KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Magamhoz térve a Szabó Iván képviselõtársam bejelentése által okozott meglepetésembõl (Derültség.), megkezdem beszédemet. (Taps.)
A választások második fordulója után, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége felkérést kapott a Magyar Szocialista Párttól arra, hogy kezdjen koalíciós tárgyalásokat, számunkra az volt a kérdés, hogy az ország adott helyzetében és a kialakult politikai viszonyok mellett kitérhetünk-e a felkérés elõl, vagy vállalnunk kell a kormányzással együtt járó felelõsséget. A Szabad Demokraták Szövetsége vezetõ testületei megvitatták a kérdést, és azzal adtak felhatalmazást a koalíciós tárgyalások lefolytatására, hogy a koalíciós megállapodásnak garantálnia kell a Magyarországon bekövetkezett változások folytatását.
1989-ben az ország meghatározó politikai erõi egyetértettek abban, hogy Magyarország felemelkedésének, a fejlett országokhoz való felzárkózásának, a szabad nemzetek közösségéhez való csatlakozásának nincs más útja, mint a magántulajdonon alapuló, jóléti garanciákkal kiegészített piacgazdaság kiépítése; a hatalommegosztáson alapuló alkotmányos jogállam, a széles körû önkormányzatisággal megerõsített többpárti demokrácia.
A választópolgárok az 1989. évi népszavazáson, az 1990. évi tavaszi országgyûlési és az 1990. évi õszi önkormányzati választásokon szavazatukkal erõsítették meg a politikai erõk döntését. És ha már a rendszerváltás kezdeteinél tartunk, akkor meg kell emlékeznünk az újra függetlenné vált Magyarország elsõ miniszterelnökérõl, az 1993-ban elhunyt Antall Józsefrõl. (Taps.)
Az 1990. évi választásokat követõ négyéves ciklus során sok tekintetben megvalósultak azok a gazdasági és politikai rendszerbeli változások, amelyekben a politikai erõk 1989-90-ben megegyeztek. Jelentõsen elõrehaladt a tulajdonviszonyok átalakulása, korszerûsödött a gazdaság szerkezete, megkezdõdött, egyes területeken folytatódott a jogállam intézményeinek, valamint az önkormányzati rendszernek a kiépülése, megszületett a társulási szerzõdés az Európai Közösséggel.
A megkötött koalíciós megállapodás, valamint az ennek alapulvételével készült, önök elõtt fekvõ kormányprogram tanúbizonyságát adja annak, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége az 1989-ben megkezdett átalakulást kívánja folytatni, és vállalkozik a gazdasági és szociális válság leküzdésére. A kormány elkötelezi magát a magántulajdonon alapuló piacgazdaság, a szociálisan érzékeny állam, a hatalommegosztás, a parlamentáris demokrácia, a nemzeti függetlenség, a határon túli magyarság támogatása, az európai intézményekhez való csatlakozás mellett.
A kormányprogram bizonyítja, hogy megalapozatlanok voltak azok az állítások - nem tudom, miért használom a múlt idõt: megalapozatlanok azok az állítások - és aggodalmak, amelyek azt mondták vagy sugallták, hogy itt bármilyen visszarendezõdéstõl kellene tartani.
Mindezek következtében a Szabad Demokraták Szövetsége azonosul a kormányprogrammal, vállalkozik a kormányprogram végrehajtásában való részvételre és vállalja a végrehajtással járó felelõsséget is. A program szembenéz a gazdaságban kialakult kritikus helyzettel, vállalkozik a válság kezelésére, ugyanakkor egyértelmû továbblépést jelent a piacgazdaság kiépítésének irányába. Kiszámítható gazdasági feltételeket kívánunk teremteni a magánvállalkozások számára. Megszüntetjük a minimáladót - jól olvasta ki a programból Szabó Iván képviselõtársunk -, a kisvállalkozások esetében pedig valóban be kívánjuk vezetni az átalányadózást. Természetesen szakmai tévedés arra hivatkozni, hogy ez többszörös adóterhelést jelent. Nem jelent többletadó-terhelést, ezzel szemben jelentõs adminisztrációcsökkenést, és ezzel a költségek csökkenését eredményezi.
(10.30)
Hitelgarancia-társaságok létrehozásával kívánjuk lehetõvé tenni a megfelelõ feltételek szerinti hitelhez jutást. A vállalkozások, vállalatok beruházásait adókedvezményekkel segítjük. Támogatni kívánjuk új munkahelyek létrejöttét.
A kormány a privatizáció folytatását, a folyamat gyorsítását irányozza elõ. Ennek érdekében egységes privatizációs törvényt terjeszt az Országgyûlés elé, melyben meghatározza a privatizáció intézményeinek szervezeti rendszerét, az eljárások egyszerûsítését, szélesítve az alkalmazott privatizációs technikák körét. Mindeközben - ahogy az korábban már elhangzott - biztosítani kell a folyamatok nyíltságát, az Országgyûlésnek pedig megfelelõ betekintési, ellenõrzési lehetõséget kell adni.
A program kitart az exportorientáció, a világgazdaságba történõ széles körû bekapcsolódás mellett, elhatárolódik mindennemû elzárkózó gazdaságpolitikától, arra törekszik, hogy Magyarország a térség kereskedelmi és pénzügyi központja legyen.
A kormányprogram foglalkozik többek között az iparpolitika, az infrastruktúra-fejlesztés, a mezõgazdaság válságának megoldása kérdéseivel. Meghatározza az elõrelépés lehetséges irányait, javaslatokat tesz a problémák kezelésére. Ezekkel a területekkel a Szabad Demokraták Szövetsége szónokai a késõbbiekben részletesen foglalkoznak majd.
A kormányprogram beruházás-, felhalmozás- és megtakarításcentrikus. Az elosztási programoknak a gazdaság fejlõdésével összhangban ad teret. Nem hallgatja el ugyanakkor a program azt sem, hogy a gazdaság helyzete kritikus. A stabilizálás, a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése megtakarításokat, felhalmozást, beruházásokat igényel. Mindez azonban csak a fogyasztás rovására történhet.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az ország lakosságának jelentõs része közel került tûrõképessége és türelme határaihoz. Mégsem kérhetünk mást, mint bizalmat, és az elkerülhetetlen terhek viselését. A kormány, miközben megóvja a legelesettebbeket helyzetük további romlásától, fékezni igyekszik a középrétegek elszegényedését, összességében nem ígérhet mentességet az országra nehezedõ terhekkel járó megpróbáltatások alól.
A válságból való kilábalás, a társadalom nyugalmának fenntartása érdekében egyaránt fontos a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szerveivel megkötni tervezett társadalmi-gazdasági megállapodás, az egyezség az elérendõ célokról, a terhek megosztásáról.
A kormány párbeszédre és megegyezésre törekszik a társadalom legkülönbözõbb rétegeinek érdekképviseleteivel. A társadalom különbözõ rétegei közötti együttmûködés elõsegítése közben tiszteletben kell azonban tartani a parlament szuverenitását.
A kormányprogram egyértelmû továbblépést jelent a jogállamiság megerõsítése, a parlamentáris demokrácia útján. A bíróságok alkotmányos reformjával összhangban javasoljuk az igazságügy-miniszter személyzeti és a bíróságok gazdálkodásával kapcsolatos jogainak korlátozását ezen feladatoknak az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra ruházásával.
A kormány elismeri az Alkotmánybíróság szerepét a jogállamiság megteremtésében és fenntartásában. Az Alkotmánybíróságot a jövõben is az alkotmányosság kiemelten fontos intézményének tekinti.
A politikai átalakulás lezárására társadalmi konszenzusra törekedve és a szilárd alkotmányosság megteremtése érdekében új alkotmány megalkotása mellett kötelezzük el magunkat. Az új alkotmány kidolgozása során a legszélesebb nemzeti egyetértés kialakítására törekszünk, ezzel is erõsítve az alkotmány társadalmi elfogadottságát.
A kormányprogram fontosnak tartja az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló törvény végrehajtását, ezért felkéri az Országgyûlést, hogy a köztársasági elnök úr elõterjesztése alapján válassza meg a törvényekben nevesített biztosokat.
Az ésszerûen szervezhetõ parlamenti munka, az Országgyûlés kormányzat feletti ellenõrzési jogának erõsítése érdekében hatpárti tárgyalást kezdeményeztünk a Házszabály megváltoztatására. Az új Házszabály megalkotásával egyidejûleg szükségesnek tartjuk a képviselõk jogállásáról szóló törvény módosítását mindenekelõtt a gazdasági összeférhetetlenség szabályozása érdekében.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elkövetkezendõ idõszakban folytatni kell a közigazgatás korszerûsítésére vonatkozó munkálatokat. Ennek stratégiai célja egy magas színvonalon és hatékonyan mûködõ, áttekinthetõ szervezeti és eljárási rendben tevékenykedõ, költségtakarékos közigazgatás megteremtése. A központi közigazgatás racionalizálása során egységesebb és egyszerûbb megoldásra kell törekedni a minisztériumi belsõ struktúrák kialakításában. Az országos hatáskörû szervek státuszát egyértelmûvé szükséges tenni, a tárcák közötti munkamegosztást és együttmûködést javítani kell.
Felülvizsgálatot igényel a dekoncentrált szervek és az önkormányzati szervek közötti feladat- és hatáskörmegoszlás. Ezzel összefüggésben a dekoncentrált szervek túlzottan bonyolult és tagolt rendszerét egyszerûsíteni, illetve integrálni indokolt.
A közigazgatási feladat- és hatáskörök teljes körû felülvizsgálata tovább nem halasztható feladat. Ennek teljesítése a joganyag korszerûsítését igényli, amely részben regulációs, részben deregulációs munka. A reguláció kapcsán korrigálni kell a rendszerváltoztatás korai szakaszában kialakult pontatlanságokat. A négy évvel ezelõtt félbeszakadt közigazgatási deregulációs folyamatot újra kell indítani. Ennek keretében át kell tekinteni és egyszerûsíteni kell a hatályos joganyagot, másrészt a deregulációs szempontokat a készülõ jogszabályok elõkészítésekor érvényesíteni szükséges.
Az alkotmányjogi és közjogi reform keretei között felül kell vizsgálni a választási rendszert. A választójog alkotmányos alapelveinek tiszteletben tartása mellett törekedni kell az eljárások egyszerûsítésére és rövidítésére.
A parlamenti ciklus elsõ felében készüljön egységes kódex az országgyûlési, az önkormányzati és a kisebbségi képviselõk választására, valamint a népszavazásra és a népi kezdeményezésre vonatkozó eljárási normákról. Egyidejûleg felül kell vizsgálni a választásokra vonatkozó anyagi jogi szabályokat is. Ennek keretében törekedni kell a vegyes, egyéni és listás rendszer megõrzése mellett az országgyûlési képviselõk számának a csökkentésére. A helyi önkormányzati képviselõ-választásra vonatkozó szabályokat az önkormányzati rendszer korszerûsítésével összhangban kell módosítani.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az l990-ben létrehozott önkormányzati rendszer egészében megfelel a jogállamiság követelményeinek, az európai alapelveknek. Hibái és ellentmondásai ellenére decentralizált, önállóan és liberálisan mûködõ, összességében fejlõdõképes önkormányzatok jöttek létre. Az önkormányzati rendszer a jogállam, a helyi közhatalom demokratikus gyakorlása alapintézményének tekintendõ, és ilyen minõségében tovább erõsítendõ.
Alapvetõnek tekintendõ, hogy lényegesen bõvüljenek az önkormányzatok helyét, szerepét, önállóságát biztosító alkotmányos garanciák. Az önkormányzati törvény bevált, bár megõrzendõ alapintézményei mellett több ellentmondást is tartalmaz. Az önkormányzatok közel négyéves mûködése is felszínre hozott számos feszültséget.
A továbbfejlesztés fõ irányai a következõk lehetnek:
Erõsíteni indokolt az önkormányzati testületek mûködésének nyilvánosságát, a választópolgárok részvételi és ellenõrzési lehetõségeit. A helyi közhatalom demokatikus gyakorlása igényli, hogy az önkormányzatok legyenek nyitottabbak, oldódjon a számos helyen még tapasztalható befelé fordulás; alakítsák ki intézményes kapcsolataikat a helyi társadalommal, elsõsorban az önszervezõdõ civil szervezetekkel.
Erõsíteni szükséges a polgármesterek helyzetét. Ennek több lehetséges területe van. Közmegegyezés alakult ki abban, hogy minden települési polgármestert közvetlenül válasszanak meg a választópolgárok. Több hatáskört kell biztosítani a polgármesternek a testületi döntések elõkészítése és különösen a hatékonyabb végrehajtás érdekében.
Szabályozási ellentmondásokból és személyes, szubjektív tényezõk miatt is feszültségek alakultak ki az önkormányzati testületek, polgármesterek, jegyzõk között.
(10.40)
A polgármestert a jelenleginél nagyobb önállósággal indokolt az önkormányzat elsõ számú felelõs vezetõjévé tenni, ugyanakkor jogi felelõsségét törvény állapítsa meg, és a felelõsség bírói úton való érvényesítését is meg kell teremteni.
Középszinten a szûk hatáskörû megyei önkormányzatok helyett valóságos megyei önkormányzatokat kell létrehozni, amelyek képesek ellátni a megye egészét vagy nagy részét érintõ önkormányzati feladatokat. A megyei önkormányzatok segítsék a települési önkormányzatokat.
A megyék szerepéhez igazodóan ki kell dolgozni a megyei közgyûlés tagjai közvetlen választásának rendszerét. A megyei önkormányzatok azonban a jövõben sem kaphatnak újraelosztó szerepet, és a megyei, illetõleg a települési önkormányzatok között a változtatások után sem létesülhetnek alá-, fölérendeltségi hierarchikus viszonyok.
Felülvizsgálandó a fõváros önkormányzati rendszere. A kerületeken belül megoldható települési önkormányzati feladatokat a kerületi önkormányzatok lássák el. A fõváros egészét érintõ, az egyes kerületek határait meghaladó ügyekben viszont önálló, teljes hatáskörû és felelõsségû fõvárosi önkormányzat jöjjön létre. A fõváros szerepét, egységét érvényesítõ Fõvárosi Közgyûlés kapjon megfelelõ szabályozási, gazdasági elosztási szerepet.
A központi-helyi kapcsolatokban a szükségszerû elemek mellett a korábbinál nagyobb szerepet indokolt adni a kölcsönös érdekeken alapuló, az érdekeket egyeztetõ együttmûködési kapcsolatoknak. Jobb együttmûködést kell kialakítani az önkormányzati érdekszövetségekkel. Az Európai Önkormányzati Chartának a pénzügyileg gyengébb önkormányzatokra vonatkozó ajánlásával összhangban olyan kiegészítõ támogatási rendszert kell mûködtetni, ami ezen önkormányzatok számára is lehetõvé teszi, hogy a polgároknak az ország fejlettségéhez mért színvonalú közszolgáltatásokat nyújtsanak.
Fenntartandó az elõzõ ciklusban bevált címzett és céltámogatási rendszer. A céltámogatási körben a legfontosabb feladatokra kell összpontosítani. A támogatási célokat egy cikluson belül kell ütemezni, elsõbbséget adva most a szennyvízhálózat - és tisztítómû - programoknak. A céltámogatások körén csak akkor szabad változtatni, ha a kiemelt fejlesztési célok az önkormányzatok többségénél már teljesültek.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormányprogram néhány elemének kiemelésével és bemutatásával azt kívántam bizonyítani, hogy a program valóban szembenéz a gazdaságban kialakult helyzettel, vállalkozik a válság kezelésére, ugyanakkor egyértelmû továbblépést jelent a '89-9O-ben megindult átalakulás folyamatában. Ha ez így van, akkor a program érdemes az önök támogatására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)