Számomra egyébként - mint a még ügyvezetõ Kormány belügyminisztere számára - nagy megelégedés, hogy tulajdonképpen ez az a kérdéskör, ahol csaknem egyezõ a szakmai, az érdekképviseleti - és most függetlenül attól, hogy milyen színezetû érdekképviseletekrõl van szó - szerveknek az álláspontja. S ami ennél sokkal nagyobb dolog, a különbözõ politikai erõk álláspontja is. Ez óriási dolog, hogy így van. Itt kevésbé látszanak érvényesülni a pártpolitikai szempontok, ami a tapasztalatokat és a hosszú távú következtetéseket illeti. Így teljesen egyöntetû az álláspont abban a vonatkozásban, hogy az önkormányzati rendszer, amit '90-ben közös erõvel kialakítottunk, nem kis viták nyomán, alapvetõen jól mûködik.
(14.00)
Ez egy alapkérdés. Az is olyan megállapítás, amiben teljes egyetértés van, hogy a tapasztalatok alapján bizonyos változásokra természetesen szükség van. De ennél tovább megyek, még a változások irányában is nagyjából megegyeznek a vélemények, kis különbségek természetesen vannak, illetõleg egyes kérdésekben vannak különbségek. De ezeket az alkotmányos rendünket illetõ változtatásokat, az alkotmányos alapintézményeket - és az önkormányzati rendszer is ilyen - illetõ változtatásokat igencsak megfontolt vita után, igencsak körültekintõ elkõkészítést követõen és oly módon kellene lefolytatnunk, amiben egymással összefüggésben vennénk figyelembe ezeket az intézményeket, és amelyben igenis nagy súllyal meghallgatnánk és figyelembe vennénk az önkormányzati érdekképviseletek véleményét. Ebben azt hiszem, egyetérthetnénk. Azért nem mondom, hogy egyetérthetünk, mert nem így történt.
Ezzel szemben úgy történt, hogy két törvényjavaslat megszületett, azt hiszem, nem sértem meg az elõterjesztõket, ha azt mondom, hogy kicsit elhamarkodottan és kellõ szakmai elõkészítés nélkül. És most nem a szakemberséget vonom kétségbe, hanem azt a sürgetõ szükséget, ahogy erre sor került. '90-ben is volt ilyen, amikor még nem jött létre a Kormány, volt olyan, hogy értelemszerûen egy-két dolgot el kellett rendezni. Emlékszem, hogy például a mi konyhaasztalunkon született meg az alkotmánymódosítás nagy része. Nem lehetett mást csinálni, mert bizonyos törvényeket, bizonyos döntéseket az Országgyûlésnek elõzetesen meg kellett hozni ahhoz, hogy egyáltalán felállhasson a Kormány. Egyébként elismerem, ilyen a két javaslat közül a minisztériumok felsorolásával kapcsolatos javaslat. Ezt elõ kellett húzni a zsebbõl, meg kell szavaztatni, hogy felállhason a Kormány és aztán szakszerû elõkészítés után elindul... stb.
De ez a másik törvény nem ilyen. Ez valami rossz mechanizmus nyomán bekerült ebbe a kettõ sorba másodiknak és most kinlódunk ezzel, és a másik oldalon nyilván többen lesütik a szemüket, hogy miért van erre szükség. Miért nem lehet ezt a kérdéskört ugyanúgy az önkormányzati rendszer egészének módosításával összefüggésben tárgyalni? És ha azt mondják nekem, hogy már az elkövetkezendõ választásokon is érvényesíteni akarják a feloldást... '90-ben ezt a törvényt meg kellett tárgyalni tekintettel arra, hogy '90-ben önkormányzati választásokra készültünk és nem akartunk olyan helyzetet létrehozni, hogy a jövendõ polgármesterek ne tudják, hogy utána például nem lesznek országgyûlési képviselõk. Bármennyire is akartak egyesek polgármesterek is és országgyûlési képviselõk is lenni. De ez a dolog nem úgy mûködik, hogy '90-ben egy vagy két embernek nem sikerült polgármesternek is lennie a választásokon, mert elõtte hozott a magyar parlament egy döntést, hogy polgármester nem lehet országgyûlési képviselõ. Megfordítva: ugyanezen törvény értelmében, akit fõpolgármesterré választottak, annak le kellett mondania az országgyûlési mandátumáról. Hát akkor most itt az alkalom, amikor kormányzati többségbe kerültünk és most változtatunk ezen, mert hiszen most már a mi akaratunk gyõzhet és nem érdekes ebben a pillanatban az, hogy '90-tõl '94-ig rendelkezésünkre áll 4 esztendõ, amikor mûködtek az önkormányzatok, dolgoztak a polgármesterek, másfelõl dolgoztak a képviselõk, nem is akárhogyan, sem a polgármesterek, sem a képviselõk.
Meg kellene vizsgálni, hogy valóban szükséges-e ennek az összeférhetetlenségnek a feloldása, vagy netán a korábbi politikai véleménytõl függetlenül ma úgy lehetne állást foglalni, hogy nem szükséges. De hogy nem ez a legsürgõsebb feladat, azt alighanem bizton állíthatjuk.
Ehhez képest tárgyalunk ezen, elvállalunk olyasmit, hogy jelentõs önkormányzati szövetségeket meg sem hallgatunk, másokat egyéni véleményükrõl hallgatjuk meg, tehát az egész egyszerûen nincs kidolgozva. Fel kell tennem a kérdést, hogy mindezt miért. Szerintem egy elhamarkodott, átgondolatlan javaslattételre került sor, ami elõfordulhat mindenkivel, de akkor úgy gondolom, hogy le kellene vonni a konzekvenciát. Például azt kellene mondani, hogy visszavonjuk ezt a javaslatot és elõ fogjuk terjeszteni akkor, amikor az önkormányzati rendszer további mûködésével kapcsolatos alapkérdéseket fogjuk rendezni. Így az egész összefüggésében lehetne tárgyilagosan és szakmailag valóban megalapozottan tárgyalni errõl a kérdésrõl.
Ez az egyik felvetésem, de természetesen ellenzéki országgyûlési képviselõként nem az én kompetenciám annak eldöntése, hogy ez miként fog történni. Egyébként van annyi realitásérzékem, hogy meg tudom jósolni, e javaslatomnak az elõterjesztõk nem fognak eleget tenni. Bár meg kell jegyeznem, hogy a korábbi politikai nyilatkozatok tükrében ez nem lenne illogikus lépés. Ezt csak úgy megjegyzem.
De mit csinálhat ilyenkor egy ellenzéki képviselõ, ha konstruktív ellenzéki? Úgy vélem... (Zaj a bal oldalon.) ... igen, kedves képviselõtársaim, ha ezt az egész parlamenti vitát és az elõterjesztett módosító javaslatokat, az álláspontokat figyelemmel - és tudom, hogy ez nagyon nehéz kérés - kívülállóként igyekeznek szemlélni, akkor felfedezik benne azt az igyekvést, hogy megpróbáljuk ebben a rendkívül beszorított helyzetben az akaratunkat érvényesíteni. Hiszen a százalékunkat - azt hiszem - csak negatívan tudom meghatározni, a 72 százalékkal szemben nagyon-nagyon gyengén állunk ebben a parlamentben. Tehát nem tudjuk az akaratunkat érvényesíteni. Megpróbáljuk érveléssel és mivel tudjuk, hogy nem érhetünk el mindent, ami meggyõzõdésünk szerint jó lenne, ezért ahhoz a megoldáshoz folyamodtunk - és szerintem ez a konstruktivitás -, hogy olyan módosító indítványokat terjesztünk elõ, amelyek lehetõséget adnak a kisebbik rossz választására is, és megengedem, politikailag lehetõséget biztosítanak a többségnek arra, hogy mégiscsak gyakorolja azt a mértéktartást, amire egyébként ígéreteket tettek a választásokat követõen, illetõleg a két forduló között, amikor többen felvetették a kétharmaddal, a túlsúllyal kapcsolatos aggodalmukat.
Nos, ezért terjesztettük elõ sorban azokat a módosító indítványokat, amelyeknek célja, hogy e törvényjavaslat legrosszabb következményét kiküszöbölje. Nevezetesen az egyértelmûen alkotmányellenes vonatkozását kiküszöbölje, azt, hogy ne hozzunk most olyan törvényt, amely - hölgyeim és uraim, gondoljuk meg, hogy ez nem jogászkodás - az elkövetkezendõ négy év meghatározó pillanata. Erre önök fognak még emlékezni elsõ alkalommal akkor, amikor az Alkotmánybíróság az elsõ, illetõleg második törvényüket fogja alkotmányellenesnek minõsíteni. Gondolom, vagy bízom benne, illetõleg még abban bízom, hogy ezt nem fogják meghozni. De legközelebbi alkalommal akkor, amikor tapasztalni fogják, hogy esetleg olyan kérdésekben is mûködik ez az aggályos megoldás, amivel maguk sem tudnak egyetérteni.
A kormánytöbbség kisebbik pártjának pedig - csak óvatosan - megjegyzem, hogy nem biztos, hogy mindig a kormánytöbbséghez fognak tartozni, tehát nem árt az ellenzéki pozícióra sem figyelni... (Mészáros Béla: Majd kérünk sillabuszt!) Akkor majd kértek sillabuszt nyilvánvalóan, de nem biztos, hogy ehhez fogtok tartozni, tekintettel arra, hogy az 54 százalékos nagyobbik kormányzó párt, ha akarná, egyedül is tudná a többségi jogait érvényesíteni, s ezt bármikor megteheti. Ezt azért mondom, hogy nem árt, ha idõnként a kisebbségi szempontokra is odafigyelünk. (Közbeszólás a bal oldalról: Ezt kellett volna korábban is!)
Ha megengedi, folytatnám. Nos, ezért terjesztettük elõ a javaslatokat. Dávid Ibolya terjesztette elõ azt a javaslatot, hogy az önkormányzati választások idõpontjával lépjen hatályba ez a törvény, amivel alapvetõen nem értünk egyet. Én pedig két érdekképviselet nyilatkozatával is összhangban, hogy a legközelebbi országgyûlési választások kitûzésének idõpontjával lépjen hatályba az a törvény, amelyik feloldja ezt az összeférhetetlenséget. Állítom, meggyõzõdéssel állítom, tisztelt képviselõtársaim, hogy nagyon-nagyon rossz indulás lenne, ha önök - amit mi nem csináltunk meg 1990-ben - a korábbi törvényhozást egyszerûen nem tekintenék jogfolytonosnak.
(14.10)
Mi még a kádári rendszer törvényhozását is jogfolytonosnak tekintettük... (Közbeszólás a jobb oldalról: Elég baj!), és úgy kezdtük el a rendszerváltoztatást - mondják itt, hogy elég baj. Úgy érzem, nem volt más megoldás, és ebben konszenzus volt; nem lehetett egyszerre lesöpörni mindent és újként elkezdeni. Hogy most '94-ben ne ezt folytassák, hanem valami más irányban menjünk el - legalábbis lehessen ilyen interpretációt adni ennek az egyébként viszonylag és közvetlenül kicsinyes érdekeket érintõ törvénynek -, azt hiszem, nagyon kedvezõtlen lenne. Erre vonatkozik a módosító indítványoknak az a része, amely a hatálybalépést próbálja késõbbre tenni. Változatlanul ezt tartom a legfontosabbnak.
Módosító indítványom másik része pedig arra vonatkozik - azt hiszem, ez a vita során is bebizonyosodott -, elsõdlegesen az itt a probléma, hogy nem lehet ezt a két nagyon fontos tisztséget együttesen ellátni. S éppen az önkormányzati rendszer mûködésébõl azt a következtetést vonta le a koalíciós többség is - nézzük meg a koalíciós megállapodásokat, amelyeket Baja Ferenc és Wekler Ferenc vezetésével dolgoztak ki, ha jól tudom -, hogy a jövõben 3000 lélekszám feletti településeken nem lehet társadalmi megbízatásban ellátni a polgármesteri pozíciót - jelenleg 5000 fõ, ez a határ -; nem lehet ellátni, mert ez a tapasztalat! Mert 3000 fõ fölött már olyan apparátusa van annak a településnek, olyan költségvetése van már, olyan igényei vannak, amelyek bizony fõfoglalkozású, professzionista polgármestert követelnek. Amikor egyfelõl ezt a következtetést vonjuk le - és valószínûleg ezt fogjuk tenni, mert ebben egyetértés van -, akkor másfelõl most azt mondani, hogy a tapasztalatokból mégiscsak arra következtethetünk, hogy lehet ezt a kettõt együtt csinálni, szerintem egy merész lépés. Ennek a logikáját követi ez a javaslat, amikor azt mondom, változatlanul fönntartva, hogy polgármesteri és képviselõi pozíciót nem lehet együtt gyakorolni - ez lenne a kívánatos -, de ha már az a többség véleménye, hogy együtt gyakorolható, akkor ezt legalább csak azokban az esetekben tegyük lehetõvé, ahol társadalmi megbízatásban látja el a tisztséget a polgármester.
Ez tehát a mi módosító javaslataink logikája, és meggyõzõdésem szerint ez egy konstruktív ellenzéki magatartás, amikor fölkínáljuk ezeket a lehetõségeket, függetlenül attól, hogy az egésszel, úgy, ahogy van, nem értünk egyet. A többi már az önök dolga.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)