DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Tiszelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A kormányprogram elolvasásakor örülhetnénk, hogy a három éve tartó folyamatos támadás és ellenzés, valamint a beígért azonnali törvényrombolás helyett a közoktatási, szakképzési és felsõoktatási törvény korrekciója szerepel csak.
Sajnos a programban deklarált elvek és a kormányzati intézkedési tervek még köszönõ viszonyban sincsenek egymással. Jogállamban, demokráciában, Európában szinte elképzelhetetlen, hogy 14 sorban megjelenõ tiltás forduljon a hitoktatással és a hitoktatóval szembe. A hitoktatásnak a pedagógiai programból való kitiltása a tanárok és a szülõk becsapását jelenti, hiszen az iskolában minden kötelezõ és fakultatív tantárgyat és feladatot kell, hogy tartalmazzon.
A szakértõk figyelmét valószínûleg elkerülte, hogy nagyon sok pedagógustársam a hitoktatás mellett más tantárgyat is tanít, így kitiltása a tantestületbõl valószínûleg azt jelenti, hogy deréktól lefelé vagy fölfelé, jobb vagy bal oldalra osztva lehetnek csak a tantestület tagjai, a másik részük nem vehet részt a tantestület munkájában.
A kormányprogram a nemzeti alaptanterv alapelveinek újratárgyalását kívánja - hogy miért, ezt nem indokolja. Így izgatottan várom, hogy a parlament megvitatja a matematika, az irodalom vagy más tantárgy céljait, feladatait és struktúráját. Bár meg kell hogy mondjam, fölöslegesen vitatkozunk errõl, hiszen implicite a program a kimenet-szabályozás mellett teszi le a voksot, ami a modernizációs pedagógiai törekvésekkel ellentétes, hiszen sokkal inkább a gyermek fejlesztésére kell fordítani a figyelmünket, mintsem az ismeret egyszeri számonkérésére.
A tervezet szemérmesen hallgat az iskolaszerkezetrõl, illetve a tízosztályos képzésrõl, ami azért rendkívül veszélyes, hiszen a baloldali blokk pártjai az elmúlt idõszakban, illetve a programjukban rendkívül eltérõen, egymással ellentétes elveket vallottak. A tisztázatlan helyzet mintegy 15 ezer munkanélküli pedagógus képét vetíti elénk. Meg kívánják szüntetni a tankerületi oktatási központokat, bár a funkcióit megtartják és bizonyos más szervekhez rendelik. Így ismét összekeveredik a szakértelemben a szolgáltatás és az értékelési funkció.
Az oktatási miniszterrel szembeni bizalmatlanságnak tekintem, hogy a kormány magához vonta a szakértõi hálózat mûködtetését. Így, ha egy iskolaigazgató vagy fenntartó szakértõt, szakfelügyeletet kíván, akkor valószínûleg a miniszterelnökhöz vagy más miniszterhez kell fordulnia. Miközben a választási kampány ideje alatt az iskolaszékek megerõsítését ígérték, a szülõk jogainak biztosítását, addig a program ennek ellenkezõjét deklarálta.
Még nehezebb helyzetbe kerül a szakképzés, hiszen az elindult folyamatok - vagyis a gazdálkodók, a vállalkozók kapcsolata a szakképzõ intézményekkel - az elkövetkezendõ idõszakban megszûnik. A szakképzési alap koncentrálása azt jelenti, hogy megfosztjuk az iskolákat, a szakképzõ intézményeket, hogy a munkaerõpiac igényeinek megfelelõ szakképzést folytassanak; olyat, amelyik megszünteti és radikálisan csökkenti az ifjúsági munkanélküliséget.
A felsõoktatás területén a megkezdett program folytatása jelenik meg. Egyetlen egy mondatot vagy félmondatot sem pazarolnak az elért eredményekre, hogy az eddig felvett hallgatók létszáma 1990 és 1994 között megduplázódott, és hogy 240 százalékkal emelkedett a felsõoktatásra fordított pénzeszköz.
A közoktatás, a szakképzés és a felsõoktatás területén számtalan ígéret hangzik el. A gazdasági programban azonban nem található ezek fedezete, így nehezen képzelhetõ el ezek megvalósítása, bár reménykedem abban, hogy a pénzügyminiszter úr külön büdzsét tartogat a számunkra.
(14.40)
Végül sajnálatosnak tartom, hogy az amúgy szociálisan érzékeny baloldali blokk nem garantálja oktatási rendszerében az óvodákban, iskolákban, egyetemen dolgozó pedagógusok, közalkalmazottak bérét, helyette a béralkura helyezi a hangsúlyt.
Az oktatási program a rombolás és az ígéret programja - hiszen, ami felépült, azt megváltoztatja, amit pedig a továbbiakban kellene felépíteni, azt olyan általánosan fogalmazza meg, hogy sem a megvalósítás iránya, sem a baloldali blokk elképzelése nem olvasható ki. Így fennáll annak a veszélye, hogy a pedagógusok, a szülõk, az iskolafenntartók nem tudják, hogy milyen irányban kívánják fejleszteni a közoktatást, a felsõoktatást és természetesen a szakképzést. (Taps.)