DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem emlékszem pontosan, melyik nagy államférfi, Torgyán József vagy Winston Churchill mondta ezt (Derültség.): a vállalkozói réteg egy olyan állat, amelyiket egyesek le akarnak lõni, mások fejni akarnak, de leginkább tudomásul kellene venni, hogy ez az állatfaj az, amelyik az ország szekerét húzza.
Azért jutott ez eszembe, mert nagyon megkapó volt számomra Horn Gyula miniszterelnök-jelölt úrnak az a fölsorolása, amikor a német példára hivatkozva elmondta, hogy a német vállalkozó a hasznából elõször az üzemét, a házát, az utcáját, a városát és így tovább építi. Meg kell mondjam, ez egy nagyon szimpatikus dolog, de el kell hogy mondjam: ez a vállalkozó azért teheti ezt meg, mert olyan kormánya van neki, amely nem elvenni akar a zsebébõl, hanem ösztönzi azt, hogy ezeket megtegye; hisz nagyon jól tudja, hogy a vállalkozó, amikor épít, amikor beruház, akkor nemcsak magának teszi, hanem ennek az országnak is.
És itt mindjárt felmerül egy olyan probléma, hogy tulajdonképpen úgy érzem, hogy többszörösen, több kormányunk esik vissza abba a hitbe, amikor azt hiszi, hogy egy kormánynak kell egy ország gazdaságát - jelesül ma a magyar gazdaságot - megoldani. Kérem, ez egy nagy tévedés. A gazdaságot a gazdaságban mûködõ szereplõk, a munkáltatók, a munkavállalók és a vállalkozók megoldják. A kormánynak olyan helyzeteket, olyan szituációkat kell teremteni, hogy ezek jól mûködjenek; mert ha nem konformak ezek az intézkedések, és nincsenek összhangban, akkor ennek az elmúlt években is már nagyon sok szomorú példáját vehettük figyelembe. Hogy mondjak egy-kettõt: az adórendszernek a bevezetése az 1980-as évek végén, ami akkor egy politikai töréshez vezetett; majd késõbb az import-felszabadítás, amely Magyarország jól menõ iparágait tette sorozatban tönkre; vagy a csõdtörvény, amelynek alapján több tízezer vállalkozást számoltak föl. Vagy: elmaradt intézkedések, mint például az Exim Banknak a létrehozása, az exportgarancia-intézményeknek a létrehozása.
Tehát kvázi azt akartam érzékeltetni ezekkel a témákkal, hogy a kormánynak a szerepe ott van, hogy a piac feltételeit szabályozza, és a többit a gazdálkodó szervekre kell bízni, illetve azokra a vállalkozókra, akik erre vállalkoznak.
Itt jutottam el mindjárt ahhoz a kérdéshez, amivel szeretnék tulajdonképpen foglalkozni: az érdekegyeztetés és a paktum kérdéséhez. Nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy az érdekegyeztetés a kormányprogramban tulajdonképpen visszalépést jelent a jelenlegi helyzethez, és nagyon bízom benne, hogy ez azért szerepel csak így, mert nem volt megfelelõ idõ a kormánykoalíció pártjainak, hogy ezt kidolgozzák. Ugyanis a jelen pillanatban az ÉT-nek a jogosítványai sokkal szélesebbek. Az érdekegyeztetésben résztvevõk köre kialakult, így azoknak a legitimitását teljesen fölösleges keresni és kutatni. Tulajdonképpen ezt tartalommal kell megtölteni és mûködtetni kell.
Ami a gazdasági-szociális paktum kérdését illeti, szeretném elmondani, hogy a magyar vállalkozói társadalom, a munkaadói réteg érdekelt abban, hogy Magyarországon ez a paktum megkötésre kerüljön, de szeretném elmondani, hogy a jelenlegi magyar szituáció közel sem hasonlítható össze az 1970-es évek Spanyolországával, amikor a Moncloa-szerzõdést megkötötték, ahol tulajdonképpen egy újraelosztási folyamatra vállaltak az ott szereplõk egy toleráns, önkorlátozó, garantált szerzõdésben kötelezettséget.
A magyar viszonyok 1994-ben mások.
(11.00)
A paktum szükségessége valóban fennáll, de szeretném elmondani, nem úgy, ahogy meg van fogalmazva, mert összefüggéseibõl kiragadott kérdésekrõl, úgy gondolom, nem lehet a kormánynak, a munkaadóknak, a munkavállalóknak és a civil szervezeteknek paktumot kötni. Mert magyarul: vagy együtt viszik el a balhét, tehát együtt vállalnak felelõsséget minden kérdésben, vagy a kormány felelõssége megmarad, de akkor a paktumot lényegesen szûkebb körben kell megkötni.
Szeretném elmondani - az idõgazdálkodás miatt röviden -, hogy a magyar munkavállalói társadalom és az általam képviselt Magyar Iparszövetség a paktum megkötését támogatni fogja, de csak azzal a feltétellel, ha ennek gazdasági szükségessége, törvényszerûen elõírt gazdasági összefüggései megteremtõdnek, és ebben egyenrangú partnerként tud részt venni, mert amennyiben nem, úgy a paktum csak írott malaszt marad.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)