DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita vége felé megkísérlem frakciónk benyomásait összefoglalni.
Bizonyos disszertációk kritikusai, a lektorijelentés-írók egy része már elõre, mielõtt a mûvet kézhez kapná, tudni szokta, hogy nagyjából mit fog írni a kézbe veendõ mûrõl. Tudja, hogy vagy azt lehet mondani, hogy túl hosszú, vagy azt, hogy túl rövid; vagy azt lehet mondani, hogy túl általános, vagy azt, hogy elvész a részletekben. Lehet azt is mondani - egészen bizonyosan elõre el lehet határozni -, hogy nem foglalkozik megfelelõen a tárgyalt téma elõzményeivel; vagy bizonyosan azt is lehet mondani - ha ez nem jön be -, hogy túl sokat foglalkozik az elõzményekkel. Kormányprogram esetében: nem méltányolja eléggé az elõzõ kormány tevékenységét akkor, ha nem bírálta véletlenül az elõzõ kormány tevékenységét vagy nem foglalkozott vele érdemben. Kormányprogram esetében elõre el lehet dönteni, hogy vagy túl optimistának nevezzük a kormányprogramot, vagy túl pesszimistának.
Nyilván minden mûrõl el lehet mondani, hogy nem szerencsések a belsõ arányai, más belsõ arányokat lehetett volna kialakítani; és természetesen bevett lektori szokás az is, hogy el lehet mondani: miért nincs benne az, ami véletlenül benne van a kormányprogramban, illetve az adott mûben. Kormányprogram esetében azt is el lehet mondani, hogy amit a kormányprogram mond, az tulajdonképpen nem rossz, de biztos, hogy nem azt akarják csinálni, ami a kormányprogramban van. (Derültség.)
Jelen esetben az az igazság, hogy az elhangzott kritikákból nem teljesen egyértelmû, hogy mi is a helyzet. Az-e a helyzet a kormányprogrammal, hogy a választási ígérgetésekhez képest túlságosan realista, függetlenedett a választók akaratától, vagy esetleg az a probléma, hogy csupán jókívánságokat fogalmaz meg és nem más, mint ígérgetések tömege?
Nem világos az elhangzott kritikákból, hogy a kormányprogram révén az SZDSZ tulajdonképpen legyalogolta az MSZP-t, annak szép programja után most egy brutális, liberális kormányprogramot tartunk-e kézben; vagy esetleg az a helyzet, hogy tovább fenyeget a kommunista diktatúra visszatérése, a kommunista restauráció, kezdõdik elölrõl az elõzõ ötéves terv, az elmúlt négy évtizedbõl ismert szövegeket láthatjuk-e újra itt, a kormányprogramban.
Egészében mondhatnám azt is, hogy ha egymásnak ennyire ellentmondó szövegeket hallunk egy ilyen jellegû alkotásról, mint a kormányprogram, akkor nem is biztos, hogy az olyan nagyon rossz. Még akkor is mondhatnánk ezt, ha a kritikák egy részét természetesen indokoltnak látjuk. Igaz, elfogadjuk, vannak üres mondatok - nem is kevés - a kormányprogramban, jobb lett volna ezeket elkerülni. Igaz, elfogadjuk, különbözõ okok miatt vannak a kormányprogramnak kevéssé kimunkált részei - jobb lett volna elkerülni.
Azt is tudomásul vesszük, hogy a kritikákban van jó néhány olyan koherens megállapítás, amely megáll a lábán, csak éppen más alapelvekbõl, más elképzelésekbõl indul ki, mint a kormányprogram alkotói; itt nyilván esély sem volt arra, hogy a nézetek találkozzanak.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az SZDSZ-frakció dicséretnek tekinti azt az ellenzéki véleményt, amely azt mondja, hogy a program nem táplálja tovább a választók esetleges illúzióit. Két lehetõségünk volt ugyanis a kormányprogram megalkotásakor: vagy mindenáron megõrizzük az esetleges illúziókat, vagy valós képet tárunk a választók elé. Azért gondolom, hogy dicséretnek tekinthetem a kritikáknak ezt a részét, amely azt mondja, hogy hibáztunk, amikor túl sötétnek rajzoltuk le a helyzetet, mert arra törekedtünk, hogy valós képet rajzoljunk a választók elé.
Megtehette volna a kormányprogram, hogy megígéri: jövõre vagy másfél év múlva megkezdõdik a gazdasági növekedés. A kormány nem ígéri meg, csak felsorolja azokat a lépéseket, amelyek - ha nem történik semmi váratlan - megalapozzák a néhány év múlva megindulható növekedést. Ez legalább igaz állítás. Megtehette volna a kormányprogram, hogy erõs védelmet ígér a hazai termelõk számára, s ezzel megnyeri a vállalkozók és számos ágazat dolgozóinak rokonszenvét.
(12.10)
De ha ezt teszi, veszélyezteti a gazdaság versenyképességét, a polgárt mint fogyasztót hozza rosszabb helyzetbe. Ezért a kormányprogram nyíltan megmondja, hogy a nyitott gazdaság, a verseny és az exportorientáció híve, az Európában szokásos piacvédelmi intézkedések meghatározott körben történõ alkalmazása mellett. Ez talán nem mindenkit lelkesít, de tiszta lelkiismerettel vállalható.
Megtehette volna a kormányprogram, hogy a szociális ellátások bõvítését ígéri meg, minden eddigi juttatási forma változatlan fenntartása mellett. Bizonyos, hogy dicséretet kaptunk volna nemcsak a parlament szociális bizottságának tagjaitól, de az érdekképviseletektõl és sok mindenki mástól is - csak a dolog nem valósulna meg: a következõ években számos juttatást pénzhiány miatt kellene kurtítani.
Ehelyett a kormányprogram nyíltan megmondja, hogy egyes juttatásoknál szûkítés válik szükségessé, hogy másoknál - amelyek szociális szempontból egyértelmûen kedvezõek - a kiterjesztésre jut majd ennek révén erõforrás. Ezért vesszük mindazt, amit az ellenzéki képviselõk a kormány bírálataként elmondtak ebben az ügyben, inkább dicséretnek.
Az indirekt dicséret mellett szitoknak szánt minõsítésekkel is találkoztunk a kormányprogram vitájánál - gondolok itt a visszatérõ "baloldali blokk" megnevezésre. Most hagyjuk azt, hogy általában nem szokás a parlamenti pártoknak nem elfogadni a pártok önminõsítését és az önmagukról adott elnevezést - mi sem fogjuk használni a következõ években "a jobboldal legkisebb pártja" elnevezést... (Derültség. - Dr. Kövér László: Eddig használtátok?) Ebbõl tehát ne csináljunk szokást. Azt is hagyjuk talán, hogy egyáltalán szitokszó a "baloldali blokk" - ebben a pillanatban a választók még ott tartanak, hogy ezt nem tekintik szitokszónak. (Dr. Kövér László: Akkor lehet használni!) Nincs ezeknek jelentõsége. (Dr. Orbán Viktor: Akkor nem kell szégyellni!) Jelentõsége annak van, hogy ez bárgyúság, egyszerûen nem igaz - mármint a "baloldali blokk" kifejezés. Sok helyen van ugyanis a világban baloldali, illetve centrumpárti koalíció - ettõl még a résztvevõk maradnak, amik, nem változik meg a résztvevõk politikai nézete, politikai fiolozófiája.
Mi a magunk részérõl - és ebben némileg eltér az ízlésünk az MSZP-tõl - nem "szociálliberális koalíciót" fogunk használni, hanem "szocialista--liberális koalíciót" - bár kiejteni kicsit nehéz. (Derültség a bal oldalról.)
Ha már jobb- és baloldal dimenzióban gondolkodunk: baloldali program-e az a program, amit itt a képviselõtársak kezükben tartanak, amely a vállalkozók kedvezményezését igyekszik a mai lehetõségek szerint elõtérbe állítani, amely a fogyasztás visszafogását hirdeti meg kényszerûségbõl, amely a privatizáció gyorsítását hirdeti meg, amely a szociális juttatások tervezett átalakítására törekszik. Tulajdonképpen úgy is megfogalmazhatnám az itt elhangzottak alapján, hogy a kritika azt mondta: baloldali koalíció - jobboldali programmal.
Hová helyezik el a bennünket "baloldali blokk"-nak nevezõk a kormány baloldali kritikáját, amit itt hallottunk, a parlamentben? Szélsõbaloldalinak nevezik? Mert ha lehántom mondjuk Füzessy képviselõtársam felszólalásának azt a részét, amely végtelen szomorúsággal állapította meg, hogy az MSZP bennünket jobban szeret, mint a Kereszténydemokrata Pártot... (Derültség.).., akkor annyi marad, ami baloldali kritikának nevezhetõ: hiányolja a gondoskodó államot, hiányolja, illetve kifogásolja azt, hogy a kultúrában túl sok az üzleti szempont.
Baloldali kritikának tûnik a Kisgazdapárt néhány privatizációellenes megnyilvánulása, a külföldi tõke - kivéve természetesen a tajvani tõkét... (Általános derültség. - Taps a bal oldalon.) - kiszorítási szándéka, és a termelõk államilag garantált biztonságának bizonyos igényei is.
Baloldali kritikát véltünk fölfedezni Kis Gyula képviselõtársunk szociálpolitikát bíráló megnyilvánulásaiban, de bizony Mádi László fideszes képviselõtársunk mai felszólalásában is.
A mi véleményünk szerint ez egy pragmatikus, demokráciát, piacgazdaságot építõ, válságkezelõ program - ezen a minõsítések nem változtatnak.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, támogassák az elfogadás után - mármint a kormányprogram elfogadása után - tevékenységünket, érdemben bírálják, s mi a jogos kritikát, mint most is, igyekszünk hasznosítani.
Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a bal oldalon. - Szórványos taps a jobb oldalról.)