BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Köszönöm.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányprogram XII. fejezetében írt - úgymond - Önkormányzatok címû részhez kívánok hozzászólni, arra is figyelemmel, ahogyan Kuncze Gábor képviselõ úr azt kiegészítette.
Helyeselhetõ a kormányprogramnak az önkormányzatok alkotmányos szabályozását illetõen jelzett azon terve, mely az alkotmányozást ebben a tekintetben két ütemben képzeli el. Eszerint az elsõ ütemben az ez év õszre tervezett önkormányzati választások elõtt az alkotmány módosítását igénylõ kérdések közül csak azokat hozná a kormány a parlament elé, amelyek a választások lebonyolításához feltétlenül szükségesek. A második ütem vélhetõen már az új alkotmány elkészítése lenne, melynek során már egyéb, koncepcionális kérdéseket is érinteni lehetne.
Ami ez utóbbit, vagyis az új alkotmány önkormányzati fejezetére vonatkozó elképzeléseket illeti, a kormányprogramból kitûnõen azok csupán korrekciós jellegûek lennének. Az elmúlt kormány, önkormányzati ciklus egyes tapasztalataiból következõ javaslatokat fogják át. Ez egyben azt is jelenti, hogy kisebb módosításokkal az új kormány elfogadja az önkormányzati rendszer 1990-ben kialakított alkotmányos alapjait, s az alkotmányos szabályozás kapcsán csupán egy, az eddiginél részletesebb alkotmányjogi fejezet kidolgozását tûzi ki célul.
Az önkormányzati rendszer 1990-es megalkotása a jogállam kiépítésének egyik sarkalatos pontja volt, mely mûködõképes helyi kormányzatokat állított fel. Mégis, a rendszerváltásból eredõ különleges körülmények között rendkívüli megoldásokat alkalmazott. Így az alkotmányos szabályozás alapjává az önkormányzatiságnak azt az alapjogi felfogását tette, mely a nyugat-európai gyakorlatot tekintve példátlan, s a magyar közjogi hagyományokkal is szakított.
Az új alkotmányban az önkormányzatok végre azzá válhatnának, amik: az államszervezet, a közigazgatás demokratikusan választott helyi szerveivé, ahelyett, hogy meghatározhatatlan tartalmú, kollektív emberi jognak tekintetnénk azokat.
A kormányprogram azt javasolja, hogy az önkormányzati képviselõtestületeket az idén novemberben ismét négy évre válasszák. A kormány tehát nem kínál megoldást arra a jelenlegi helyzetre, hogy az országgyûlési és a helyi önkormányzati képviselõválasztások idõben nagyon közel esnek egymáshoz, ahelyett, hogy megbízatási idejük - mondjuk - feleznék egymást.
Ami a konkrét változtatásokat illeti, semmiképpen sem helyeselhetõ a helyi képviselõtestület önfeloszlatási jogának elismerése. Ennek az Európában csak elvétve alkalmazott megoldásnak ez az elfogadása azt jelentené, hogy a képviselõtestületek politikai okokból felülbírálhatnák a választópolgárok négy évre szóló döntését. Semmilyen racionális indok nem szól amellett, hogy az alkotmányban is rögzített és rögzítendõ mandátumidõtõl a testület saját döntése alapján eltérhessen.
E megoldásra a példát a kormányprogram készítõi nyilván a jelenlegi alkotmány azon szakaszából vették, mely - nyugat-európai mércével mérve egyedülállóan - megengedi az Országgyûlésnek az önfeloszlatást. Ha pedig a képviselõ-testület önfeloszlatási jogának indoka az volna, hogy ezáltal feloldható lenne a testületek esetenként elõforduló mûködésképtelensége, megállapítható, hogy a mûködésképtelenség feloldását nem célszerû magától a testülettõl várni, annak egészen más, jogilag ma is szabályozott eljárása van.
A kormányprogram igen meglepõ javaslatot tesz a polgármester-jegyzõ viszony újrarendezésére. Eszerint a polgármesteri hivatal tekintetében a polgármester és a jegyzõ között egyfajta kettõs hatalmat kíván intézményesíteni, azaz éppen olyan viszonyt jogiasítana, melynek elkerülése az újraszabályozás legfõbb célja kellene hogy legyen.
A dekoncentrált szervek rendszerét illetõen a kormány döntõ kérdésként kezeli e szervek feladatainak felülvizsgálatát és helyzetük, szerepük újragondolását. E feladatkitûzés mellett legalábbis meglepõ, hogy két dekoncentrált szerv - a tankerületi oktatási központok és a megyei földmûvelésügyi hivatalok - megszüntetésére már az önkormányzati választásokat megelõzõen sort akar keríteni. A korábbi viták ismeretében felmerül, hogy e szándék mögött esetleg inkább politikai szándékok húzódhatnak.
Tisztelt Ház! A fõváros közigazgatási rendszerét illetõen indokolatlannak tûnik, hogy új fõvárosi törvény vagy a mostani törvény módosítása helyett a fõvárosra vonatkozó szabályokat az önkormányzati törvény egyik fejezetébe foglalják.
A magyar közigazgatás-történetben az önálló fõvárosi törvény mindig is a fõváros autonómiájának és speciális jogállásának egyik jelképe volt. Emellett a fõvárosi önkormányzat szervezeti és mûködési rendjét tekintve annyira eltérõ az egyéb típusú önkormányzatoktól, hogy ennek szakmai okát sem lehet adni. Ezen túl, míg a program a fõvárosi közgyûlés tagjainak változatlan választási módjáról beszél, addig a kerületek delegáltjainak a jelenlegi rendszeren jelentõsen módosítva, csupán tanácskozási jogot adna a fõvárosi közgyûlésben. Ez a kerületi érdekek megjelenítési lehetõségének jelentõs lecsökkenését jelentené.
A kormányprogram az önkormányzatok finanszírozási rendszerével kapcsolatban - helyesen - a helyben keletkezõ és a megosztott bevételekbõl eredõ források súlyának növelésére helyezi a hangsúlyt. A helyi adók szerepének erõsítését többek között a központi adók szûkítésével összhangban, valamint az adóalap szélesítése által kívánja elérni. Figyelembe véve, hogy ezek a célkitûzések évek óta hasztalanul hangoztatott javaslatok, a kormányprogramtól elvárható lett volna, hogy arra is utaljon, e célokat milyen módon gondolja megvalósíthatónak.
E körben általánosan is igaz, hogy amíg az új kormány a helyi források bõvítését, illetve a központi, helyi források újrafelosztását ígéri, mintegy megfeledkezik annak kifejtésérõl, hogy azokat milyen módon kívánja fedezni, illetõleg azoknak milyen államháztartást érintõ következményeivel számol.
Végül megemlíthetõ, hogy a kormányprogram nem szól az önkormányzati rendszer egyes olyan elemeirõl, amelyek az utóbbi évek szakmai vitáiban - többek között - rendszeresen szerepeltek. Így nem tudni, mi lesz az új kormány álláspontja az önkormányzati kényszertársulások lehetõségét illetõen, a törvényességi ellenõrzési eszközök erõsítésével kapcsolatban vagy abban a kérdésben, hogy a megyei önkormányzatok a jövõben vajon elláthatnak-e államigazgatási hatósági hatásköröket.
Összességében a kormányprogram önkormányzati részének hátrányaként említhetõ, hogy a kormány a látszat szerint az elkövetkezõ négy év távlatában sem vállalkozik az önkormányzati rendszer egyes, alapvetõ változtatásra szoruló elemeinek újragondolására, miközben ez idõ alatt új alkotmányt akar elfogadtatni; másfelõl konkrét korrekciós javaslatainak egy része talán elõkészítetlennek és átgondolatlannak is tûnik. Ezért inkább az volna javasolható, hogy amíg az õszi önkormányzati választások szempontjából fontos és indokolt változtatásokat még a ciklus elején megteszi, az önkormányzati rendszer egészéhez, illetve egyéb elemeihez ne nyúljon mindaddig, amíg arra nézve valóban megalapozott és kiérlelt koncepciója nincs. Köszönöm szépen. (Taps.)