DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKgP): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Az elénk tárt MSZP-SZDSZ kormányprogram megítélésem szerint igen sok és tisztességes technokrata eszközzel próbálja kezelni azt a mély társadalmi, morális és gazdasági válságot, amelyet az elmúlt 46 év - vagy körülbelül 46 év - számunkra hátrahagyott. Ezzel szemben a magam részérõl súlyos és érdemi hiányosságának tartom azt, hogy úgy érzem, az egész társadalmi együttlét lényegét, alapját és célját érdemben kifelejti. Nevezetesen: az embert.
(10.10)
Azt az embert, aki a társadalom tagja, aki elõállítja a társadalmi javakat, mindannyiunk szükségleteit fedezi, és akinek az érdekében történne minden.
Nevezetesen mire gondolok? Az ember a történelmi korszakok óta megtanulta, hogy csak akkor van értelme a társadalmi együttlétnek, a közös tevékenységnek, ha a munkája eredménye biztosított számára, ha jogbiztonsága van, ha vagyonbiztonsága van. Mert enélkül - úgy érzem - mindannyian visszasüllyednénk egy rég meghaladott korszak barbarizmusába. Tehát én úgy érzem, hogy nemcsak formális jelzõkkel, hanem érdemben meg kellene teremteni végre a valódi érdemi jogbiztonságot, ami mindenkinek egyenlõ, személytõl függetlenül, a múltban, a jövõben és a jelenben. És nem tudok egyetérteni egy olyan politikával, egy olyan kormányprogrammal, amely jóformán lesöpri az asztalról azokat a súlyos gondokat, azokat a súlyos hátrányokat, amelyeket az elmúlt 46 év alatt kellett a társadalom jó részének elszenvedni.
Kérem, nagyon rövidre fogva, miután társaim megkértek, hogy röviden beszéljek, szeretném ráirányítani az önök figyelmét arra, hogy sajnos kasztoknak nevezhetõ csoportokra oszlott a társadalmunk. Mert vannak a sérthetetlenek, akik bármit elkövettek vagy elkövetnek, nem lehet õket sem büntetõjogilag, sem polgári jogilag felelõsségre vonni, ott lehet hagyni náluk a hibás tulajdonokat; és vannak a páriák - akiknek egyik része a kisnyugdíjas, a másik része a nagycsaládos -, akiknek a terhe sajnos nem csökken. És természetesen ide tartoznak azok az áldozatok, akik az elmúlt negyven évvel jellemezhetõ idõszakban estek áldozatul az önkénynek.
Tisztelt Parlament! Nagyon örülnék, ha a kormánypártok végiggondolnák azt, hogy mitõl baloldali az õ programjuk. Mert úgy érzem, hogy amikor a kisember terhe nem csökken, ugyanakkor ott lehet hagyni érintetlenül a privatizációs trükkökkel megszerzett vagyonokat, akkor én nem hiszem, hogy ez a kormány emelt fõvel nézhetne a választói szemébe majd, amikor a választói elvárások ellenére nem javul az életszínvonaluk, hanem újabb határidõ-kitolást kapnak. Köszönöm. (Taps.)