DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKgP vezérszónoka: Köszönöm, elnöknõ, a szót.
Engedje meg, hogy mindenekelõtt azzal kezdjem a felszólalásomat, hogy nagyon szeretném, hogyha a kormány visszatérne a Független Kisgazdapárt azon elképzeléseinek az értékelésére, amelyeket mi szükségesnek tartanánk az elkövetkezendõ idõszakban. Függetlenül attól, hogy Kuncze képviselõtársam mennyire érti meg a privatizációval kapcsolatos elgondolásainkat és mennyire nem, úgy gondolom, õ belügyminiszter lesz, nem hinném, hogy a rendõröket kívánná kiárusítani. (Derültség.) Tehát mégiscsak azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell, mert mi felhívtuk a figyelmet, hogy a kormányprogramban szerepel egyrészt a készpénzes privatizáció - ami nálunk nem nagyon van -, a tõkebevonásos privatizáció - aminek eddig csak az óhajait hallottuk az elmúlt idõszakban is és gondolom, ezt követõen is -, és van a kis- és középvállalatok privatizációja, amelyet alapvetõen a legitimizált vállalati vezetéssel kíván lebonyolítani.
Mi azt mondjuk, hogy ide mindenféleképpen egy újszerû ellenõrzés kell, mert nem lehet hagyni a régi, pártállami apparátusból álló vállalati vezetésre, hogy õk értékeljék a vállalatokat, utána õk vásárolják meg. Mi erre konkrét elõterjesztéseket tettünk, hogy hogyan tudnánk ezt a veszélyhelyzetet kiküszöbölni. Az igen tisztelt többség vagy fog ezzel érdemben foglalkozni, vagy nem fog. Mi mást nem tudunk tenni, mint felhívjuk a figyelmet, hogy mit tartanánk szükségesnek.
Én úgy gondolom, hogy egyebekben is vannak olyan elképzeléseink, mint például: az ÁVÜ és az ÁV Rt. összevonása után keletkezendõ új szervezet ne rendelkezzen kijelölõ és ellenõrzõ jogosítvánnyal, hanem csak végrehajtói feladatkiosztással. Tehát legyen ügynöke valóban ennek a tevékenységnek, de ne több annál. Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre ki kell térni, mert ellenkezõ esetben a privatizációs visszásságokat nem lehet megszüntetni.
Hadd szóljak még arról, amirõl most nem hangzott - legnagyobb sajnálatomra - egyetlen egy elõterjesztõ részérõl sem részletes okfejtés, nevezetesen - az államadósság kérdése. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy Horn Gyula a közelmúltban Svájcban tett egy olyan kijelentést, amely valóban a helyzet reális felmérésén alapult. Nevezetesen, mondandójának a lényege az volt, hogy egyetlen egy olyan ország nincs a földkerekségen, amely tudná az adósságait akkor fizetni, amikor a nettó tõkekiáramlás magasabb, mint a bejövõ tõke, ami az országnak rendelkezésére áll. Úgy gondolom, olyan kérdés az államadósság kérdése, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen valóban a mi fejlõdésünkhöz tõkeakkumuláció kellene, mi pedig nem akkumulálunk tõkét, hanem tõke áramlik ki ebbõl az országból.
Ugyanakkor a közelmúltban Soros Györggyel készített egy interjút a legnépszerûbbnek mondott magyar napilap, és ebben az interjúban szerepelt Soros Györgynek az az expressis verbis tett kijelentése, hogy Magyarország egész fennállása alatt nem tudhat megszabadulni az államadósságától, mert az államadósság természete - a kamatterheket figyelembe véve - ilyen.
Úgy gondolom, hogy végül is az országnak joga van megtudni, hogy ebbõl mi az igazság és mi nem. Elvárjuk az új kormánytól, hogy belátható idõn belül tegyen ezzel kapcsolatban egy olyan részletes tájékoztatást a parlament és az ország nyilvánossága elõtt, amelybõl láthatja mindenki, hogy Magyarország jövendõ helyzete miként képzelhetõ el. Ennek tükrében lehet azután az olyan hiányosságokat földolgozni, mint az expo, a dereguláció, a foglalkoztatáspolitika és az egyéb kérdések, ahol megintcsak szerintem nincs részletes elõterjesztés, de most már úgy gondolom, a reagálásra sincs lehetõség, mert letelt az idõm. Köszönöm elnök asszony és a Ház türelmét. (Gyér taps a jobb oldalon.)