DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! A kormányprogram mezõgazdasági fejezetét ért bírálatok egy köre annak terjedelmére vonatkozóan hangoztatott elmarasztaló kitételeket - így Torgyán doktor úr is, Gyimóthy úr is -, mely szerint kevés... Valóban lehet ez a tíz oldal kevés, de ha el kellene olvasni, akkor sok (Derültség a bal oldalon.), mert most visszaköszön pontosan négy bekezdés - mindjárt utalni fogok rá - Gyimóthy úr felszólalásából, amelyet õ kifogásolt, hogy nem szerepel az anyagban, és ezt meg kell oldani; és szó szerint, pontosan az van leírva, amit elmondott. Erre nézve részleteket fogok majd felolvasni.
A másik, hogy ez a tíz oldal hogy viszonyul az 1990-es kormányprogramhoz, amelyben 1,5 oldal volt a mezõgazdasági arány; ahhoz képest több mint ötszörös az emelkedés. De nyilván nem lesz ötszörös a politizálás. Ez a tíz oldal arra hívja fel a figyelmet, amit itt ellenzéki barátaink kifogásoltak, hogy nem politizál. Bizony, nem politizál; versenysemlegességet hirdet, szektorsemlegességet hirdet, és elsõsorban a gazdasági racionalitásra hívja fel a figyelmet.
Az volt a baj; azt mondtuk mi 1990-tõl 1994-ig, hogy ne politizáljuk túl ezt az ágazatot, ne vigyünk bele ideológiai elemeket, és ne "spécizzünk ki" olyan szektorokat, amelyeket bizony el akarunk takarítani a föld színérõl. Mi ezt a magunk részérõl vállaljuk, hogy nem tesszük meg. Én tudom, hogy Torgyán doktor úr, mint a nép lelkiismerete (általános derültség), itt aggódva és tiszta szívbõl szólal meg. A közöttünk lévõ érzelmi kapcsolatot, úgy gondolom, ez nem befolyásolja. Valamennyien jót akarunk, és a jövõre nézve nem kívánunk egyetlen szektort sem a másik kárára preferálni. Hogy mennyire így van ez, a tegnapelõtti Magyar Hírlapban olvasom, hogy a MOSZ fõtitkára éles bírálattal illeti ezen kormányprogramot, mondván, hogy szövetkezetellenes, nem preferálja a szövetkezeteket, a magángazdaság túlsúlya felé mutat, és ezzel a túlzott privatizációval, ezzel a fölgyorsított gyakorlattal veszélyezteti a már átalakult és új struktúrában mûködõ szövetkezéseket.
Kérem szépen, ha ez a bírálat megjelenik az egyik oldalon, megjelenik a másik oldalon, akkor mi nyugodtak vagyunk; mi középen maradtunk, és ez volt a célunk! (Taps.) Köszönöm.
Akkor most Gyimóthy úrnak a részleteket: önkormányzatok és kiskertek mint jövedelem-kiegészítõ mezõgazdaság; a 39. oldal negyedik bekezdés, az utolsó mondat pontosan errõl szól - a hitelezés, értékesítés, feldolgozás mint társas szervezés, amelyet a termelõknek kellene elsõsorban kezdeményezniük. És amelyhez ezen kormány a közgazdasági feltételeket biztosítani fogja: 40. oldal, lap felsõ része, elsõ három sor.
A monopóliumok kialakulása, túlzott privatizáció, külföldi tõkétõl történõ félelem és annak egyensúlyban tartása: 41. oldal utolsó bekezdés.
A genetikai állomány: 47. oldal 8. pont, amely önt aggodalommal töltötte el. Tehát úgy gondolom, hogy ebben vita közöttünk nincs.
Szerzõi jogi vitát nem kívánunk Raskó úrral folytatni, hogy ki találta ki a szó szerint visszaköszönõ mondatokat. Annak örülünk, hogy vannak ilyen mondatok, mert akkor a megvalósítás könnyebb, ha a patkó valamennyi oldalán találunk ehhez pártfogó és kellõen felkészült szakembereket. (Taps.)
Még egy dolog: ez a kormányzat bizony olyan idõzített bombákkal veszi át ezt a mezõgazdaságot, azon törvényi kötelezettségek alapján, amelyeket végre fogunk hajtani, ami a jelenlegi 70-72 milliárdos ezévi támogatást a jövõre nézve bizony szûkíteni fogja.
Egy: itt a kárpótlásijegy-utalványok kérdése: az Alkotmánybíróság döntése kimondta, hogy ezt a kérdéskört rendezni kell. Ha a legügyesebbek leszünk és a legcsavarosabb agyú jogászokkal fogjuk a jóhiszemûen szerzett jogokat a jövõre nézve biztosítani, ez 5-8 milliárd forintunkba kerül. A kívülálló üzletrész- tulajdonokat akár a kormány által diktált és a korábbi - véleményünk szerint is kezelhetõ - módszerrel akarjuk végrehajtani, akkor sem ússzuk meg 30 milliárd alatt. Ezt két-három éven belül rendezni kell. Amíg a földtulajdon- viszonyok ebben az országban nem világosak, addig nem beszélhetünk a földjelzálogról, nem beszélhetünk a földhitelintézetekrõl; a kimérést, a végleges tulajdonrendezést 1995 végére meg kell csinálnunk. Ez megint 5 milliárd forint.
Tehát ha ezt összeadjuk, akkor már 40 milliárdnál tartunk, és még egy petákot sem fordítottunk sem a mezõgazdasági támogatásra, sem pedig az exportösztönzésre; ami Raskó úr szerint nem fontos. Valóban ez így is volt, mert az utóbbi négy évben szinte eltûnt a mezõgazdasági export, és idõnként olyan véleményekkel találkoztam vidéken: nincs emögött valami sanda hátsó megállapodás, hogy le kell ültetni a magyar mezõgazdaság exportteljesítõ képességét? Én ezt cáfoltam, miniszterelnök úr, cáfoltam; nincs emögött semmi sandaság, így alakult a dolog. Viszont ez a továbbiakban nem tartható. (Taps, derültség.) Nem tartható. Ha a magyar nemzetgazdaságnak ezen egyetlen ágazata az, amely hosszú távon is exportképes, és valóban a világpiacon eladható terméket tud elõállítani, akkor nekünk kötelességünk ehhez a hazai támogatást megadni úgy, hogy azt különbözõ politikai döntésekbõl ránk háruló kényszerfizetések, kényszer-gazdasági teher ne súlyosbíthassa a jövõre nézve.
Kedves Barátaim! Mi abban gondolkodtunk - és ehhez Torgyán úr nagyválasztmányán meg is kaptam a megfelelõ támogatást -, hogy nemzeti agrárprogram alapján kell ezt az országot, ebben a négy évben legalábbis, a jövõre nézve vezetni.
Ez a nemzeti agrárprogram természetesen a felelõsség vonatkozásában nem jelenhet meg egységesen. Itt most két párt viszi a felelõsség terhét; az ellenzéki pártok viszont ugyanúgy gondolkodnak - véleményem szerint - mint mi. Ugyanaz az érdekünk, mert egy nemzethez tartozunk, és a vidék magyarsága, amely 8 és fél millió embert képvisel, elvárja tõlünk. Ezért én a jövõre nézve kérem önöket a konstruktív ellenzéki magatartásra, valamint kérem arra, hogy úgy bíráljanak és akkor, aminek értelme van, és megfelelõen igazolható is. Partnerek vagyunk hozzá, partnerek leszünk. Én négy évet ott töltöttem el a tévé-kommentátor alatt, onnan voltam bátor este 11 és fél 12 között õrjöngeni egy-egy törvénymódosítás kapcsán, amikor már sem a tévé, sem a rádió nem figyelt oda. Remélem, hogy ez az ágazat nagyobb nyilvánosságot fog kapni, és ígérem, hogy az önök ötletei, meglátásai és jobbító szándékai itt, a patkó ezen részében biztos hogy fogadókészségre fognak majd találni. Úgy gondolom, hogy ennek hatására ebben az ágazatban két éven belül, az ami már elindult - mert kétségtelen, hogy elindult -, megmarad és továbbfejlõdik. És békében fog élni a vidék lakossága; dolgozzon közös vagy akár magánszektorban, nyilvánvalóan csak a magántulajdonnak a feltételezése és prioritása mellett. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)