DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselõcsoportjának vezérszónoka:
Tisztelt Országgyûlés! Mint azt az elkészült kormányprogram sejtetni engedi, igen nehéz idõszak áll a kormány elõtt - a ma délelõtti vita is ezt mutatja.
Horn Gyula expozéjában már utalt azokra a gazdasági összefüggésekre, amelyek e kormányprogram korlátait adják; arra a gazdasági teljesítménycsökkenésre, amely mellett elosztási reformot kell végrehajtani, miközben a gazdaság és társadalom más területein, a különbözõ régiókban és az egyes rétegek szintjén is drámai folyamatok zajlanak. Ebben az ellentmondásos helyzetben született meg a kormányprogram, amelyben a gazdaságfejlesztés modernizációs, az államháztartás konszolidációs és a társadalompolitika válságkezelési szempontjait egyeztetjük pontosan, megfelelõen és hûen választási programunkhoz.
Ahogy Horn Gyula már utalt rá, 1994-ben a választásokon nem rendszerváltás, hanem kormányváltás történt. Mégsem egyszerû kormányváltás csupán, hiszen a most kialakulóban lévõ rendszer jellegének, arculatának kiformálódása, a politikai rendszer lényegi vonásaitól eltekintve, korántsem befejezett folyamat. A változásnak is az volt, a választásnak is, a kormányprogram megvalósításának is az a tétje, hogy milyen jellegû piacgazdaság alakul ki Magyarországon, elõre s a jövõ felé megyünk, vagy vissza a végleges leszakadás még riasztóbb veszélye felé?
A Magyar Szocialista Párt éveken keresztül nem azért bírálta a megelõzõ kormányt, mert az nem tudott egycsapásra jólétet teremteni. Nem azért bírálta, mert nem tudta négy év alatt létrehozni a kiforrott szociális piacgazdaságot. Azért bírálta, mert rossz irányba indult el, mert politikája nyomán egy régmúlt rendszer riasztó vonásai kezdtek feléledni; egy olyan rendszeré, amely sokkal inkább a véglegesen meghaladni kívánt múltat, s az elszegényedett perifériális országokat jellemzõ mát idézte, mintsem a kívánatos modern európai jövõt elõlegezte. Mindezt nem azért kell hangsúlyozni, hogy tovább rágódjunk a múlton, vagy a kioktatósdi hagyományait gyakoroljuk.
A kormányprogram és az expozé is tartózkodott az elmúlt ciklus politikájának bírálatától, hiszen mi sem lenne nagyobb hiba a parlament részérõl, minthogy folytatja az üres körben forgó polémiát, a sérelmi politizálást. Csak a valóságból kiinduló és a jövõre figyelõ, gyakorlatias politikával lehet ezt az országot a magyar állampolgárok döntõ többsége által kívánt demokratikus és modern országgá változtatni. A kormányprogram végrehajtása világos választ fog adni mindazoknak, akik visszarendezõdéssel, restaurációval ijesztgettek, fenyegetõztek a szocialisták gyõzelme esetén.
A kormányprogrammal kapcsolatban elhangzott megnyilvánulásokról annyit azért meg kell jegyeznem: a kormánypárti arroganciánál nem sokkal szimpatikusabb az ellenzéki arrogancia. A volt kormánypártoktól is elvárható, hogy össze tudják hasonlítani saját indulásukat, ígéreteiket a valósággal, az eredménnyel. Most egyébként kormányprogram került az asztalukra, s nem egy vázlat, mint négy évvel ezelõtt, amelytõl azon nyomban el is tértek. Csöndesen megjegyzem: a leváltott kormányzat évek óta adós koalíciós megállapodásuk nyilvánosságra hozásával, ha egyáltalán volt ilyen. Ugyancsak nem ad alapot az arroganciára az elõzõ kormány négyéves tevékenysége, amelyet a választópolgárok meglehetõsen egyértelmû ítéletben részesítettek.
Ezek után mondom: mindannyiunknak, mindnyájunknak van okunk a szerénységre.
Sokféle találgatást hallottunk itt ma is, de az elmúlt hetekben is a legkülönbözõbb formákban és helyekrõl, mire is kell nekünk ez a koalíció. A szocialista-szabaddemokrata koalíció létrehozásában a hatalmi alku nem játszott szerepet, hiszen arra semmiféle kényszer nem állt fenn. Nem is ideológiai rokonság bázisán született meg az egyezség. Minket a feladat érdekel, amellyel az állampolgárok megbíztak, s amelynek megvalósítása a lehetõ legszélesebb társadalmi támogatást igényli. Programjaink összeegyeztethetõsége alapján tartottuk lehetségesnek, s a közvélemény akaratát megismerve pedig szükségesnek a létrejött házasságot. Persze tudjuk jól, nem szerelmi házasságról, hanem érdekházasságról van szó. A politikában azonban ez talán nem feltétlenül elítélendõ, fõleg ha a násznép ilyen megtisztelõen nagy létszámú.
(12.00)
Az új kormány programja a szocialisták meggyõzõdése szerint tehát nem lehet más, mint egy következetes modernizációs program. Ezért foglal el benne kitüntetett helyet a kultúra, a kultúra szabadsága és demokratizmusa. Ez az egyetlen dolog, amit csak akkor lehet megszerezni, ha másoknak is megadjuk. Nem kell örökké az emberek meggyõzésére törekedni; elég, ha elgondolkodtatjuk õket. Az elmúlt évtizedekkel és az elmúlt négy évvel ellentétben mi nem irányítani és átpolitizálni akarjuk a kultúrát, hanem biztosítani önfejlõdésének feltételeit. Hiszen ez igazi motorja, szinte elõfeltétele az ország, a társadalom, benne a gazdaság fejlõdésének, modernizációjának.
Tisztelt Ház! Nem titok, sokan feltették a kérdést: mennyiben tekinthetõ a program baloldalinak, szociáldemokrata jellegûnek és mennyiben liberálisnak. Boross képviselõ úr nemrégiben - õ tudja, miért - a szociálisták önfeladásaként értékelte a koalíciós megállapodásban foglaltakat, és Füzessy Tibor is errõl szólt. Örülök, hogy így aggódnak értünk.
Mi azonban tudjuk, hogy olyan feladat elõtt állunk, amely elõtt baloldali párt még soha. Nem korrigálnunk kell egy piacgazdaságot a szociális szempontok, a szolidaritás és igazság érvényesülése érdekében, hanem megteremteni, kiépíteni azt. Saját elveinkkel csak abban az esetben nem kerülünk szembe, ha kormánypártként olyan politikát támogatunk, amely a politikai és gazdasági szabadság érvényesítését összekapcsolja a szolidaritás, a teljes demokrácia igényével, amely például mérsékelni képes az egyenlõtlenségeket, érzékeny az emberek gondjai iránt.
A koalíciós kormány programja olyan politikai erõk megállapodásán alapul, amelyek képesek voltak belátni, hogy a modernizáció csakis társadalmilag kiegyensúlyozott, határozott és következetes politika révén valósítható meg. A programok egyeztetése azért is volt gyorsan keresztülvihetõ, mert ez a belátás már a választási programok készítésének idején is fennállott. A koalíció létrehozása pedig azért volt viszonylag zökkenõmentes, mert mindkét résztvevõ párt megértette a választási eredményekben rejlõ üzenetet. Bár az is igaz, hogy a Magyar Szocialista Párt gazdaságpolitikai programja legjobban a Fideszével rokon - mint ahogy azt független elemzõk kimutatták.
Tisztelt Ház! Korántsem vagyunk túl a válságkezelés szakaszán. A társadalomtól a válság leküzdése érdekében kért áldozatok mindeddig nem hoztak eredményt. Többféle gyógyszert kipróbáltak az elmúlt években, melyek kellõen keserûek, sõt alkalmatlanok voltak, káros mellékhatásaikat is bõven tapasztalhattuk, néha azonban még tüneti kezelésre sem voltak elégségesek. Az elkerülhetetlen lépések további halogatása csak a beteg állapotának súlyosbodásához vezethet. Meggyõzõdésem - és ebben a szocialista frakció egységes -, hogy az ország érdekében nincs más lehetõség, mint a most elõterjesztett kormányprogram megvalósítása. Elsõrendûen fontos ugyanakkor, hogy a társadalmi partnerekkel sikerüljön megállapodásra jutni a célokról és feladatokról, a terhek megosztásáról, s hogy ennek nyomán sikerüljön megkötni azt a társadalmi-gazdasági megállapodást, amely széles társadalmi támogatást biztosíthat a legnehezebb idõszakokban is. Annak ellenére, hogy ezt akár diktátumnak, akár piszkozatnak tekintenénk.
A mindannyiunk számára fontos társadalmi béke fenntartásához, amely a békés átmenet nagy vívmánya, elengedhetetlen, hogy a szociális demagógia továbbra se kapjon teret a mértékadó politikai erõk körében. A jelek ebben a vonatkozásban nem kedvezõek. A szocialistákat már most kabátlopási ügybe akarják keverni. Valaki felröppentette azt a badarságot - bár nem rossz ötlet -, hogy a szocialisták közül 3.60-as kenyérárakról vagy hasonlókról beszélt volna valaki. Ma már némelyek úgy beszélnek állítólagos szocialista ígéretek teljesíthetetlenségérõl, mintha felelõtlen, üres ígéretek valóban elhangzottak volna. A vitapartnereink közül néhányan máris négyéves választási kampányba kezdenek bele, ilyen taktikát alkalmazva - lelkük rajta! Mindenesetre felhívnám a figyelmüket, hogy a Szocialista Párt nem ilyen eszközökkel gyõzött az 1994-es választásokon.
A szocialisták számára a társadalmi-gazdasági megállapodás nem csupán abból az egyoldalú szempontból fontos, hogy a megállapodásban résztvevõk kölcsönös önkorlátozást gyakorolva biztosítsák a válságkezelés feltételeit. Pusztán valamiféle önkorlátozásról egyébként sem lehetne megállapodást létrehozni az érdekképviseletekkel. Meggyõzõdésem, hogy a kormányprogram szociális és foglalkoztatáspolitikai része, az új kormány gazdaságpolitikájának következetessége és a gazdálkodás biztonságát garantáló jellege megteremti az ellentételezés lehetõségét a vállalt terhekért.
Tisztelt Ház! Természetszerûen felvetõdik - és itt is felvetõdik -, hogyan is valósul meg a szakértelem kormányra kerülésének jelszava. Nem árt tisztázni, mit jelent s mit nem jelent ez a fogalom. Szakértõi kormány kivételes válsághelyzetben alakul, ha a politikai pártok erõviszonyai nem tesznek mást lehetõvé, vagy ha a válság mélysége, akut jellege következtében olyan széles összefogásra van szükség, amelynek formáját a politikai erõk csak pártoktól független szakértõk kormánya révén képesek megteremteni. Minden egyéb esetben hozzáértõ politikusokból állnak a jól mûködõ, szakmailag megbízható kormányok; olyan miniszterekbõl, akik képesek megszervezni és irányítani a kormányprogram szakszerû végrehajtását.
Mit jelent akkor a szakértelem kormányra kerülése? Megítélésünk szerint mindenekelõtt az ésszerûséget, a gyakorlatiasságot és a szakmai megalapozottságot a programalkotásban, a jogszabályalkotásban és az igazgatásban. Jelenti az ideologizálás, a küldetéstudattól vezérelt gõg, a következetlenség, az önkorrekcióra képtelenség elkerülését. Jelenti az államapparátus szakmai kritériumoknak megfelelõ felépítését. És természetesen jelenti a szakmai csoportok sokszor persze önmagukban is ellentmondásos véleményének figyelembevételét, a program végrehajtásának szakmai kontrollját. Ugyanakkor tudjuk, az érdekek integrálását és egyeztetését, a döntéseket a politika nem háríthatja át a szakmák képviselõire; azokért az állampolgárok szavazataival legitimált politikai erõknek és politikusoknak kell vállalniuk a felelõsséget.
Tisztelt Ház! A kormányprogram fontos alapja a nemzet és a politika kapcsolatáról vallott felfogásunk. A Magyar Szocialista Párt választói bázisát és törekvéseit tekintve is minden szempontból megfelel a néppárt kritériumainak. Kormányzati erõként politikájában mégsem fog minduntalan a népre, a nemzetre hivatkozni. Még akkor sem, ha a választási eredmények erre legalább annyira feljogosítanák, mint az elõzõ kormány pártjait. Nézetünk szerint ugyanis nem a kormány, a kormánypártok feladata, hogy nekik tetszõ módon értelmezett népet nevezzenek ki hivatkozási alapul. Nem a kormány tiszte, hogy megjelölje, ki tartozhat a nemzethez, vagy hogy ideológiai, politikai, származási szempontok, illetve a politikai hûség alapján próbáljon osztályozni embereket.
A szocialisták véleménye szerint a nemzethez tartozás önkéntes vállalás eredménye, s a jelenlegi kormány sem nem kevésbé, sem nem inkább nemzeti, mint az elõzõ volt. Azt pedig, hogy ki, hogy melyik társadalmi, politikai program tesz legtöbbet a nemzet felemelkedéséért, bízzuk az utókor történészeire, s ne a vásári kikiáltókra vagy a táltosokra.
Tisztelt Ház! Fontossága miatt szólnom kell az ellenzék és a kormánypártok viszonyáról. Hallgatva az ellenzék szónokait, egy afrikai közmondás jut az eszembe: a békés tenger nem nevel ügyes hajósokat. Antall József mondta mindig, hogy az ellenzék bírál, ez természetes, hiszen ez a dolga. Mi azt mondjuk, hogy elvárjuk és tudomásul vesszük a bírálatot, mert a kormánynak ez is kötelessége. Megígérhetem azt is, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportja tartózkodni fog attól, hogy az ellenzéki véleményeket destruktívnak minõsítse, és állandóan a konstruktív ellenzékiséget kérje számon a vele szemben ülõktõl.
Meggyõzõdésem, hogy az emberek nem kívánnak négy éven át lázas politikai légkörben élni, nem akarnak örökösen választási kortesbeszédeket hallgatni a parlamentben. Mi úgy gondoljuk, hogy a sikeres, hatékony kormányzás érdekében a kormányzó pártok elemi érdeke elfogadni azokat az ellenzéki javaslatokat, amelyek ésszerûek és koncepcionálisan nem ellentétesek a kormány elképzeléseivel.
Az elmúlt évek tapasztalatai persze azt is mutatják, hogy számos alapvetõ kérdésben olyan jelentõs különbségek állnak fenn a mai és a korábbi koalíció elképzeléseiben, amelyeket aligha lehet könnyedén, összecsengõ politikává szervezni.
(12.10)
Ezt tudomásul véve is ígérhetem: nem fogjuk többet bírálni az ellenzéket, mint az ellenzék minket. De feleslegesen dicsérni sem.
Tisztelt Ház! A szocialisták mindössze annyit szeretnének, ha az ország házában valódi, tárgyszerû politikai viták folynának, és elsõsorban az emberek mindennapi gondjainak megoldásáról és a holnapról vitatkoznánk. Mindennek alapfeltétele az eltérõ álláspontok, nézetek, érdekek nyílt ütköztetése, egymás tisztelete. A kirekesztés, vádaskodás, gyalázkodás viszont mindannyiunknak árthat.
Az új kormány programjának egyik fontos vonása a demokratikus berendezkedés megszilárdítására, úgy is fogalmazhatnám, a demokrácia intézményesítésére irányuló törekvés. Ha sikerül színvonalas szakmai munkával, valamint közös akaraton nyugvó politikai egyeztetéssel, a társadalmi szervezetek bevonásával és a nyilvánosság kontrolljával elõkészíteni az új alkotmányt, akkor az viszonylag gyorsan népszavazásra bocsátható. Amint azt a kormányprogram is leszögezi, az új alkotmány nem a politikai rendszer átalakítását, hanen demokratikus jellegének megszilárdítását, az ellentmondások kiküszöbölését, a hiányok pótlását célozza. Nézetünk szerint egyébként maga az alkotmányozási folyamat is rendkívül fontos, társadalmilag pozitív lehet. Alkalmat ad arra, hogy a mértékadó politikai erõk rossz ízû viták, vádaskodások helyett újrafogalmazzák a demokratikus konszenzus elveit. Lehetõség nyílhat a közös, demokratikus elkötelezettség felmutatására, a közösen vállalható nemzeti, liberális és szociális elvek meghatározására, valamint olyan demokratikus jogi keretek közé helyezésükre, amelyeket mindannyian elfogadunk.
Hazánk belsõ békéje és nemzetközi tekintélye szempontjából egyaránt fontos lehet, hogy az alkotmányozási folyamat és eredménye, az új alkotmány bebizonyítsa: az európai demokratikus értékek elfogadásában és érvényesítésében lényegi egység van Magyarországon.
Tisztelt Képviselõtársaim! Bizonyára nem okoz meglepetést, de a rend kedvéért hadd mondjam ki egyértelmûen: a Szocialista Párt képviselõcsoportja, amely Horn Gyulát miniszterelnöknek jelölte, támogatja a benyújtott kormányprogramot. Ez a kormány most új irányba indul el, a modern, demokratikus Magyarország megteremtésének irányába. Szeretnénk, ha valamennyi demokratikus politikai erõ, szervezet és civil szervezõdés részese lenne ennek a folyamatnak, beleértve ebbe egyházainkat és a nemzeti, etnikai kisebbségek közösségeit is. Legalább e tekintetben meg kell találnunk a közös célokat, a közösen vállalható értékeket. Ha van nemzeti érdek, akkor ez igazán az.
Számunkra, egy baloldali párt országgyûlési képviselõi számára megtisztelõ felelõsség kormányzati erõként részt venni e roppant nehéz munkában. Felelõsség azért is, mert nem minden elvünk, értékünk megvalósítására van most lehetõségünk - de nincs lehetõségünk sem elhárítani a választók akaratát megtestesítõ történelmi esélyeket. Szeretném megnyugtatni az ellenzéket: 1998- ban a Szocialista Párt jól kíván szerepelni a választásokon, amelynek egyetlen alapja lehet a sikeres kormányzás. Köszönöm. (Taps.)