ZWACK PÉTER (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a független frakció oszlopos egyedüli tagja... (Derültség.)... és mint Kecskemét 2. számú választókerületének képviselõje, választóim szemével, mint a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja elnöke, ma a vállalkozói érdekek képviseletét megjelenítõ párt programja ismeretében elemeztem a benyújtott kormányprogram- tervezetet, és ezt öt konkrét javaslattal óhajtanám kiegészíteni.
Örömmel állapítottam meg, hogy ez a kormányprogram-javaslat, összevetve az elõzõ kormány tevékenységével, jobban képviseli mind választóim, mind a vállalkozók érdekeit. Megelégedéssel vettem tudomásul, hogy a kormányprogram- javaslat magáévá tette a Vállalkozók Pártja által elõször kezdeményezett minimáladó-megszüntetést, a betéti kamatok után kifizetendõ forrásadó 0 százalékra való csökkentését és a vállalkozói körben a tételes költségelszámolásra épülõ adózás helyett a választható átalányadózás rendszerét.
Ugyancsak pozitívan értékeljük azt a korábbi javaslatommal egybehangzó szándékot, mely szerint az illetéket és a jövedelemadót nagyobb hányadban kívánja az önkormányzatoknál tartani. Mi a javasolt 35 százalékot szeretnénk növelni a racionális lehetõségek keretein belül.
(9.40)
Üdvözölném, ha minél elõbb megismerhetnénk a részletes beruházási kezdvezmények kiterjesztésérõl és a normatív módon igénybe vehetõ támogatások rendszerérõl szóló kormányjavaslatokat.
1990-ben elsõként és folyamatosan javasoltam az Antall-kormánynak egy, a kormány mellett mûködõ rotációs tanácsadói testület - és aláhúzom, testület s nem hivatal - létrehozását, amely a körülbelül 7-8000 magyar kis- és középvállalkozóknak napi gyakorlati problémáiról informálja a kormányt, s ami ennél sokkal fontosabb, megoldási lehetõséget terjeszt elõ.
Úgy gondolom, hogy a gazdasági élet szervezésében, az ország gazdasági fejlõdése érdekében ez egy fontos intézmény lehetne. Ne felejtsük el - s mint példát említem - az olasz mintát, melyben épp ez a vállalkozói réteg - fõleg Rómától északra - nagy szerepet játszott Olaszország gazdasági nagyhatalommá válásában.
A vállalkozók - s ebben a munkavállalók - érdekében szintén pozitívnak tartom, hogy létre akarják hozni a megyei fejlesztési tanácsokat, és egyetértek azzal, hogy dolgozza ki a területfejlesztési törvényt.
Horn Gyula miniszterelnök-jelölt úr tegnapi hozzászólásából "A vállalkozók a közösségért" vatikáni igehirdetés témában egyetértek a miniszterelnök-jelölt úrral. Én ezt '87-ben, visszatérésem után elsõként nyilvánítottam ki a Magyar Televízióban. De ehhez meg kell adni a vállalkozói rétegnek mindazon ösztönzési feltételt, és nem utolsósorban a magyar bankrendszer reformját, mely ennek a, nemzetgazdaság szempontjából kiemelt fontosságú réteg érdekeinek megfelel.
Kérem, vegyük tudomásul, hogy sikeres munkaadó - és itt vállalkozókról beszélek - nélkül nem létezhet a sikeres munkavállaló, és nem kezelhetõ sikeresen a munkanélküliség problémája az evvel együtt járó költségvetési megspórolásokkal.
Oktatás és tudomány: Az általános és nem részletes, l5 oldalas (sic!) kormányprogram-javaslatban egyetlen szó sem esik egy olyan problémáról, mely fiatalságunk érdekében létfontosságú. Javaslatom a részletes oktatási programban a kábítószerellenes preventív, kötelezõ oktatás bevezetése már az általános iskolai szinten. Nem hiszem, hogy részletekbe kell mennem e problémának a jövõbeli fontosságát illetõen, lásd a forint konvertibilitása.
Ugyancsak kimelt szerepet kell kapni már általános iskolai szinten a korrupcióelleneségnek és az egészséges életmódnak az oktatásban. Fiatalságunk megóvásának nincsen ára.
Idegenforgalom: Számomra érthetetlen ennek, a magyar nemzetgazdaság szempontjából oly fontos húzóágnak nem megfelelõ kezelése, és aláhúzom a nem megfelelõt. Ehhez nem elég egy esetleges parlamenti albizottság, javaslom a kormányzati mûködésben is kiemelt szerepet adni az idegenforgalmi témának.
Szervezetileg egyetértünk a Külgazdasági Minisztérium átszervezésével, de úgy gondolom, hogy feltétlenül meg kell emlékeznünk Kádár Béla miniszter érdemeirõl a magyar külgazdasági kapcsolatok fejlesztésében.
Tisztelt Ház! Engedjék meg egy, az érdeklõdésemhez nagyon közel álló és az ország érdekében is kiemelt fontosságú téma felhozását, melyrõl csak négy sort találtam a tervezett kormányprogramban gazdaságdiplomácia címszó alatt. Mivel nem lesz nemzetgazdasági csúcsminiszter - ennek a pozíciónak a létrehozását egyébként javasoltam Antall József miniszterelnök úrnak New Yorkban l990 októberében - változatlan kérdés, hogy a Pénzügyminisztériumban vagy az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban lesz a gazdaságirányítás súlypontja.
Felelõsségem teljes tudatában állítom, hogy a múltban nem tettünk eleget a felelõs és termelõ - aláhúzom ezt a két szót - külföldi tõke magyarországi megnyerése érdekében, hiába állítjuk, hogy ebben vezetünk térségünkben. Bár születtek ezt elõsegítõ szabályok, rendeletek, de igen kevés történt annak érdekében, hogy ezek érvényre juttatását tevékenyen segítsék a gyakorlatban. Nem szégyen a térségben körülnézni és tapasztalni, hogy sajnos a gazdaságdiplomáciát ma a csehek és lengyelek nálunk sokkal jobban csinálják. Példaként említve utalok a Havel elnök mellett tevékenykedõ Schwarzenberg herceg szerepére. Nem vettük igénybe kellõképpen azokat a vezetõ külföldi és azokat a felelõs - megint aláhúzom a szót, felelõs - magyar származású külföldi állampolgárokat, akik szívesen közremûködnének a külföldi pénzvilág fokozott magyarországi érdeklõdésének elõidézésében. Ezt is tényként tudom közölni, mert majdnem napi kapcsolatban vagyok velük. E helyett sajnos túl gyakran jelentkeznek - tisztelet a kivételnek, mert vannak kivételek - a sarlatán szerencselovagokból álló hazatérõ honfitárs tanácsadóink.
Hiányzik egy kvázi, utazó gazdasági nagykövet, aki koordinálja a Pénzügyminisztérium, az Ipari és Kereskedelmi s a Külügyminisztérium külgazdasági aktivitását, képviseli Magyarországot világszerte a külföldi tõke bejövetele érdekében.
Kérem szépen, a külföldi tõke nem sült galamb, azt aktívan meg kell nyerni az egyre növekvõ térségi konkurenciával szemben és vetélkedve vele. Vegyük végre tudomásul, hogy korántsem vagyunk olyan divatosak, mint voltunk 1989 végén és 1990-ben. Ez sok rajtunk kívüli ok miatt is bekövetkezett.
Vegyük végre tudomásul azt is, hogy minket rajtunk kívül senki sem fog segíteni, és vegyük azt is végre tudomásul, hogy a felelõs és termelõ tõke bejövetele nélkül országunk csak saját erejébõl gazdaságilag sohasem fog talpra állni.
Még ma is érthetetlen számomra, hogy az elõzõ kormány a gazdaságdiplomácia tekintetében nem tette meg a szükséges lépéseket, kihasználva országunk kezdeti hallatlan külföldi népszerûségét. E tekintetben csak egy szót: ideológiával külföldi termelõ tõkét megnyerni tovább nem lehet.
Ugyanakkor mindent meg kell tennünk a hazai magyar ipar védelme érdekében, ezt koordinálva a különbözõ nemzetközi egyezményekkel. Ugyancsak mindent meg kell tennünk a feketekereskedelem és a korrupció megfékezése érdekében.
Amíg a gazdaságdiplomáciáról és külföldi tõkérõl beszélünk, a késõbbiekben megérdemelne pár szót a Soros-szindróma és a vele kapcsolatos politikai magatartási formák s a nemzetközi tõke ezzel kapcsolatos magatartása. Én ezt fontosnak tartanám.
Tisztelt Ház! A gazdasági diplomácia alapja figyelembe venni a rideg konferenciasztal és a fehérasztal melletti tárgyalások összhangját. Meg kell tanulnunk úgy tárgyalni, hogy partnereink örömmel, és ne csak protokolláris udvariasságból tárgyaljanak velünk, tisztelet a kivételnek. A múltban ebbõl a szempontból is nagy volt a hiány, ezt gyakran hangoztatják a nyugati pénzvilág vezetõ emberei.
Természetesen a magyar érdeket elsõsorban mindig szem elõtt tartva, meg kell tanulnunk a külföld fejével is gondolkodni, ráérezni arra, mi az, amit õk akarnak. Csak, ha érzik, hogy értjük az õ problémájukat, nyerhetjük meg bizalmukat, csak így válhatnak barátainkká is. Sose feledjük el az emberi motivációt! Gazdasági diplomatáinknak magyar világpolgároknak kell lenniük, és nem világidegen embereknek!
Szorosan kapcsolódik ehhez egy új, általam javasolt intézmény mûködési koncepciója is, amelyrõl esetleg a késõbbiekben majd tudnánk beszélni. Mint volt washingtoni nagykövet s mint nemzetközi vállalkozó sajnálattal tapasztalom azt is, hogy még változatlanul nincs meg ma sem az a kormányzati intézmény, ahova nyugodt szívvel küldhetem a tõlem magyarországi befektetési kérdésekben tanácsot kérõ külföldi üzlet- és pénzvilág szereplõit. Így, bár tanácsot adok nekik, de nincs olyan szervezet, nincsen olyan mûködõképes intézmény, amelyhez fordulhatnának. Mert nincs. Sajnos, nem tréfa, gyakran a belvárosi szállodák feketepiaci figuráinak válnak áldozatává, vagy elmennek egy másik országba, ahol jobban kezelik õket.
Ugyancsak végre tisztázandó - és ezt is washingtoni tapasztalatomból észrevételezem -, hogy rendezni kell a külföldön mûködõ magyar kereskedelmi kiküldöttek és a követségek gazdasági kiküldötteinek viszonyát. Sajnos, ez gyakran dupla költségvetési költség, és sokszor a küldöttek egymástól függetlenül, összehangolás nélkül, olykor egymás útjait és szándékait keresztezve dolgoznak. Ez is egy tény.
Tisztelt Ház! Befejezésül úgy érzem, hogy e kormányprogram csak akkor valósítható meg sikeresen, ha az alapvetõen szükséges szakmai törvénykezési feltételeket kiegészíti az azt végrehajtó, alkalmas emberanyag, s ennek kiválasztása nem függhet pártérdekektõl. Ez az ország érdeke.
Javaslom tehát mint független képviselõ, hogy a jövõbeli kormánykoalíció keresse meg azokat az érdemes ellenzéki szakembereket is, akik az ország érdekét tudták és tudni fogják kellõen képviselni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(9.50)