DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Tisztelt Ház! Az elmúlt négy év során számtalanszor hallhattuk, hogy a kormány nem tárgyal a társadalommal, nem folytat érdekegyeztetést. Azóta is rendszeresen szlogenként sulykolják ezt az emberek fejébe, elhallgatva azt a nem csekély tényt, hogy az elmúlt négy év rendkívül nehéz átalakítási folyamata során minden egyes társadalmi konfliktus tárgyalások, azaz érdekegyeztetés útján oldódott meg.
Nézzük most azt, hogy a kormányprogram hogyan akar eleget tenni a kampány alatt tett számtalan ígéretének arról, hogy mindent, mindig, mindenkivel egyeztetni fognak. Idézek: "Kivételes alkalom kínálkozik a szociális piacgazdaság viszonyainak megfelelõ, korszerû társadalmi érdekegyeztetési rendszer kialakítására az elkövetkezõ négy évben." Mi ennek a formája a kormányprogram szerint? "A jelenleg mûködõ érdekegyeztetési rendszer fenntartását és kiegészítését tartjuk kívánatosnak. Nem kívánatos az érdekegyeztetõ tanács lényeges kibõvítése. A Magyar Köztársaság kormánya fenntartja az érdekegyeztetõ tanács munkatörvénykönyvébõl - született 1992-ben - és a foglalkoztatási törvénybõl - született 1991-ben - eredõ funkcióit. Az érdekegyeztetõ tanács a jövõre nézve alapvetõen a munkaügyekre összpontosító fórum. A kormány kezdeményezi, hogy az érdekegyeztetõ tanács képviselõi szükség szerint kapjanak meghívást a szociális partnereket érintõ törvények parlamenti bizottsági vitáira. A társadalmi-gazdasági megállapodás létrehozásának intézményes kerete az érdekegyeztetõ tanács." Hát ez valóban kivételes alkalom, tisztelt képviselõtársaim, hiszen olyan intézményrendszert akarnak létrehozni, ami '90 õsze óta mûködik... Nagyon könnyû és biztos, hogy a programnak ez a része végre lesz hajtva.
A szociális bizottság ülésén négy év óta állandó meghívottként jelen van az érdekegyeztetõ tanács szociális bizottságának munkaadói és munkavállalói oldala, képviselõje. Ez is megvalósult évek óta. Azt hiszem, hogy ez az ígéret biztosan teljesülni fog, és most itt nyugodtan mondhatom a kormánypárt képviselõinek, hogy most sóhajthatunk egy nagyot, és azt mondhatjuk, végre megértük azt is, hogy a Szocialista Párttól hatalmas dicséretet kaptunk. Hiszen mit mondtak? Azt mondták, hogy "a piacgazdaság viszonyainak megfelelõ, korszerû társadalmi érdekegyeztetési rendszer" mûködik Magyarországon négy év óta.
Az érdekes kérdés az, hogy a gyakorlat hogyan mûködik. Most példáját vehettük annak, hogy mi történik akkor, amikor ez elkezd a gyakorlatban megvalósulni. A kormányprogramban található ez a mondat: "A kormány fontos feladatának tekinti, hogy az önkormányzati érdekszövetségek a jelenleginél nagyobb szerephez jussanak a döntések elõkészítésében." A parlament elsõ munkanapján hozott egy olyan döntést a kormánykoalíció, ahol nem kérte ki az önkormányzati érdekszövetségek véleményét, attól a messze vezetõ érdektõl vezényelve, hogy azoknak a funkcionáló polgármestereknek, akik bejutottak a parlamentbe, ígéretüknek megfelelõen teljesítsék az összeférhetetlenség feloldását. Ha az összes többi ígéret ilyen gyorsan megmutatkozik a valóságban és ennyire ellentmond a kormányprogramban leírtaknak, akkor kérdés, hogy ezt a kormányprogramot mennyiben vehetjük komolyan.
Folytatom tovább, mert még találtam nagyon érdekes megállapítást. A társadalmi-gazdasági megállapodásról, a szociális paktum garanciáiról van szó, ami elég érdekes egyébként, mert a garancia a felek politikai szándéka - de a megfogalmazás még érdekesebb. "Az a garancia, hogy a felek megegyezésre jussanak, az egyezséget készek és képesek legyenek a mögöttük állókkal, az általuk képviseltekkel..." - most figyeljenek - "... elfogadtatni..." - ez még rendben van, de: - ".., végrehajtatni." Ez a szó bennem nagyon rossz emlékeket idéz. Nagyon hosszú idõn keresztül a szakszervezeteknek volt egy bizonyos végrehajtatási funkciójuk. Végiggondolom, hogy a paktum végrehajtatását fogják a szakszervezeti vezetõk a saját tagságuknál elérni? Elég érdekes gondolatkör - én azért ezt a szót kihagytam volna ebbõl a fogalmazásból.
Még egy szempontból érzem veszélyben a valódi érdekképviseletet. Ezt sokszor elmondták, még egyszer elmondom. Abban az esetben, ha szakszervezeti képviselõk számosan kormánypárt padsoraiba ülnek, milyen lehetõségük van? Az egyik az, hogy követik, mert belátják a kormány népszerûtlen intézkedéseit, és akkor óhatatlanul elhagyják a szakszervezetet; a másik az, hogy követik a szakszervezet szempontjait, és akkor elhagyják a kormányt. Bármelyik változatot veszem, az ország stabilitása szempontjából rendkívül veszélyes.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)