MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy baloldali kormány hatalomra kerülésekor a választók a munkanélküliség csökkenését, a szociális feszültségek enyhítését és az elmaradott térségek felzárkóztatását remélik. Márpedig itt és most ezek hiú remények. Nos mi, akik áttanulmányoztuk a szocialista-szabaddemokrata programot, és tisztában vagyunk a valós helyzettel, sajnos meg kell állapítanunk, hogy ez a kormányprogram nem ad kellõ alapot és reményt arra, hogy fél év, év múltán a választópolgárokat ne érjék keserû csalódások, fájdalmas események. Sõt, továbbmegyek: fél év, év múltán sem fogják érezni az emberek, hogy túl vagyunk a nehezén.
Igaz ez sajnos arra - s itt engedtessék meg nekem, mint Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei képviselõnek, hogy szubjektív legyek - a két legfontosabb problémakörre, a munkanélküliségre és az elmaradott térségekre is, amelyekrõl most beszélni fogok.
Rendben van - s ezzel magam és pártom nevében is maximálisan egyetértek -, hogy a munkanélküliségben történõ érezhetõ változásokat alapvetõen a gazdaságpolitikától remélhetjük, de látni kell, hogy a gazdasági növekedésnek itt és ma nincs meg a reális alapja. Legalábbis ezen program alapján nincs.
A kormányprogram restrikciót ígér, a választási programok - különösen az SZDSZ-program - adócsökkentési ígéretétõl eltérõen valójában adónövekedést ígér az országnak. Eközben a beruházások növekedésére a programban nincsenek elégséges eszközök, nem várhatjuk a hitelkamatok és a pozitív reálkamat beruházásösztönzõ lökését sem.
Magán a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszeren belül jóformán semmi új nincs, s a prioritások nincsenek meghatározva. A gyakornoki rendszer nem oldja meg a munkanélküliségtõl leginkább veszélyeztetett, az ellátó rendszerbe be sem került, középiskolai végzettséggel, illetve szakképzettséggel sem rendelkezõ sok százezer fiatal gondját. Márpedig jól képzett, a társadalomba beilleszkedõ fiatalok nélkül nincs híd a modern társadalomba.
Nem szól a program a szolidaritási járulék csökkentésérõl sem, amely szerintem kulcskérdés, hiszen nem kis részben azért terjed a fekete foglalkoztatás, mert magasak az élõmunka költségei. Ma ugyanis óriási tömegek számára nem éri meg legálisan munkát vállalni. Egyébként pedig Nagy Sándort kell megkérdezni - nekem nincsenek illúzióim -, hogy a szakszervezetek mennyire fognak hatékonyan fellépni a fekete foglalkoztatással szemben. Nem szól ez a kormányprogram a szolidaritási alapban létrejövõ ez évi mintegy 15- 20 milliárd forintos többletrõl sem.
Hölgyeim és Uraim! 15-20 millió is nagy pénz, hát még ezerszer annyi! Itt kell megjegyeznem, hogy alapvetõen megváltozott a helyzet az elmúlt négy évhez képest, a munkanélküliség, akár a regisztrált, akár a teljes tömeget veszem, alapjaiban stagnál. Azt hiszem, ez másfajta kezelési módot, másfajta megközelítést igényel, hiszen a probléma is megváltozott. Ez jórészben azt jelenti, hogy nem a regisztrálás, nem a pénzkifizetés, hanem a speciális rétegprogramok és a szolgáltatás irányába kell elmozdulnia a munkaügyi apparátusnak.
Ezen túlmenõen pedig nagyon fontosnak tartom a munkaerõpiaci bizottság szerepét, amelyet a programban is illett volna szerintem megjeleníteni, és amellyel szerintem a foglalkoztatáspolitika mindenképp hatékonyabbá válhat.
Ez a baloldali kormányprogram ugyancsak ügyesen hallgat a minimálbér szerepérõl, illetve a bérsegély-arányról, pedig tudnunk kell, hogy a mostani munkanélkülisegély-rendszer nem ösztönöz munkavállalásra. Márpedig akkor itt valami nem jól mûködik.
Általában igaz az a foglalkoztatáspolitikai fejezetre, mint ahogy az egész kormányprogramra is, hogy szép célok vannak megfogalmazva, bár igencsak vázlatosan és hiányosan, de nagyon kevés a konkrétum és az idõhöz kötött cselekvési terv. Nem szól például az anyag - szerintem jó lett volna, ha szól - a korábbi ciklusban beterjesztett átfogó törvénymódosításról, amelyet fel kellene karolni, illetve tovább kellene fejleszteni, és azt hiszem, minél hamarabb célszerû lenne az életben is alkalmazni.
Ilyen szempontból pedig a Kupa-program már egyfajta mércét felállított. Csak nem visszafele lépünk?
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Látni kell azt is, hogy ez a kormányprogram nem tartalmaz semmilyen garanciát arra, hogy a keleti országrész - közte szülõmegyém, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye - leszakadása az ország fejlettebb régióitól csökkenjen. Bár az infrastruktúra fejlesztésére vannak ködös és elnagyolt ígéretek - mindössze két oldal szól róla -, de nem érzõdik, hogy a kormányzat az elmaradott térségek fejlesztésére az infrastruktúra-politikát a maga rangján és fontosságán kezelné. Eközben az is kiolvasható a programból, hogy az önkormányzatok nem lesznek jobb anyagi kondícióban, úgyhogy nemhogy a további beruházások, de még a jelenlegiek is igencsak bizonytalanná válhatnak a finanszírozási nehézségek miatt.
Végezetül fel kell tenni azt a kérdést: mitõl lenne jobb a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei embereknek, akik egyébként többnyire - mint ahogy máshol is - a szocialistákra szavaztak? Nem lesz belátható idõn belül gazdasági növekedés, a foglalkoztatáspolitikában nem várható minõségi áttörés, s nem biztosított kellõképpen a megfelelõ infrastruktúra-fejlesztés, az elmaradott térségeknek a fejlettebb országrészek vérkeringésébe való kapcsolása.
Bár jómagam fiatal lévén, bízom a jobb és szebb jövõben, de ahhoz a reménynél több kell, hogy ezt a kormányprogramot megszavazzam - ez így önmagában kevés. Több kell.
Köszönöm. (Taps.)