DR. GICZY GYÖRGY (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy most a kormányprogram kultúráról és médiáról szóló fejezetének néhány, talán nem egészen lényegtelen szempontjára hívjam fel a figyelmet.
Kétségtelen, hogy egy kormányprogram nem tartalmazhat definíciókat, mégis sokszor éppen az alapfogalmak különféle értelmezése okozhat pártok, emberek között félreértést, különösen itt, a kultúráról és a médiáról szóló fejezetben. Ugyanis gyaníthatóan mindenki azt akarja tenni a kultúrával és a médiumokkal, amit tart róluk; de hogy mit tart róluk az SZDSZ-MSZP-program, azt még gondos szöveganalízis alapján is csak üggyel-bajjal lehet megtudni.
A kormány szándékának megértését néhány ellentmondás is nehezíti. Egy jellemzõ példát említenék. A kultúráról szóló részben azt olvassuk, hogy a kormány feladata a magyar szerzõk és alkotók jelenlétének biztosítása a közszolgálati médiumokban. A média címû fejezetben viszont azt olvassuk, hogy a kormány kivonul a médiumokból. Akkor pedig hogyan biztosíthatja bárkinek a jelenlétét? Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy olykor kivonul, olykor meg vissza.
De még ennél is súlyosabb kifogásom, hogy a program kultúrafogalmából hiányzik a hagyomány fogalma, holott népek, nemzetek saját, mással össze nem cserélhetõ karakterüket éppen saját hagyományuk alapján, történelmük speciális eseményei, különleges egyéniségei révén szerezték meg. Így juthattunk mi is olykor csak évtizedek, netán századok folyamán kikristályosodott értékek birtokába, amelyek említése nélkül semmit sem mondhatnánk az újonnan jelentkezõ értékek mibenlétérõl.
S ha már a történelemrõl és a hagyományról esik szó, hadd utaljak arra is, hogy a kormányprogram csak úgy általában beszél az egyházakról - s hallgat a történelmi egyházakról. Ezt azért említem meg itt, a kultúra tárgykörében, hiszen ahogy Nemeskürty István írja a mûvelõdéstörténetében - idézem -: "A magyar mûvelõdés története a XX. századig keresztény mivoltunkkal azonos." De ha nincs történelem, nincs hagyomány, akkor hiába a kultúra autonómiája. Ez az autonómia kong az ürességtõl, és minden tágassága ellenére végletesen neutrális.
Ha többek között kultúraközvetítõ eszköznek is tartjuk a médiumokat, akkor el kell gondolkodnunk, hogy elegendõ-e az autonómia és a szabadság szüntelen emlegetése. Hiszen a sajtószabadság védelmében szót emelõ Transzatlanti párbeszéd az európai mûsorszórásról nevû szervezet a mûsorszórás szabályozására szolgáló irányelvek egyikében így fogalmaz - szó szerint idézem -: "A sajtószabadság azt jelenti, hogy az emberek szabadon kinyomtathatnak és sugározhatnak..." - szó szerint mondom - "...ostoba, primitív, ocsmány, hazug, veszélyes és lázító információkat is, ez a szabadság ára. Ha törvénnyel tiltanak olyan hibákat és bûnöket, amelyeket nem lehet definiálni, mint például a nemzet becsmérlését, a közrend megsértését, a szeparatizmus vagy akár a környezetkárosítás támogatását, akkor veszélyeztetik ezt a szabadságot." - Eddig az idézet.
Versenyhelyzet, piac, finanszírozás, fogyasztói igény - ezek a fogalmak kísérik a kormányprogramban a kultúra fogalmát, ami inkább a reklám fogalmához tartozhatna és nem a kultúrához. Nemcsak a kultúra autonómiája fontos, nemcsak a sajtótársadalom szabadsága, hanem a felnõtt, nagykorú ember tudatos értékteremtése, hiszen ezért van a kultúra, ezért a sajtó. Ellenkezõ esetben fennáll a veszély, hogy Erich Fromm diagnózisa igazolódik, aki ezt írja: "A rádiónak, a filmnek és az újságoknak pusztító a hatásuk; bejelentik például, hogy egy várost bombatámadás ért és több száz ember meghalt, majd arcpirító módon nyomban egy szappan- vagy borfajtát reklámoznak; ugyanaz a beszélõ, ugyanazon a behízelgõ, mély és tekintélyt parancsoló hangon, amelyet az imént arra használt, hogy meggyõzzön a politikai helyzet súlyosságáról, most - fizetett hirdetésként - egy mosószermárka érdemeit ecseteli a hallgatóságnak. Így aztán nem érint meg bennünket igazán az, amit hallunk, nem izgatjuk fel magunkat, a szabadság értelmében kivész az életbõl mindenféle rend, apró darabokból áll össze, és elveszítjük minden érzékünket az egészhez."
Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)