DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy jó kormányprogram teljesíti a választók elvárásait, tükrözi a koalíciót alkotó pártok programjait - amennyiben koalíciós kormányról van szó -, érthetõ, konkrét, számon kérhetõ és kiterjed minden lényeges problémára.
Megfelel-e a beterjesztett program ezeknek a kritériumoknak? Nézzük elõször a választók elvárásait. A program áldozatvállalást kér, a fogyasztás csökkentésére törekszik, nem mentesíti a lakosságot a további megpróbáltatásoktól. A sikert a magántulajdon uralkodóvá válásától és az ebbõl fakadó gazdasági-társadalmi fejlõdéstõl várja, tehát kapitalista magángazdaságot épít. Megfeledkezik arról, hogy a választók nem a magántõke érdekeinek kiszolgálását, hanem a gondoskodást, a szabad piacnak a közösség érdekében való korlátozását kívánják.
Nem elég most arról nyilatkozatot tenni, hogy most rosszabb lesz és aztán majd késõbb mindenkinek jó lesz, mert valamiképpen egy ilyen kijelentés lóg a levegõben. Hibás és korszerûtlen a kormány politikája, hiszen a tõke szabad mozgását Európa-szerte korlátozni kívánja a társadalmi fejlõdés. Hibás és korszerûtlen a kormány politikája, mert a szociális intézményrendszer lerombolása árán akar gazdasági felemelkedést. Nevezhetõ szocialistának ezután ez a program?
A tervek szerint emelkednek a lakosságot érintõ fogyasztási és általános forgalmi adók, a sokat vitatott áfa. Drágul az energia, gyorsul és a közüzemekre is kiterjed a privatizáció, csökkennek a szociális ellátások. Az állampolgári jogok helyén elõtérbe kerül a szocialista és liberális frakciók által az elmúlt ciklusban oly sokszor kifogásolt rászorultsági elv.
Ez a program tehát nem szocialista program. Nem csökkentik benne egymás hibáit a koalíciós partnerek, a kisebbik fél véleménye érvényesül, látszólag ellenszolgáltatás nélkül. Azt mondják: nincs titkos záradéka az MSZP-SZDSZ- paktumnak - talán nincs is ilyen paktum. De akkor érthetetlen, hogy a szocialisták miért adták meg magukat és elveiket...
A program nem ígéri a munkanélküliség gyors megszüntetését. A program tehát realista. A szöveg céloz arra, hogy a munkanélküliség kezelése az egész kormány gondja, de addig nem jut el, hogy elsõbbséget adna társadalmunk ezen legégetõbb kérdésének.
Ami jó ebben a programban, az folytatása a mögöttünk álló négy évnek. Az új kormány is elõtérbe állítja az aktív foglalkoztatáspolitikát, és érdekeltté akarja tenni a munkanélkülieket az álláskeresésben.
Számon kérhetõ ez a program? Ítéljék meg önök! A foglalkoztatáspolitikai fejezetben ilyen állítmányok találhatók: ösztönzi, figyelmet szentel, kiemelt feladatának tekinti, igyekszik. Hát reméljük, hogy sikerrel fog igyekezni; ám ahol a kedvezmények megvonásáról van szó, tisztelt képviselõtársaim, határozottan is tudnak fogalmazni. 1995-ben a kormány megszünteti a gyermekek után felszámolható személyi jövedelemadó-kedvezményeket. Nem a meghatottságtól csuklott el a hangom, de ez a mondat azért elég kemény. Bárki utánaszámolhat, hogy ez az egy mondat milyen mértékben csökkenti családja jövedelmét. A számítás után kevés választópolgár kiált majd fel: igen, ezért szavaztam a szocialistákra vagy a szabaddemokratákra!
Nagyon fontos a feketemunka visszaszorítása. Fontos az önkormányzatok bekapcsolása a foglalkoztatási gondok megoldásába, és magam is szívesen támogatnám a Szolidaritási és a Foglalkoztatási Alap összevonását is. De ez utóbbit csak az MSZP-programban lehet megtalálni, a kormányprogram már így fogalmaz: javítani kell e két alap felhasználásának hatékonyságát. Ez nem közérthetõ, nem konkrét - ez semmitmondó megfogalmazás.
A koalíció sajátos ajándékcsomagot állított össze a nemzetközi családév alkalmából. Lehetõvé teszi ugyan a férj és a feleség önkéntes együttadózását, viszont megvonja a gyermekek utáni adókedvezményeket, lerövidíti az anyasági támogatások idõtartamát, és a jövedelemhatár csökkentése miatt a jövõben kevesebben kaphatnak gyermeknevelési támogatást.
Az kiderül e fogalmazványból, hogy az áfaterhek növekednek, de a részletekrõl semmit sem tudunk meg. Meg kellene õrizni a gyógyszerek nehezen megszerzett áfamentességét. Remélem, hogy a szociálisan érzékeny koalíciós képviselõknek lesz legalább annyi befolyása, mint a kis létszámú KDNP- frakciónak volt az elõzõ ciklusban. Ha nem, akkor a nyugdíjasok és a gyermekes családok lemondhatnak arról, hogy gyógyszerhez jussanak.
A választások során a polgárok kifejezték azt a kívánságukat, hogy az átalakulás kevesebb fájdalommal járjon az eddiginél. A gondoskodó állam reményében szavaztak. Ez a program hideg zuhanyként éri õket, nemcsak amiatt, ami benne van, hanem amiatt is, ami nincs benne. Nincs részletes családpolitika. Azt gondoltam, hogy nincs benne népesedéspolitika sem, de miniszterelnök-jelöltünknek egy nagyon érdekes bejelentése volt ma: azt mondotta a kiegészítésben, hogy tíz és félmillió magyar miniszterelnökének érzi magát. Ez azt jelenti, hogy e ciklusban 200 ezer többletet kell produkálnunk... (Derültség.).., ez azt jelenti, hogy van népesedéspolitikája a kormánynak... (Taps a jobb oldalon.)... - kár, hogy a részletekkel nem ismertettek meg. Hacsak elõ nem kerül az, ami a koalíciós szerzõdésben benne van, hogy azon egygyermekes családoktól, ahol a gyermek a hatodik életévét betöltötte és két keresõ áll rendelkezésre, esetleg megvonják a családi pótlékot. Én nagyon örültem, hogy ez nem került be a kormányprogramba, de most ezek után nem tudom, hogy népesedéspolitika címén mint büntetõ rendszabály nem jelenik-e meg újra. Remélem, hogy nem.
Az egészségpolitikával kapcsolatban nagy örömömre szolgál, hogy az amortizáció kérdését napirendre tûzi és meg akarja oldani a kormányzat. Szabad orvosválasztás esetén ez különösen fontos, hiszen a települési önkormányzat esetleg többletterheket kell vállaljon, ha átáramolnak a betegek egyik helyrõl a másikra. Nem tudjuk viszont, hogy ennek mi lesz a forrása.
Fölmerül, hogy kevesebb orvosra van szükség. Ha ezt a képzés oldaláról a minõségi szint emelésével akarják elérni, akkor ezt örvendetesnek tarthatjuk. Ha a nyugdíjkorhatár komoly megtartását, illetve megkövetelését jelenti, akkor megfontolandó, hiszen ez a szakma tapasztalati szakma, és a 60 éves nyugdíjkorhatár számos olyan kollégát érinthet, akinek a tapasztalatára a betegeknek volna elsõsorban szüksége.
Nem örvendetes az a kitétel, hogy a szabad orvosválasztást az olyan szakorvos fölkeresésére is lehetõvé kívánják tenni, ahol a körzeti orvos nem látja elõre a beteget. Lehet, hogy úgy ítélték meg a koalíció egészségpolitikusai, a háziorvosi rendszer már oly tökéletesen mûködik, hogy úgyis fölkeresi a beteg a háziorvosát, mert megvan benne a bizalma, és akkor nem kell mesterségesen ilyen csúnya szabályokat hozni, hogy elõbb a háziorvos, aztán a szakorvos. Ha így van, akkor jó, tényleg fölöslegesen ne vegzáljuk az embereket. Nem vagyok benne biztos, hogy így van, és vajon elérte-e már a lakosság egészségügyi ismerete azt a szintet, hogy tudják, milyen bajjal hova érdemes fordulni. Nem kerülünk-e abba a problémába, amit már két és fél évezrede Menenius Agrippa tanmeséjébõl ismerhetünk: ha az egyes tagok külön-külön föllázadnak és külön életet élnek, akkor az egész test bajba kerül. Az egész test orvosa a háziorvos, érdemes odafigyelni arra, amit mond.
(16.50)
Összefoglalva: ez a sok helyen õszinte, de többnyire szándékosan homályosra fogalmazott - és így alig számonkérhetõ - program csalódást kelt, nem teljesíti be a választók reményeit, nem felel meg az abszolút többséget szerzett párt választási programjának, és megoldatlanul hagy lényeges kérdéseket.
A megoldások egy része, például a várható terhek mértékének meghatározása majd a szociális megegyezés során alakul. Ez a döntés csak akkor lehet hiteles, ha az érdekegyeztetésbe bekapcsolódhatnak az egyesületükbe tömörült állampolgárok is. Elsõsorban a nagycsaládosok és a nyugdíjasok képviseletérõl kellene gondoskodni.
Túlzott optimizmus azt remélni, hogy a lakosság a program okozta csalódás ellenére vállalja a további terheket. A koalíció nyilván megpróbálja elmagyarázni, hogy nincs más út, hogy nem lehet jobban, nem lehet másként.
Ezután csupán azzal kell szembenézniük, hogy a szavazók nem magyarázatot, hanem sorsuk gyors jobbra fordulását várták önöktõl is, mint ahogy mitõlünk is. A felelõs pártvezetõk pontosan tudták, meddig lehet nyújtózkodni. Igaz volt az a megjegyzés, hogy nem hangzottak el felelõtlen ígéretek, ám a ráutaló magatartás, a helyi választási gyûlések hangulata, az élõszóban kifejtett propaganda, azért az már más üzeneteket is hordozott. Ez a kétarcúság bosszulja most meg magát.
Hol a szociáldemokrácia mostanában? - kérdezhetjük Petõfi után szabadon. Bizony, nem a kormányprogram az a barátságos, meleg szoba, ahol föllelhetjük. Ennek a kormányprogramnak a megvalósítása megszabhatja a legközelebbi választások eredményét, és igen, tetszik, nem tetszik, egyciklusos, többpárti parlamenti demokráciában nem most kezdõdik a következõ választási küzdelem - már elkezdõdött május 28-án, 29-én.
Ennek a kormányprogramnak a sorsa tehát végül is majd négy év múlva fog eldõlni. Megítélésünk szerint nem a program meghiúsulása, hanem éppen megvalósulása árthat a lakosságnak és a program készítõinek. Végrehajtása esetén a szabaddemokrata-szocialista paktum erõit a gondoskodó állam kiépítését vállaló kereszténydemokrácia a szociális igazság megvalósulásának programjával fogja leváltani. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)