DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy kormányprogramvita még nem a spanyol bikaviadalok fogalomvilágából ismert "igazság pillanata", hiszen a választási várakozásokat, ígéreteket még nem a megvalósítással, hanem csupán a programtervezés és egy programtervezet szakszerûségével szembesíti. Ebbõl a szempontból szeretnék hozzászólni a programtervezet külgazdasági összefüggéseihez.
A külgazdasági programkészítés szakmailag, mûfajilag mindig nehezebb feladat, hiszen nem csupán az ország lakosságához szól, hanem a nemzetközi üzleti világhoz, a nemzetközi döntéshozói réteghez is. Nemcsak készíteni, hanem bírálni sem könnyû egy olyan külgazdasági programot, amelyet gazdaságfilozófiailag egymáshoz nem túl közel álló, egy mikszáthi "különös házasságot" kötött koalíciós erõk készítenek. Az egységes gondolati vonal hiánya így nem csupán a nyolcvanas évek tervdokumentumaiban szereplõ túlzott számú prioritás olvasásakor kialakult hangulatra emlékeztet, hanem Ézsau és Jákob biblikus történetére, a kéz és a hang különbségére - csak hát éppen még nem tudjuk, hogy ki Ézsau, aki örökségét értékesítette.
A 162 oldalas program két szûkös oldalt és hét sort szán a külgazdasági stratégiára. Torgyán képviselõtársam talán délelõtti panaszára vígaszt talál abban, hogy vannak sorstársai, hiszen ez a külgazdasági stratégia terjedelemben a programtervezetnek 1,3 százaléka. A legnagyobb jóindulattal sem állíthatjuk, hogy a terjedelem tükrözi a külgazdasági kapcsolatok jelentõségét olyan országban, ahol az elmúlt évben minden ötödik munkahely, az összjövedelmek közel 30 százaléka a kiviteltõl, 40 százaléka az áru- és szolgáltatáskiviteltõl függött, ahol a tõkeimport a tavalyi összberuházások nagyságrendjének egyharmadát tette ki.
Az NGKM megszüntetése után ez a szûkre méretezett terjedelem, a második - kínai értelemben vett - rendkívül komoly hangú figyelmeztetés a holnap hivatalba lépõ, "különös házasság" keretében kialakult furcsa páros nem túlzott külgazdasági fogékonyságáról.
Önmagában az nagyon örvendetes, hogy a kormány a magyar gazdaság jövõjét a világgazdasági és európai integrálódásban a felvevõpiacok, technológiai és pénzügyi erõforrások megszerzésében látja. Eddig minden rendben is volna. Bár ez nem új, de mindenképpen helyes cél, sok más, a programtervezetben szereplõ és azonkívül az elmúlt idõszak nyilatkozataiban elhangzott céllal egyetemben. A programban azonban nemcsak különféle ideológiai megközelítések, megállapítások, gazdaságpolitikai és politikai pályaelemek keverednek, hanem szûkmarkúság és nagyvonalúság is. A külgazdasági fejezetben a szûkmarkúság nemcsak terjedelmi és koncepcionális oldalon, az idegenforgalom mostoha kezelésében, hanem a megjelölt fõ cél megvalósításához szükséges támogató alcélok, eszközök és források felvázolásának hiányában jelenik meg. Bizony bizonytalanok maradunk még a szándékokról is, például az ország szempontjából meghatározó jelentõségû versenyképesség-javítás eszközeirõl, az árfolyam- politikáról, a kereskedelemfejlesztés, a befektetés-ösztönzés, az árualap- bõvítés eszköztáráról. Például jó lenne tudni, mert a bizonytalanság fojtogat minket torkunkban, hogy például az árfolyam-politika karbantartó lesz-é, preventív lesz-é vagy netántán korrektív lesz-é, mert itt különféle dolgok hangzanak el és íratnak le.
(17.10)
Sõt, szövegelemzési, szóhasználat-gyakorisági oldalról kételyek merülnek fel arról, hogy a külgazdasági stratégiai fejezet bevezetõ bekezdésében nagyon helyesen megfogalmazott hatékony, exportorientált növekedés célját nem árnyékolják-é bé a program különféle részeiben felbukkanó importkorlátozó, piacvédelmi, protekcionista utalások? Vajon világgazdasági nyitás lesz-é, avagy befelé fordulás?
Hallottuk, hogy ez minden idõk legkonkrétabb intézkedési programja. Hát ha ilyen konkrétságra tart igényt egy kormányprogram, akkor bizony többet kellene mondanunk a célok megvalósításához szükséges eszközökrõl, forrásokról.
Nagyvonalúság mutatkozik viszont más oldalon a helyzetmegítélési megállapításokban, a cél-rangsorolásban, a feladattelepítésben. Az 1990-92 közötti térségi összehasonlításban kimagasló külgazdasági teljesítményeket a programtervezet szövegétõl eltérõen nemcsak a kényszer, hanem a külgazdasági rendszerváltás, a kereskedelempolitikai mozgástértágítás, a külgazdasági szervezõmunka tette lehetõvé. Ezt nem a leköszönõ kormány minisztere mindig is sikerpropagandának minõsített lelkiállapota mondatja velem, hanem az a veszélyérzet és aggodalom, hogy a korábbi hatóerõk nagyvonalú félreismerése könnyen táplálhat olyan feltételezéseket a hon népében és a nagyvilágban, hogy az új kormány netán - nemcsak a programszövegezésbõl kitûnõen - idegenkedik a rendszerváltástól, nem épít az elmúlt négy év kedvezõ külgazdasági fejleményeire, s ebbõl adódóan nem látja, nem is láthatja a jövõ fejlõdésének mozgatórugóit és feladatait.
Az ismeretek és az információk meglehetõsen nagyvonalú kezelésére utal például az orosz MIG-gépek állítólagos hitelfinanszírozási költségeinek 20 milliárd forintra becsült, szinte becslési varázslatnak tûnõ nagyságrendje. Nem titok sem Magyarországon, sem külföldön, hogy az orosz fél a MIG-ek átadásával törlesztette korábbi kereskedelmi adósságainak közel felét, és gyakorlatilag a jegybank és a Pénzügyminisztérium közötti elszámolás költségvetés-technikai kérdés. Ha ezt nem tudjuk, és a szöveget olvassuk, könnyen eshetünk olyan hiedelembe, hogy itt valamiféle hangulatkeltési törekvésrõl van szó.
Hasonló nagyvonalúság tapasztalható a cél-rangsorolásban, feladattisztázásban. A programtervezet néhány sorban foglalkozik külgazdasági és külpolitikai összefüggésben európai integrálódásunkkal. Bár politikai életünkben az elmúlt évek során a bajusz, sõt a bajusz formája, konyulási vagy emelkedési szöge is különleges politikai jelentõséget, értelmezési lehetõséget kapott, dehát azért szövegezésben ez mégiscsak más dolog, hogy három - miként délelõtt hallottuk a miniszterelnöki programbeszédben - egyenrangúnak minõsített, egymás alá írt - 11. és 26. oldalon - bajusz foglalkozik a kicsinyke magyar gazdaság Európai Unió felé, a visszahódítandó keleti és a még annál is távolibb távol-keleti piacok felé nyomulásával - hogy egy tõlem balra divatos kifejezést használjak.
Nos, egy ilyenfajta bajusz-egyenjogúsítás minden politikai bajusz iránti tiszteletem mellett azért ez mûfajilag prioritás-összemosás. Kételyeket ébreszthet eddigi európai integrációsfolyamat-politikánk folyamatosságáról. Hát merre is tartunk? Nyugat felé? Kelet felé? Távol-Kelet felé? Netán Észak- Amerika felé? Hát nem kell csodálkozni, hogy nagyon hamar meg fogják fogalmazni: quo vadis, Hungaria? Ki tud erre helyes választ adni?
Európai reintegrálódásunk alapvetõ, a társadalom és a gazdaság minden területét felölelõ nemzetstratégiai modernizációs biztonsági és politikai követelmény. A csatlakozási kérelem április elejei benyújtásával Magyarország hatpárti konszenzus alapján vállalta a felkészülést a teljes jogú tagságra. Csatlakozási szándékunk szilárdságát, stratégiai orientálódásunk irányát kérdõjelezheti meg az Európai Unióhoz fûzõdõ kapcsolataink gyenge hangsúlyozása, a liberalizálás lelassítására, a kereskedelmi feltételek újratárgyalására vonatkozó megjegyzés. Persze a terápiában örökzöld követelmény termékeink és különösen mezõgazdasági termékeink piacrajutási lehetõségeinek a javítása, az agrárpolitikák közelítésének az elõsegítése.
Rendkívüli óvatosság és átgondolás szükséges azonban minden újratárgyalási, módosítási igénynél, mert ezek nagyon is érzékeny dolgok. A tisztelt Országgyûlés tudomására szeretném hozni, hogy 1995. január 1-jével, öt és fél hónap múlva a magyar ipari termékekre kivetett vámok megszûnnek - a textil- és az acéltermékek kivételével. 1995-ben viszont az acéltermékek vámja 0,8 százalék, és az év végére megszûnik.
Hát kérem, ne tápláljunk illúziókat, hogy ha itt valamit gyorsítunk, annak valami rettenetes honmentõ hatása lesz, viszont kellemetlen következményei annál inkább.
Nem megállapodásokat kell újratárgyalni, hanem a már gazdaságdiplomáciai kemény munkával elért és megszerzett kedvezmények kiaknázásához szükséges árualapokat, versenyképes árualapokat kell megteremtenünk különféle termelés-, fejlesztés-, pénzügypolitikai eszközökkel. Errõl és ennek mikéntjérõl azonban nem szól a mese.
Én nagyon egyetértek tisztelt Soós Károly képviselõtársammal, hogy ipari múzeummal nem lehet versenyképességet növelni. De gondolom, egyetért velem tisztelt képviselõtársam, hogy egy múzeumérettség megszerzéséhez négy év nem elegendõ. Ha az általa most majd a jövõben irányított magyar ipar múzeumérettségûnek minõsíttetik, akkor ebbõl nyilván az is következik, hogy ez nem a legutóbbi négy évben következett be. Múzeumérettséghez sok-sok évtized szükséges.
Végül, de korántsem utoljára. Külgazdaság-érzékeny kis ország jövõjének, külkapcsolatainak alakításában létfontosságú az országkép. A jó országkép anyagi erõ, bizalmi tõke. A Magyarországról kialakított kedvezõ országkép is közrejátszott az elmúlt négy évben abban, hogy a nemzetközi üzleti világ ezideig hét és fél milliárd dollárt fektetett be nálunk.
Az országok, különösen a pénzügyi erõforrásokban szûkölködõ néhai KGST- országok kemény küzdelmet folytatnak egymással is a külsõ erõforrások megszerzéséért. Az ország jó hírnevét, átalakulási teljesítményeit, jövõbeni fejlõdési esélyeit - Caesar feleségéhez hasonlóan - még a gyanú árnyéka se érheti.
(17.20)
Nem örvendetes, hogy a választási kampány országképet rongáló hatása után a bizalomerõsítõnek nem nevezhetõ nyilatkozatok a társulási megállapodás újratárgyalásáról, a jegybanki elnök úr jövõjérõl, az expo lemondásáról, továbbá az NGKM megszüntetése, valamint a programban szereplõ dramatizált helyzetmegítélések elmélyülõ magyar válságról, importkorlátozásokról, feszültségekrõl, fizetésképtelenségrõl - hát ezek aligha alkalmasak a külföldi, de akár a belföldi vállalkozók jövõt építõ tevékenységének az ösztönzésére.
A bizalmi tõke kincs, nem szabad koptatni. Fények és árnyak keverednek ebben a koncepcióban, miként egy impresszionista festményben. Több fényt kér és érdemel az ország. Az ország lakossága a választásoknál a szakértelem és a szebb jövõ Godot-jára várt. A program azt jelzi, hogy Godot nem jött el. (Derültség. - Közbeszólások: Eljött.) Kérem, még nem jött.
Szükségünk van egy olyan programra, amely ezt az országot stratégiai jelleggel elvezeti a XXI. század felé, és nemcsak a rövid távú kényszerekre, egyensúlyi feszültségekre koncentrál. Ezt a jövõképet kell felvázolni. Ez a program még nem a jó program, de azzá tehetõ megfelelõ átalakítással azért, hogy mindannyiunk érdekében célhoz jussunk.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)