DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mielõtt a szûkre szabott idõkeret adta lehetõségek közepette a leendõ Horn- kormány programjának XII. fejezetével, az önkormányzatokat érintõ részekkel foglalkoznék, azelõtt annyit hadd jegyezzek meg, hogy úgy érzem, anélkül, hogy ez bármelyik oldal vagy bármelyik eddigi felszólaló által elmondottak kritikája lenne, hogy ez az - az elõzõ parlamentet is beleszámítva - immár sokadik politikai vita bebizonyította azt, hogy egészen más struktúrában kellene ezeket a vitákat lebonyolítani. A lehetõségekhez képest témakörönként kellene haladni, hiszen azt hiszem, az egyszerû parlamenti képviselõ szemlélõnek is eléggé meglepõ, hogy mondjuk, a médiaügy fontos kérdései után én az önkormányzatokról beszélek, majd feltehetõleg egy gazdasági vagy szociálpolitikai kérdés következik. Tehát azt hiszem, érdemes lenne, mondjuk, a kormányprogram betartásáról vagy a kormány tevékenységérõl tartandó vitát egy év múlva vagy az elkövetkezendõ évben témakörök szerint lebonyolítani.
Tegnap Lamperth Mónika azt említette, jó, ha tudomásul vesszük, hogy a polgárokat alapvetõen nem nagyon érdeklik - és én ezzel egyetértek; kevés olyan szocialista hozzászólás volt idáig a parlamentben, amivel egyet tudtam érteni, ezzel teljes mértékben egyetértek - az önkormányzatok struktúrájára vonatkozó alapvetõ kérdések, õket a gyors, áttekinthetõ, lehetõleg udvarias ügyintézés érdekli. Mindez azonban nem érv arra, hogy az önkormányzatokra vonatkozó alapvetõ politikai és szakmai elképzelések igen nagy jelentõséggel bírnak. Több olyan kérdést lehetne mondani, ami nemigen érdekli a polgárokat, mégis jelentõs.
Így tehát, azt hiszem, a súlyának megfelelõen kell kezelni ennek a programnak ezt a fejezetét is, ami a két koalíciót alkotó párt eredeti elképzeléseihez képest sajnos túlságosan általános, és elég sok hiányosság lelhetõ föl ennek a résznek az áttanulmányozása után.
(10.30)
Azt hiszem, hogy itt az elõzetes és megalapozottan magas szintû várakozásoknak ez a fejezet nem tudott megfelelni.
A kormányprogram vitája során nyilvánvalóan nem lehet megelõlegezni az elkövetkezõ fél évben itt, a parlamenten belül sorra kerülõ önkormányzati törvény vitáját, így tehát én nem fogok arról beszélni, milyen eltérõ véleményt képvisel a Fidesz, mondjuk az önkormányzati ágazat önálló, a központi hatalomhoz képest ellensúlyként feltüntetett szerepével kapcsolatban; arról, hogy milyen veszélyeket rejt a kormányprogramban hangoztatottakkal szemben az, hogyha az új, közvetlenül választott megyei önkormányzatoknak komoly beleszólásuk lesz a dekoncentrált pénzalapok normatív elosztási rendszerének meghatározásába. Ez gyakorlatilag már egy apró lépéssel elõidézi azt a helyzetet, hogy alá- és fölérendeltség jön létre a megyei és a települési önkormányzatok között, és ez élesen szembefut a helyi önkormányzatok európai chartájában megfogalmazottakkal - amit pedig a magyar parlament is elfogadott.
Nem kívánok arról beszélni, hogy a köztársasági megbízottak regionális szerepének megszüntetése a kormánypártok eredeti ígéretével szemben milyen plusz új apparátusi költségeket jelent, hisz' nagyon sok regionális tevékenység volt, amit kizárólag megyei hivataloknál - mind a húsz megyei hivatalnál - újra megfelelõ apparátussal kell majd elvégezni, szemben a mostani helyzettel, amikor végül is csak nyolc köztársasági megbízott végzi ezt a tevékenységet.
És nem kívánok olyan szakmai tévedésekrõl sem beszélni, hogy a normatív költségvetési támogatások felhasználási kötöttségeinek mérséklésérõl beszél a program, amikor az önkormányzati törvény 84. §-a értelmében a normatív költségvetési támogatásokat semmilyen felhasználási kötöttség nem terheli.
Ugyancsak nem kívánok arról sem szólni, hogy furcsa beleavatkozás a köztársasági elnök úr hatáskörébe az, hogy akkor, amikor még a nyilvánosság, de a politika belsõ nyilvánossága elõtt sem ismert semmilyen információ arról, hogy az önkormányzati választások kiírására egyedül jogosult köztársasági elnök milyen idõpontban gondolkodik, akkor a kormányprogram "kedvezõnek ítél" egy esetleges novemberi önkormányzati választást.
Amirõl beszélni szeretnék, az végül is két kérdés. Az egyik az, hogy éles ellentmondás van a kormányprogramban foglaltak és a belügyminiszter-jelölt bizottsági meghallgatásán elhangzottak között: a belügyminiszter-jelölt, Kuncze Gábor úr azt mondta a bizottsági meghallgatás során, hogy a kormány valamennyi, az önkormányzatok mûködése szempontjából fontos törvénymódosítást be kívánja nyújtani a választások elõtt. Ezzel szemben a kormányprogram éles különbséget tesz: csak a választások szempontjából legfontosabb alkotmánymódosításokról és önkormányzatitörvény-módosításokról kívánja, hogy a parlament tárgyaljon. A kormánykoalíció azt kívánja, hogy csak ezekrõl tárgyaljon a választások elõtt. Ehhez képest az ezen túl terjeszkedõ szükséges törvénymódosítások idõpontjául '95. december 31-ét jelöli meg, tehát az újonnan megválasztandó önkormányzati testületek mandátumának egynegyede után kíván erre a koalíció visszatérni. Ez újra azt a rossz helyzetet idézné elõ, amivel 1990-ben - bizonyos szempontból kényszerûségbõl, de nagyrészt az akkori koalíció lassúsága következtében - szembetaláltuk magunkat: már mûködõ, felállt testületek még mindig nem tudták, mi az a feladat, amire õk vállalkoztak, milyen jogi szabályok vonatkoznak az õ tevékenységükre.
Ilyen értelemben tehát én azt gondolom, jó lenne, hogyha a miniszterjelölt bizottsági meghallgatásán elmondottak kerülnének bele a kormányprogramba - csak ez az egyedül járható út a Fidesz-frakció véleménye szerint.
A másik kérdés, amirõl pedig említést szeretnék tenni, az az egyszerû - és eddig különösebb kritikával nem illetett - változtatás, hogy az önkormányzati választási rendszert a koalíció egyfordulóssá kívánja változtatni, méghozzá úgy, hogy a választásokon, a mostani szabályokkal ellentétben, nem lenne részvételi limithez kötve a választások érvényessége.
Azt hiszem, ez a választási rendszer egy egyszerû, bizonyos, szakmai szempontokból indokolt változtatáson túl egy, a mélyben meghúzódó világos és egyértelmû politikai szándékról is szól. Errõl pedig beszélni kell, méghozzá azért, mert mi ezzel a politikai szándékkal nem tudunk egyetérteni. Nyilvánvaló: egy egyfordulós és ilyen körülmények között megtartandó önkormányzati választás a választásokon induló pártokat a választások elõtt kényszeríti választási pártpolitikai alkukra oly módon, hogy ezáltal a választási rendszer következtében a Magyarországon ma létezõ többpártrendszer - ami sokpártrendszer - gyakorlatilag a választások következtében kétpártrendszerû politikai intézményrendszerré változna.
Ezzel kapcsolatban világossá kell tenni, hogy e mögött egyértelmûen csak az a politikai szándék húzódhat meg, hogy az új baloldali kormány és az abban részt vevõ pártok egy egységes baloldali választási blokkot kívánnak létrehozni. (Zaj a bal oldalon.) Ezzel kapcsolatban semmi kifogásunk nem lehet: a pártok belsõ szuverén döntése - meglepõ ugyanakkor a kisebbik leendõ koalíciós párt részérõl. Azt azonban, hogy ennek a választási rendszernek olyan súlyos következménye van, hogy a Magyarországon két választás alapján életképesnek bizonyult sokpártrendszer kétpártrendszerûvé változna, ezt a változást ilyen, az önkormányzati választási rendszeren keresztüli politikai akarattal, nem tudjuk elfogadni.
Befejezésül annyit szeretnék mondani, hogy bizonyos értelemben nagyon szomorúan voltunk kénytelenek áttanulmányozni a koalíciós megállapodást, illetve a koalíciós kormány programjának az önkormányzatokra vonatkozó fejezetét. Nagyon sok, a választásokat megelõzõen a két koalíciós párt programjában szereplõ konkrétum hiányzik. Különösen érzékeny ez az önkormányzatok gazdasági önállóságának és gazdasági autonómiájának megteremtésére vonatkozó részeket illetõen, ahol nagyon sok garanciális szabályról szóltak az elõzõekben a koalíciós pártok - ezek azonban hiányoznak a programból.
Így tehát az önkormányzati program nagyon szép részeivel egyet tudunk érteni, a konkrétumok hiánya miatt azonban ezt a részt sem tudjuk támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)