DR. SZABÓ IVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A vitában elhangzottak közül nagyon kevés ügyre, de kell reagálni, annál is inkább, mert itt úgy tapasztaltam, hogy egymás mellett elmenõ beszédek voltak, nem valódi vita. Azonban azt hiszem, vissza kell térnem egy olyan kérdésre, amelyre az eredeti expozé keretében nemigen volt lehetõség, a kiinduló helyzetnek bizonyos tisztázására, mert azt hiszem, hogy ettõl a kályhától indulunk el.
Azt hiszem, az objektív tényekhez hozzátartozik, hogy vannak ebben a gazdaságban nagyon nehéz, elemi részek, és vannak olyanok, amelyek egyértelmûen azt mutatják, hogy területenként differenciáltan, ha ellentmondásosan is, de azért átjutottunk a mélyponton. Amikor az összehasonlító statisztikai adatokat megnézzük, amelyeket nem a kormány, hanem tényleg elmondható, hogy teljesen független szerv, a Gazdaságkutató Intézet tett közzé, láthatjuk, hogy az egyensúlyi helyzettel kapcsolatos információk valóban rosszak, valóban olyanok, amelyek nagyjából megfelelnek az elhangzottaknak; de ehhez hozzá kell tenni azt, hogy hosszú idõ óta azért lényeges tendenciaváltozások uralkodnak a gazdaságban. Éppen a legmélyebbnek ítélt '72 óta - már utaltam rá - megdõlt az infláció több mint 20 éves, egyértelmûen fölfelé menõ folyamata, és ha nem is olyan tempóban, mint szeretnénk, de tartós csökkenése következett be. Ezt veszélyeztetni mindenképpen veszélyesnek tartanánk. 1992 negyedik negyedéve óta az ipari termelésben, most már azt lehet mondani, egy egy és háromnegyedéves tartós és folyamatos növekedési tendencia érvényesül, amelyikhez ha hozzáveszem azt, hogy a növekvõ import egy jelentõs része is pontosan az ipari beruházásokhoz szükséges gépek és berendezések behozatalában ölt testet, világos, hogy az a növekedési tendencia, amelyik számszerûsítve is ebben az évben már a gazdaságban tetten érhetõ, nem megalapozatlan, és nem egyetlen hónapnak vagy egy fél évnek az adatairól beszélünk. Amikor tehát itt ilyen tételek jelennek meg, hogy a gazdasági állapot milyen, akkor nemcsak a negatívumok, hanem a gazdaságban, az iparban, a kereskedelemben és idén már a mezõgazdaságban is fellépõ növekedési tendenciákra is fel kell hívni a figyelmet.
Elhangzott itt nagyon röviden az adósságszolgálati teher növekedésének a kérdése. Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt idõszakban, az elmúlt négy esztendõ alatt három-három és félmilliárd dollárral nõtt az ország külsõ adósságállománya. Azonban a költségvetés terheinek növekedése nem abszolúte ebbõl adódik; a legnagyobb volumen, sajnos, azt kell mondanunk, az induló állománynak a forintban mért belsõ államadóssági részénél van, ahol az árfolyamváltozásokból adódó differenciák körülbelül a kétharmadát adják a belföldi államadósság növekedésének anélkül, hogy ebbõl bárki elvileg egy fillért is elköltött volna.
Azt hiszem, hogy egy-két politikai kérdésre is reagálni kell; leginkább talán arra, amit Szekeres Imre két mondata hozott ki, s amire úgy hiszem, indokolt válaszolni.
Egyetértek azzal, hogy nem az indokolatlan, egymást személyünkben is sértõ vitáknak helye a parlament. Azonban hadd mondjam azt, én azért nagyon örülnék annak, ha az összes vita mégiscsak a parlamenten belül bonyolódnék le, és itt volnának azok a viták, amelyek meghatározott keretek között és rendben le tudnak bonyolódni. Nem örülnék annak, ha a parlamenten belüli viták csökkennének, amelyek érdemi viták, szakszerû viták politikai és gazdasági téren egyaránt, mert félek, hogy akkor itt is elalszik az a politikai hangulat, amellyel az ország állapota a hetvenes évektõl kezdve a depolitizálás irányába ment; a parlamentben legyenek éles viták, és jelenjenek meg azok az érdekek, amelyeket itt mi meg akarunk jeleníteni.
A másik, amire szeretnék reagálni, hogy nagy hibának érzékelték, mert állítom, hogy ezt csak érzékelték talán, ebben bennünk van a hiba, ha így érzékelték, de az érzékelés az volt, hogy az Antall-kormány egy régmúlt rendszer szemléletét kívánja visszahozni. Nos, megintcsak az érzékelésrõl van szó; lehet, hogy akkor most itt az érzékelõ szervünkben vagy az üzenetben van a hiba - a mi aggályunk most egy kicsit az, hogy egy közelmúlt rendszernek az üzenetét hallottuk a kormányprogramban. (Taps a jobb oldalon.)