GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Elnézést kérek egy perc erejéig, de nagy meghatottsággal szólok e Házból elsõ alkalommal, hiszen újoncként szólok mint parlamenti képviselõ, és az elõttem szóló képviselõtársam által említett 60 éves korhatár helyett én 55 éves korral kerültem nyugállományba. Így a fiatal demokraták csapatába, a második tinédzser-korosztályba tartozva mondom el ezt a beszédet.
Ezt követõen engedjék meg, hogy nagyon röviden a kül-, a biztonság- és a honvédelmi politikával kapcsolatban mondjam el véleményemet. A kormány kül- és biztonságpolitikai céljai meghatározásával egyetértünk, különösen azon részével, amely a kül-, biztonságpolitika és a honvédelmi politika összhangját tartalmazza, valamint azok együttes kölcsönhatását hazánk gazdaságának stabilitására.
Ebbõl adódóan várakozással tekintettünk a kormányprogram biztonsági, honvédelmi politikai koncepciójára. Egyetértve azzal, s különösen a 154. oldal harmadik bekezdésével, hogy "a magyar fegyveres erõkkel szemben támasztott követelményeket a térségünkben jelentkezõ katonai veszélyforrások, valamint a fegyveres erõk valós állapota alapján, politikai döntéssel kell meghatározni".
Sajnos azonban nem ismerhettük meg, milyen veszélyforrásokról van szó, illetve milyennek ítéli meg a leendõ kormány a fegyveres erõk valós állapotát. Ez azért is fontos lenne, mert a leendõ külügyminiszter úr a varsói találkozó után nyilatkozatában "új típusú biztonsági kockázatról" beszélt. A program nem utal arra, hogy milyen a viszonya a korábbi parlament által elfogadott biztonságpolitikai és honvédelmi alapelvekhez, valamint a múlt év végén elfogadott új honvédelmi törvényhez.
Mivel a honvédelem alapja a gazdaság, amelynek helyzete - mint ahogy a program tartalmazta és ma megismerhettük - kritikus, így nem érthetõ, hogy a politika, a most alakuló kormány hogyan fogja meghatározni a fegyveres erõkkel szemben támasztott követelményt, ha nem ismert sem a veszélyforrás, sem a valós helyzet. Így sajnos a kormányprogram sugallja, hogy a parlament töltse ki a biankó csekket anélkül, hogy tudná, mire költi a pénzt. Ez így ellentmond annak is, amit a program bevezetõ részében az elsõ oldal második bekezdés utolsó mondata tartalmaz: "Amit a kormány tehet, az a helyzet reális számbavétele, nyílt párbeszéd a társadalommal".
A politika az elmúlt négy évben sem fogalmazta meg a fegyveres erõkkel szemben támasztott követelményt, hiszen ismert, hogy a honvédelmi törvény is a múlt év decemberében került elfogadásra. Az eredmény kritikus lett. Csak a Magyar Honvédség állományából kivált - nem nyugdíj- és nem egészségügyi, még csak nem is politikai okból - a tiszti állomány 25 és a tiszthelyettesi állomány 35 százaléka, amelynek hiánya a csapatok mûködõképességét már jelentõsen megkérdõjelezte. Nem is szólva az 1994. évi költségvetésrõl, amely - mint önök által is ma már néhány esetben elhangzott - ismert kritikus állapotáról.
Éppen ezért ellentmondásosak a program honvédelmi részében megfogalmazott alábbi megállapítások, feladatok a 154. oldal elsõ bekezdésében: "A Magyar Honvédség jelenlegi létszámában és struktúrájában nem finanszírozható, ezért ebben az évben meginduló válságkezelõ programra van szükség... A védelmi képesség megõrzése és a hivatásos állomány megtartása mellett elkerülhetetlen a honvédség létszámának és szervezetének további csökkentése."
Még kevésbé érthetõ a feladat, ez a 2. pont harmadik bekezdése, amelynél megfogalmazódik: "A hivatásos és honvédségi közalkalmazotti állomány anyagi helyzetének javítását lehetõvé tevõ, a védelmi kiadásokon belüli megtakarításokon és átcsoportosításokon alapuló intézkedések elõkészítése és végrehajtása válik szükségessé."
Én egyetértek a Békesi úr által elmondottakkal, és miután megismertük a miniszterjelölt elgondolását, ismert, hogy közel 7,2 milliárd forint hiánya van a költségvetésnek, és 2,5 milliárdnyi igénnyel már a régi kormány elõzetesen is jelentkezett a költségvetés pótlására.
Én azért szeretnék - még egyszer hangsúlyozottan - egyetérteni a Békesi úr által elmondottakkal: õ most készül ahhoz a kasszához, ahol a pénzt osztják; én nem régen jöttem attól a helytõl, ahol a pénzt felhasználták. Valóban kritikus a helyzet.
(17.00)
Úgy gondoljuk, hogy ezek így koncepciótlan és véleményem szerint nem végrehajtható kapkodáshoz vezetnek, amely sajnos részben már meg is kezdõdött. Úgy tûnik, a politika ismét nem akarja felvállalni, hogy meghatározza a célt, a feladatot és megteremtse a feltételeket. Ez véleményem szerint azt eredményezi, hogy a fegyveres erõk, a honvédség, a határõrség, a hivatásos és továbbszolgáló, valamint közalkalmazotti állomány békében újabb, most már megsemmisítõ veszteséget szenvedjen, mikorra pedig a politika meghatározza a követelményeket, nem lesz kivel végrehajtani. S még nem szóltam a kapkodás anyagi jellegû veszteségérõl!
A NATO, a különbözõ fejlett nyugat-európai országok katonai szakértõi bennünket csodáltak, hiszen 1987-tõl három kapitális átszervezést hajtottunk végre, õk pedig 10-15 év alatt egyet.
Elemezve a kormányprogramot, meghallgatva a miniszterjelölt és ma a miniszterelnök-jelölt urakat, az alábbi következtetést lehet levonni: a biztonság, a honvédelem nincs kellõ súllyal kezelve. Sajnos a miniszterelnök- jelölt úr errõl egy szót sem szólt ma.
Nem tartalmaz objektivitást a helyzetelemzés. Említettem, Békesi úrral értek egyet, ahogy felvázolta itt a helyzetet. Bár a nyílt párbeszéd a társadalommal végtelenül szükséges, sajnos nincs realitás a végrehajtásban, hiszen összehangolt koncepció nincs, a cél megvalósításához az anyagi erõforrások nem kerültek meghatározásra.
Mi természetesen minden erõnkkel támogatni kívánjuk, hogy a kül- és a belbiztonság, valamint a honvédelem területén meghatározott célokat a kormány teljesítse, de az attól való eltérést is bírálni kívánjuk. Arra kérjük tehát a kormányt: a kül- és a belbiztonság, valamint a honvédelem területén valóban valósuljon meg a konszenzus a parlamentben és a társadalomban egyaránt. Legyen a kormány és a parlament, amely közvetíti a társadalomnak, hogy ez valóban össznemzeti és pártok politikája felett álló ügy, amelyet a haza biztonsága érdekében együtt kell szolgálnunk, a társadalomnak pedig sajnos együtt kell vállalni a terheket is. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hazánk biztonsága környezetünk és szomszédaink biztonságát is jelenti.
Végezetül kérem a kormány leendõ pénzügyminiszterét, értelmezze a 154. oldal harmadik bekezdését - a kormányprogramból idézem -: "A kormány rövid távon nem törekszik a honvédelmi kiadások növelésére. Célja az, hogy megõrizze a katonai költségvetés reálértékét." Kérdésem: melyik év reálértékérõl van szó? Mert az 1994. évi kritikus...
Tisztelt Képviselõtársaim! Mi itt a Fidesz-frakcióban tudjuk, hogy azon a hídon, amelyen keresztülmegyünk, a dobogás az elefánttól származik, és mi esetleg csak az egér vagyunk. Nagy tisztelettel kérem a leendõ kormánykoalíciót, figyeljen arra is oda, amit esetleg innen, errõl az oldalról mondanak.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)