KUNCZE GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A felszólalások egy részére, úgy gondolom, nem nagyon kell reagálnom, hiszen nem igazán tudok mit kezdeni például Szabó Iván képviselõtársam azon kijelentésével, hogy, mondjuk, az adótörvény változtatása veszélyezteti a jogbiztonságot... (Derültség a bal oldalon.) Együtt volt szerencsénk a költségvetési bizottságban az elején, késõbb pedig itt a parlamentben is minden évben az összes adótörvény módosítását végigélveznünk.
(12.20)
Ezek a változtatások éppen a gazdaság rendbetételére, stabilizálására irányuló változtatásokat jelentik, és egyébként a kormányprogramban benne van, hogy egy stabil szabályozórendszert szeretnénk az elkövetkezendõ idõszakban.
Vagy: nem tudok mit kezdeni Torgyán József képviselõtársam azon hosszú elemzésével, hogy a privatizáció kapcsán szerepel a programban a vezetõi kivásárlás. Torgyán képviselõtársam ezt a szövegbõl olvasta ki egyébként, de volt ott még egy másik szó, valószínûleg ismeretlen betûkkel, ami a vezetõi és munkavállalói kivásárlást említette. (Taps, derültség a bal oldalon.)
Ugyanakkor viszont a felszólalások egy részében megjelentek valódi problémafelvetések is. A program hosszan foglalkozik a gazdaság állapotával, és keresi azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek erre a kritikus helyzetre vonatkozóan valamilyenfajta kiutat mutathatnak. Én jó szívvel vettem volna, ha a vita például arról folyik, hogy milyen más megoldási lehetõségeket látnak a képviselõtársak. Kár a négy évre felvázolt programot egy percre lebontani és azt mondani, hogy: na hát, ennyi mindent egyszerre nem lehet megcsinálni!
Nem is errõl van szó természetesen. Itt egy négyéves ciklus alatt lejátszódó folyamatról beszélünk, és erre keressük a megfelelõ válaszokat. Szívesen hallottam volna, hogy mondjuk mit kell tenni akkor, ha már ilyen büszkén hivatkozunk arra, hogy a jövedelmek növekedése 10 százalékkal meghaladja az inflációt - és ennek következtében például egy olyan nyugdíjemelés szükségessége merül föl a törvényi elõírásoknak megfelelõen, amelynek 32 milliárd forintos költségkihatása van -, hogy vajon milyen intézkedéseket tervezett volna ez ügyben az elõzõ kormányzat, ha a választásokon nem éri ez a balszerencse vagy szerencse - ezt el kell majd döntenünk -, vajon hogyan oldotta volna meg ezt a problémát, milyen hatása lett volna ennek a költségvetésre. (Boross Péter közbeszól.) Boross Péter képviselõtársam azt mondja, hogy jól. Nekem ezzel kapcsolatban négyéves tapasztalatok alapján persze vannak kétségeim (Derültség, taps a koalíció padsoraiból.), de ezeket most úgy gondolom, nem kell megvitatnunk.
Általában véve be kell látnunk, hogy egy ilyen rendkívül súlyos gazdasági helyzet mellett - elismerve, hogy ugyanakkor pozitív folyamatok is vannak természetesen a gazdaságban - rendkívül nehéz végigmenni azon a valóban szûk mezsgyén, ami rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy úrrá legyünk ezeken a nehézségeken. A kormányprogram erre tesz egy kísérletet, szerintem reális és megvalósítható kísérletet. Vitatkozzunk arról, hogy vajon vannak-e ennél jobb megoldások!
Ezek után nem tudok mást tenni, mint megismételni az elõbbi beszédem befejezését: támogassuk a kormányprogramot! Köszönöm a figyelmet. (Taps a koalíció padsoraiban.)