DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor egy képviselõ igyekszik a kormány programjához hozzászólni, megpróbál minél elõbb információkat gyûjteni, és így nekem is a kezembe került egy elõzõ kormányprogram-tervezet változatának egy részlete, amely a következõképpen kezdõdik: "A Magyar Népköztársaság kormánya"..., és nem is olvasom tovább. Ez a végleges változatból kimaradt. Nem tudom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége mennyit kért ezért a változatért, de valószínûleg elég sokat ahhoz, hogy a Szocialista Pártnak ez már nem érte meg. (Zaj, taps.)
(12.30)
Ugyancsak kimaradt az egészségügyi fejezet is. Van valami olyasmi, ami szociálpolitika és egészségügy fedõnév alatt szerepel, de hogy azt gondolják, hogy ez az...? Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez a rész az egészségügyi program, most errõl fogok beszélni. A kormány megalakulásakor azonban legyünk nagyvonalúak, és az egyszerûség kedvéért nevezzük az itt leírtakat programnak.
"Az egészségügyben valódi reformokra van szükség" - olvashatjuk. Vizsgáljuk meg, milyen reformokra is gondolnak a szerzõk! Vajon arra vonatkozik-e a felállandó baloldali kormány reformelképzelése, hogy ne emeljék az amúgy is magas gyógyszerárakat? Nem, nem erre vonatkozik. A közeljövõben gyógyszeráremelések várhatók. Sõt, leszögezi: a gyógyszertámogatások reálértéke nem növelhetõ. Tesz ugyan ígéretet a gyógyszertérítés új rendszerének kidolgozására, amelynek elemei azonban arra engednek következtetni, hogy az új gyógyszertámogatás még messzebb kerül a piaci viszonyoktól, és ahelyett, hogy szétválasztanák a gyógyszerellátás és biztosítási alapon történõ mûködését a rászorulók szociális támogatásától, egyre bonyolultabb - és ezáltal a visszaéléseket lehetõvé tevõ - szabályozást tervez.
Vajon vonatkozik-e a reform arra, hogy az egészségügyben dolgozók méltatlan bérhelyzetét alapvetõen megváltoztassa? Nem, erre sem vonatkozik a reform, csak leszögezi a kormány igyekezetét a probléma megoldására. Mivel forrást nem jelölnek meg, alapvetõen három lehetõség adódik: a/ orvosokat, egészségügyi dolgozókat bocsátanak el, kórházakat zárnak be, és az így megtakarított pénzeszközöket a szerencsés maradék között szétosztják; b/ a paraszolvencia adóhatóság általi behajtása; c/ a kettõ elõzõ kombinációja.
Vajon arra vonatkozik-e a reform, hogy csökkentse az egészségügyben túlburjánzó bürokráciát? Nem, erre sem vonatkozik a reform, sõt éppen ellenkezõleg: új szervek, tanácsok, bürokratikus apparátusok felállítását tervezi. Nesze neked, olcsó állam! Azok, akik ezt a kormányprogramot megírták, tegnap még ott ültek velünk együtt az ellenzékben, és rendszeresen ostorozták az akkori kormányt a bürokrácia kiépítésében elért eredményeiért. Ma, a hatalom berkeibe kerülvén, minden ígéretük ellenére a bürokrácia további kiépítését célozzák meg.
Az ebben a fejezetben leírtak kísértetiesen emlékeztetnek bennünket egy 1992-es kandidátusi disszertációra. Bevett szokás, hogy a disszertáció kísérleti alanyaként fehér egerek szolgáljanak. Annál meglepõbb viszont, amikor egy egész ország szolgál laboratóriumként.
A baloldali kormányra, baloldali blokkra válaszul Petõ Iván legkisebb jobboldali pártról beszélt. Csak azt nem értem, tisztelt szabaddemokraták, ha egyszer vállalták az MSZP-t, miért szégyellik? (Derültség, taps az ellenzék padsoraiban.) Egyetértek Petõ Ivánnal abban is, hogy a koalíciós programban nem azt hiányoljuk, hogy túl kevés került bele az SZDSZ programjából. A problémánk azzal van, ami belekerült - talán a kevesebb több lett volna. (Taps a jobb oldalon.)