ANNUS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A miniszterelnök-jelölt úr ma délelõtti beszédében történelmi kiegyezést sürgetett határokon belül és határokon túl. Ehhez a gondolathoz szeretnék néhány gyalog járó szót hozzátenni.
Ady Endrétõl tudjuk, hogy a magyarság szükség és érték az emberiség csillagokhoz vezetõ útja számára. De tõle tudjuk azt is, ki a magyar. Szavaival szólva: kit azzá tett értelem, parancs, sors, szándék, alkalom. Ady magyarságát valljuk tehát magunkénak, a befogadó és toleráns magyarságot, amely kirekesztést nem tûr és nem is ismer. Szerencsére a kormányprogramból is idézhetünk ide illõ mondatot. Íme: "A magyarsághoz tartozás emberi döntés, nem pedig származás, felekezet, világnézet vagy állampolgárság kérdése."
Miért szükséges kiragadni és újra ismételni ezeket a mondatokat? Miért fontos látszólagos evidenciákat hangoztatni? Azért, mert éveken át a gyûlölet erejével süvöltött felénk a szitkozódó üzenet: baloldali érzelmû ember nem is lehet magyar. Nem lehet, mert úgymond, érzéketlen a nemzet sorskérdései, különösen pedig a határon túl élõ testvéreink megaláztatása iránt. Utóbbi vádra - sokak megnyugvására és örömére - itt a határozott válasz mindjárt a program preambulumában. Íme: "A Magyar Köztársaság kormánya a határokon túli magyarokat más ország állampolgáraiként is a magyarság részének tekinti. Higgadt, ám határozott politikával kívánja elõmozdítani jogaik érvényesülését és azt, hogy szülõföldjükön boldoguljanak." E cél elérése érdekében írja más helyütt a program: történelmi kiegyezés szükséges a szomszéd népekkel - és e szándék mögött nem a hajdani internacionalizmus gondok nélkül való együttélésérõl álmodozó naivitás lebeg. A megbékélést nem politikai spekuláció, hanem történelmi parancs írja elõ számunkra.
Nem egyszer megidéztem már e Házban Németh László szellemét. Megismétlem ezúttal is kõbe véshetõ szavait, így hangzanak: "A Duna-medence kis népei tejtestvérek. Egymás nélkül, különösen pedig egymás ellenére itt soha nem boldogulhatunk." Tehát közös érdekek mentén való együttmûködés, valamint a bizalom föltétlen megteremtése, ezek lehetnek jelszavaink. S akkor, de csakis akkor tudhatjuk biztonságban határokon túl élõ testvéreink sorsát is. Helyzetükön jobbítani nem hangos szóval, csupán körültekintõ, higgadt és türelmes politikával lehet; no meg azzal, hogy elhisszük, õk maguk tudják elsõsorban kimunkálni a túlélés és megmaradás legcélravezetõbb stratégiáját. Szervezõdéseik, szellemi mûhelyeik és kiemelkedõ személyiségeik biztosítékok erre. Budapestrõl küldözgetett tanácsok, netán parancsok itt nem segítenek. A beleszóláshoz egyébként sem igen lehet erkölcsi jogunk. Éppen ezért fájdalmas, hogy az elmúlt idõkben mégis sokan megtették ezt, gyakran illetéktelenek is persze. Elég csak emlékeztetnem a Sütõ Andrást ért itthoni támadásokra, akit a távolról bátrak olcsó publicisztikákban leckéztettek meg nem egyszer amiatt is, hogy a diktatúra idején elhíresült metaforája - szerintük - mérhetetlen károkat okozott, mert passzivitásba süllyesztette, mintegy lefegyverezte az erdélyi magyarságot. A költõi mondat egyébként így hangzott: "A fû lehajlik a szélben, s megmarad." Vajon nem a túlélés Bethlen Gábor-i okosságú parancsa ez? Vajon terror és végletes kiszolgáltatottság közepette adható ennél emberibb és hasznosabb életrecept?
A felszabaduló Közép-Kelet-Európában persze merészebben álmodhatunk. Valódi esélyünk lehet immár, hogy az emlegetett bölcs politikával segíteni tudjuk a szétszóródott magyarság reménytelibb jövõjét. A kormányprogram részletezi a támogatások, a segítségnyújtás módozatait. Az elképzelésekkel csak egyetérteni lehet. Amint az már közismertté vált, a programnak ezt a fejezetét megkapták a határokon túli szervezetek és az ott élõ magyarság jeles képviselõi. Ezt a gesztust külön is üdvözölhetjük.
Más helyen már elmondtuk, itt is megismétlem zárásul: a határainkon túl élõ magyarok többsége nem azt kívánja tõlünk, hogy gyertyákat gyújtsunk és sírjunk érettük, hanem azt, hogy cselekedjünk. Mi pedig üzenjük nekik azt: igen, cselekedni akarunk, úgy cselekedni, hogy megmaradjanak. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)