BERREGI ISTVÁN (FKgP): Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Vegyes érzelmekkel olvastam a kormányprogram fõleg mezõgazdasággal foglalkozó részét, gondolva elõre arra, hogy a mezõgazdaság egyike lehet azoknak az ágazatoknak, amelyet már mûvészet volna mélyebbre süllyeszteni, mint ahova a nem könnyû harminc év után az elmúlt négy év alatt süllyedt.
Örülök, hogy a helyben, illetve a patkónak bármelyik oldalán ülõ képviselõtársaim is körülbelül ezen a módon gondolkodnak és többen így látják. S most azt mondtam, hogy mûvészet volna, viszont arról meggyõzõdtem, hála Istennek, hogy nem mûvészek kezébe fog kerülni a mezõgazdaság, hozzáértõ embereket láttam, és bízom abban, ha sok mindenben az MSZP nem is fogja betartani ígéretét, de a mezõgazdaság egyike lesz azoknak a területeknek, ahol igenis sokkal érzékenyebb lesz a vidékkel, a faluval, a mezõgazdasággal, s az azokból élõkkel kapcsolatban, mint az eddigi, elõtte lévõ két kormány, illetve ahogy most már talán 40 év óta is ez megtörtént.
Olvastam a könyvet, a programot, de mégis szeretném fõleg a tárca leendõ vezetésének a figyelmét felhívni három olyan probléma aránylag gyors segítségnyújtására, amely a falun élõ emberek túlnyomó többségét érinti és jövõjüket alapjaiban meghatározhatja.
(15.40)
Az elsõ és egyik legfontosabb dolog most, azt hiszem - és ami nagy gond vidéken, falun, fõleg akik most földdel rendelkeznek téeszeknél, de fõleg a magángazdálkodóknál -, hogy folyik az aratás, a kalászos termények betakarítása. Átvétele azonban nehézkes, akadozik, vagy nem is lehet eladni. A felkínált ár pedig néha siralmas. Van, aki 5500 forintot is mer ígérni a búza tonnájáért, kihasználva ezzel a lehetõséget, de még jobban a termelõket. Úgy gondolom, hogy nem lenne szabad engedni és eltûrni e folyamatot, kell a gyors és hathatós segítség. Meg kellene nyugtatni ama kedvüket vesztett termelõket, hogy mely idõponttól veszik át és mennyiért gabonájukat.
A másik nagy gond a kárpótlás. Nagyon fontos lenne e kérdés mielõbbi, minél több földre vágyó volt tulajdonos számára történõ, valamennyire is megnyugtató rendezése és mielõbbi befejezése. Tudom, e kérdésben rengeteg a vita, félreértés, másképp gondolkodás. Elég sokan nem értik vagy nem akarják megérteni ennek fontosságát. Ma is többen állítják, hogy kár volt a termelõszövetkezetet szétverni. Pedig bizton állíthatom, hogy a szövetkezeteknél csak egyszer volt verés, mondhatnám úgy is, hogy ütés-verés, kínzás, sok öngyilkosság, de ez mind akkor volt, amikor összeverték a téeszeket és azokat, akik nem akartak belépni. Lehetõséget kell adni és meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy aki kárpótlási jeggyel rendelkezik még és gazdálkodni szeretne visszakapott földjén, az minél gyorsabban és lakóhelyéhez minél közelebb földhöz juthasson. Ügyelni kell - még ha ez törvénymódosítással is járna -, hogy ahhoz a kevés földhöz, amely még elosztásra, kiosztásra, illetve árverésre kerül, elsõsorban az azon termelni akaró, földmûveléssel foglalkozó magyar parasztcsaládok juthassanak, nem pedig a maffiák és haszonlesõk. Nem lenne szerencsés a jelenlegi jogbizonytalanságot tovább fenntartani a "ki vet?" és "ki arat?" kérdésekben sem. Gyorsan tisztázni kell a tulajdonjogot, és ezzel együtt ennek törvény általi védelmét, mert számtalan eset elõfordul, hogy a kárpótolt megkapta a földjét 1993 nyarán vagy szeptember-októberben, de a szövetkezet szó nélkül bevetette, ma pedig szó nélkül arat. Hol itt a magántulajdon biztonsága?
A harmadik nagyon fontos kérdés a termelõszövetkezetek üzletrészének jogi úton történõ egyértelmû rendezése. 30 éven keresztül minden téesztag úgy tudta, hogy a szövetkezeti vagyon közös tulajdon. Errõl meséltek nekik a szövetkezet vezetõi éppúgy, mint az akkor is hatalmon lévõ párt vezetõi. Most pedig, akik élve a törvény adta lehetõséggel, kiléptek a szövetkezetbõl, akár alapító tagként is, sok esetben üres kézzel és üres zsebbel kénytelenek új életformájukat elkezdeni. Ma sokszor ugyanazon vezetõk azt mondják, nem vihetik ki üzletrészüket, hisz az nem az övék. Ebben az esetben hogy kik hazudtak és hazudnak, az egyértelmû, csak még az nem világos, hogy 30 éven keresztül hazudtak-e vagy mostanság. Nehezen értik meg az emberek, hogy demokráciáról, emberi szabadságról beszélünk, és bizony nagyon sok téesztagot vidéken a szövetkezeti vezetõk még ma is megfélemlíthetnek minden különösebb felelõsségre vonás nélkül. Érdemes elgondolkodni azon is: ma Magyarországon többen többmilliós végkielégítést kapnak, ugyanakkor nagyon sokan a téeszbe bevitt saját vagyonukat sem kapják meg, még elbocsátásuk esetén sem.
Úgy gondolom, össze kell fogni pártállástól és frakciótól függetlenül, és közös erõvel segíteni a magyar mezõgazdaságot, és ezen keresztül az egész országot minél gyorsabban talpraállítani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)