DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A gyógyíthatlan szakmai ártalom jegyében, a rendelkezésre álló szûk percekben kizárólag a kormányprogram közjogi és jogalkotási részével szeretnék néhány gondolat erejéig foglalkozni.
Már elöljáróban szeretném rögzíteni, hogy távolról sem hiszek a jog megváltó szerepében. Ugyanakkor hiszem és vallom, hogy a politikai stabilitás elõfeltétele a társadalmi és gazdasági viszonyok rendezettsége, és a rendezés nyílvánvalóan csak jogszabályok útján történhet, viszont a jogalkotónak ismernie kell a saját korlátait, és tartózkodnia kell a túlszabályozástól. A társadalmi és gazdasági viszonyokat tehát nem kötelezõ erõszakkal átkísérni a jog oldalára. És talán a szükségtelen átkísérés következménye, hogy jelenleg Magyarországon 5174 jogszabály van hatályban, és a jogalkalmazó computere is begerjed, amíg az alkalmazható jogszabályt megtalálja. Éppen ezért megnyugtató, hogy a programban szerepel a deregulációs igény. Nyugtalanító, hogy ez minden programban körülbelül tíz éve egyformán szerepel.
A jogalkotási program számomra legmegnyerõbb mondata, hogy a kormányzaton belül az államigazgatási jogszabály-elõkészítés szakmai központjának szerepét az Igazságügyi Minisztérium tölti be. Színvonalas jogalkotási munka ugyanis valóban elképzelhetetlen az Igazságügyi Minisztérium központi szerepe nélkül, és ez a tevékenység a saját készítésû törvényjavaslatokon kívül eddig a közös elõterjesztés vagy a tárcaközi egyeztetés szûk korlátai között mozoghatott. Persze a jogalkotók még így is beszámolnak néhány sikerélményrõl, és az idõ rövidsége ellenére nem foszthatom meg a tisztelt Házat egy ilyen gyöngyszemtõl, mert nem a négy év alatt, hanem korábban sikerült például még idõben kigyomlálni a figyelmes jogalkotóknak egy rendelettervezetbõl ezt a megfogalmazást, hogy az utasítás hatálya kiterjed az õrszolgálatot ellátó rendõrre és rendõrkutyára (a továbbiakban együtt: õrszolgálati állat). (Derültség.)
Tisztelt Országgyûlés! Az új igazságügyi kormányzat két okból van irigylésreméltó helyzetben. Az egyik, hogy a korábbi kormány megtisztította a terepet, felszedte a rejtett aknákat, lerakta az alapokat, és hozzákezdett a falak felhúzásához. A másik, hogy sértetlen és szakmailag kiváló igazságügyi apparátust vesz át. 40 évi ügyészkedés után én a barikád másik oldaláról érkeztem erre az ismeretlen területre, és négy év salaktalan élményeként õrzöm meg emlékezetemben a szinte szerzetesi elkötelezettségû jogalkotók aprólékos, szorgalmas munkáját és jogi felkészültségét. Bár nem a saját lovam, így nyugodtan dicsérhetem, de megnyugtató számomra, hogy a miniszterjelölt úr az alkotmányügyi bizottságnál történt meghallgatása alkalmával is elismeréssel nyilatkozott az átvett szakmai anyagról.
Ellenzéki oldalról nem a megelõlegezett konstruktivitás üres szólama, hogy a közjog, jog és közbiztonság fejezetben az általánosság szintjén ugyan, de kétségtelenül magas színvonalon megfogalmazott feladatok túlnyomó részével egyet lehetne érteni. Ugyanakkor látni kellene a medvét, és nehéz a programról érdemben nyilatkozni, mert az csupán a váz, a látható maghéj, és a mi van belül kérdése csak a beterjesztett javaslatokból válik ismertté. Persze tudom, hogy egy program nem adhat normaszöveget. Emelkedett hangú megfogalmazás például, hogy a Házszabályban hatásos ellenzéki jogosítványt kíván garantálni, hogy a mindenkori kisebbség eredményesen tudja ellátni parlamenti szerepét.
(10.50)
Megválaszolatlan marad viszont a hatás érvényesülésének gyakorlati kérdése, vagyis az, hogy egy csupán 28 fokos meleg légáramlat miként hathat egy mínusz 72 fokos, mozdíthatatlannak látszó jéghegyre - hiszen egy jobb jéghegy egy ilyen hatástól még el sem pirul.
Nagyon szép a meghatározott hányad támogatásával indítványozott felmentési kezdeményezése a miniszternek és politikai államtitkárnak. Múltbeli tapasztalataim alapján felfokozott érdeklõdéssel várom, hogy miként válik majd a körülhatárolatlan, cseppfolyós szerepkör, miként lesz az annak idején lezajlott hírlapi vitában hol komisszárnak, hol féregnyúlványnak becézett szereplõbõl drámai hõs vagy áldozat.
Figyelmeztetnek az idõ múlására, ezért engedjék meg, hogy befejezésül csak annyit: tovatûnt gyermekkoromban is nagyon szerettem a tündérmeséket, ahol a jó mindig elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig megérdemelt büntetését. A kormányprogram kétségtelenül szépen fogalmazott jogalkotási része önkéntelenül felébreszti a szunnyadó nosztalgiát; és a mesének csak az a nagy hibája, hogy a jó jutalmát és a gonoszok méltó büntetését egyelõre sûrû fátyol takarja. A fátylat a társszerzõk nyilván csak késõbb kívánják majd fellebbenteni, és addig a mi teendõnk marad hamvas érdeklõdéssel várni a jelentõs esemény bekövetkezését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)