DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Bár az oktatással az ország 10,3 millió lakosa áll kapcsolatban, mégsem állítom, hogy oktatási csúcsminisztériumot kellene létrehozni. (Derültség.)
Ennek ellenére engedjék meg, hogy a kormányprogram oktatással kapcsolatos fejezetéhez néhány kiegészítõ és megerõsítõ észrevételt fûzzek.
Dobos Krisztinával ellentétben, aki a kormányprogram vonatkozó passzusával kapcsolatosan csak azt tudta megállapítani, hogy a rombolás és az ígéret programja, én elismerem a leköszönõ kormány erõfeszítéseit, törvényalkotó munkáját a közoktatás, a szakképzés, a felsõoktatás és a tudomány területén. Szeretném aláhúzni a beterjesztett programnak azt a megállapítását, hogy a rendszerváltozás rendkívüli feladatok megoldását kívánta meg, s az új kihívásokra több területen elõremutató válaszok születtek.
A teljesség igénye nélkül legyen szabad csak az iskolaalapítás és a fenntartás szabaddá tételére, az oktatás állami monopóliumának felszámolására, az iskolák többségének önkormányzati kézbe adására, az egyházi, alapítványi és magániskolák mûködésének lehetõvé tételére és az állami monopóliummal együttjáró autonómiahiány megszüntetésére utalnom.
A kormányprogram, az én olvasatomban, biztosíték rá, hogy a következõ években is folytatódni fog mindaz, ami az oktatást - mint társadalmi alrendszert - helyesen kapcsolta hozzá a nagy gazdasági és társadalmi átalakuláshoz. Nem lehet megváltoztatni, sõt ki kell teljesíteni a többszektorú és a fenntartói pluralizmus elvére épülõ oktatást. Ebbõl fakadólag például támogatni kell, hogy az egyházi iskolák száma növekedjék, és mûködésük feltételei javuljanak.
Nem szabad folytatnunk azonban azokat a törekvéseket, amelyek az oktatás rendszerét nem közelítették, hanem távolították a társadalmi modernizációtól. Ilyenek sajnos mind a tanügyirányítás, mind az iskolaszerkezet, mind az iskolai élet demokratizmusának alakulásában voltak, de megállítandó folyamatok kezdõdtek a szakképzésben és szakoktatásban, és nem kellõ mértékû az átalakulás üteme a felsõoktatásban sem.
Valóban nem látjuk értelmét a tankerületi oktatási központok fenntartásának, amelyek a centralizmus jegyében születtek, az önkormányzati felelõsség gyengítése irányába hatnak. Nem tartjuk a tankerületi oktatási központokat olyan szervezeteknek, amelyek a folyamatszabályozás eszközei lehetnének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a folyamatszabályozás mint eszköz nem jelentkezik ebben a programban, amit olvashattak képviselõtársaim.
Az iskolaszerkezet változtatásának módját nemcsak azért kell szabályozni, hogy a képzési szinteknek megfelelõ struktúra alakuljon ki, hanem azért is, hogy ne következzék be az alapfokú oktatás felbomlása és dezintegrálódása, amely a falusi iskolák jövõjét illetõen járna végzetes következményekkel.
Nemcsak a felsõoktatásban, de a közoktatásban is finomítani lehetne a közalkalmazotti bérskálát, hogy ne fordulhassanak elõ az elmúlt évekhez hasonló anomáliák. Azzal az állítással, hogy a kormány nem biztosítja a közalkalmazotti béreket, egyszerûen nem tudok mit kezdeni. Szeretném felolvasni a programnak erre vonatkozó részét. "A kormány - tudniillik - szükségesnek tartja a központi költségvetés által a közoktatás céljaira biztosított normatív támogatás összegét úgy meghatározni, hogy országos szinten garantálja a közalkalmazotti törvény szerinti illetmények és járandóságok fedezetét." A "garantálja" vagy a "biztosítja", gondolom, ugyanazt jelenti.
"Az iskolai élet demokratizmusának erõsítése kívánatossá teszi, hogy az Alkotmánybíróság döntését ismerve teremtsük meg az intézményvezetõk kinevezésének azt a formáját, amely nem csorbítja a fenntartó és mûködtetõ önkormányzatok jogait, de nem ellentétes a tantestületek kinyilvánított akaratával sem." Lehet, hogy ez a megfogalmazás valóban egyfajta lebegtetés, de hát ilyen lebegtetett a helyzet.
Az egész társadalom demokratizmusa követeli meg, hogy érvényt szerezzünk az önkormányzati iskolákban az intézmény világnézeti el nem kötelezettségének, amely természetesen nem érintheti a pedagógusok lelkiismereti szabadságát, és nem érinti azokat a hittanár és egyéb szakos pedagógusokat sem, akik természetesen tagjai lesznek a tantestületeknek.
A szakképzés mély válságának megoldása, a pályakezdõ munkanélküli fiatalok számának csökkentése érdekében biztosítani kell a piacképes szakma tanulásának lehetõségét a hátrányos helyzetû családok gyermekei számára is - mert bizony vannak hátrányos helyzetûek. Fontosnak tartjuk a szakmai gyakorlati képzés ellenõrzési módjának felülvizsgálatát és törvényi rendezését annak érdekében, hogy a szakma elsajátításának és a gyermeki jogoknak az érvényesítése biztosítva legyen.
A felsõoktatásban nem lehet lemondani arról, hogy a finanszírozás legfõbb formája a költségvetési támogatás legyen a következõ években is. A pénzügyi hatékonyság is javulna, ha a ma még vontatott integráció valós folyamattá válva felgyorsulna, s az igazi sokkarú univerzitások nemcsak deklarációk szintjén születnének meg.
Mindezek megvalósulásához szükséges a kormányprogram elfogadása, amelyet jó szívvel ajánlok képviselõtársaimnak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)