DR. NAGY SÁNDOR, a napirendi pont elõadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Önálló képviselõi indítványunkat Kovács Pál képviselõtársammal, aki idõközben miniszter lett, azért nyújtottuk be, hogy szeptemberben a nyugdíjasok már a 8 százalékkal felemelt összegû nyugdíjat kapják kézhez. Másfelõl ez az indítvány az egyszeri összegû kifizetés idõpontjára, ütemezésére forrásoldalról is megnyugtató választ keres, és érdekében hagy némi idõt. Mindemellett garanciákat tartalmaz arra, hogy megfelelõ idõpontban a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal egyeztetve a döntés megszülessen.
A javaslat tehát az érvényben lévõ törvény talaján áll, és nem ellentétes az önkormányzat döntésével, állásfoglalásával sem. Ezt azért hangsúlyozom, mert az az állítás, miszerint ez az indítvány nem felelne meg a törvénynek, és ellentétes lenne az önkormányzati állásfoglalással, egyszerûen nem felel meg a valóságnak. Maga a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat is körültekintõen, azt kell hogy mondjam, november hónapra javasolta az egyösszegû, visszamenõleges kifizetést, mert számot vetett azokkal a likviditási problémákkal, amelyek az alap pénzügyi helyzetét jellemzik. Éppen ez az a körülmény, ami lehetõvé teszi, hogy a szeptemberi 8 százalékos emelésrõl szóló döntés és a visszamenõleges egyösszegû kifizetésrõl szóló döntés idõben elválhassék egymástól, de azokkal a garanciális elemekkel, amiket az indítvány III. pontja tartalmaz.
Konkrét kérdéseket illetõen eddig tulajdonképpen két vonulata volt a vitának, legalábbis a bizottsági üléseken és a tegnapi napon, a sajtótájékoztatón elhangzott ellenzéki véleményekre gondolva.
Az egyik bizonyos jogi, procedurális problémákat vetett föl, a másik pedig a pénzügyi forrásoldallal kapcsolatos kérdéseket taglalta.
Ami az elsõ kérdéskört illeti, szeretném ebbõl kiemelni azt, amit többen elmondtak, hogy tudniillik késõn döntött a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, a kormány csak július 5-én kapta meg az erre szolgáló elõterjesztést, illetve javaslatot.
Ez így, finoman szólva, pontatlan értelmezése a tényeknek, hiszen a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöksége június 14-én már úgy foglalkozott a kérdéssel, hogy a június 24-ére összehívott közgyûlésre kiküldendõ állásfoglalás-tervezetet fogadta el, és lévén hogy az önkormányzati törvénybõl következõen mindkét testület ülésén a kormány hivatalosan képviselteti magát, természetesen hivatalosan tudomással bírt a kormány arról, hogy ezt a kérdést megfelelõen elõ kell készíteni és az Országgyûlés elé beterjeszteni.
Hallottunk olyan véleményeket is, hogy jó, jó, de mindazonáltal lehetett volna talán korábban dönteni. Tisztelt Képviselõtársak! Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy maga a nyugdíjemelési szisztéma és az ahhoz kapcsolódó döntési procedúra, finoman szólva, anakronisztikus. Lényegében június elején, május végén is arra van csak lehetõség, hogy az adott év várható nettó keresetnövekedését az elsõ három hónap béradataiból, és elnézést a kifejezésért, a tenyérjósláshoz hasonlatos módszerekkel állapíthassuk meg. Nem a véletlen mûve, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tavaly novemberben átadott egy kezdeményezést a kormánynak, hogy tudniillik változtassuk meg ezt a szisztémát, aminek két nagyon fontos oka van: részben a várható nettó keresetnövekedés mindig bizonytalanságokat, pontatlanságokat tartalmaz, részben a nyugdíjasok körében egyszerûen értelmezhetetlenné teszik, hogy most akkor ki, miért, milyen összegekre teszi ezt, hogyan becsüli ezeket az értékeket. Ezért kezdeményeztük, hogy térjünk át a megelõzõ év KSH által lezárt, tényleges nettó keresetnövekedésére, és erre épüljön a nyugdíjemelési szisztéma.
Én csak sajnálni tudom, hogy akkor, idén februárban sem, amikor újólag fölmerült, s tavaly év végén és idén áprilisig bezárólag sem volt alkalom arra, hogy a parlament ebben döntést hozzon, és arra sem volt alkalom, hogy egy ehhez kapcsolódó ügyben, hogy tudniillik, ha van elfogadott költségvetés és van stabil nyugdíjemelési szabály, akkor nem kell évente kétszer a parlament elé hozni a nyugdíjemelés ügyét, rá kell bízni a nyugdíjbiztosítás önkormányzatára, s a mindenkori kormány együttmûködése keretében és az adott keretek között kell meghozni ezt a döntést. Ha ezek a döntések megszülettek volna, akkor most nem kellene ezekrõl a procedurális, idõponti és egyéb körülményekrõl hosszan beszélni.
Ami a dolog pénzügyi forrásoldali kérdéseit illeti, lényegében azért alakult ki most ez a helyzet, mert természetesen úgy igaz, ahogy többen mondják, hogy az alap nem tudja ezt a hozzávetõleg 32 milliárd forintos többletet önmaga finanszírozni.
(16.00)
De ez nem a pontatlan tervezésnek vagy az önkormányzatnak felróható hibák következménye, mert döntõen és alapvetõen az önkormányzaton kívül esõ körülmények miatt állt elõ ez a helyzet. Elõször is a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat a mindenkori kormány hivatalos, adott évre szóló bérprognózisaira tekintettel tud csak tervezni. Ez a prognózis - ismert módon - 16-19 százalékos bérnövekedésrõl szólt. Ez az Országgyûlés elõtt is ismeretes adat. Ehhez képest jóval erõteljesebb bérnövekedés következett be, aminek én mint szakszervezeti ember természetesen örülök - félreértés ne essék -, de azért szeretnék rámutatni: az a körülmény, hogy a személyi jövedelemadó-rendszerben történt változás következtében a nettó keresetnövekedés dinamikája erõteljesebb, mint a bruttó keresetnövekedésé, önmagában nyilvánvalóvá teszi, hogy a bruttó keresetekhez kapcsolódó járulékok, még ha teljes körû lenne a járulékfizetési készség, akkor sem lennének képesek az adott körülmények között finanszírozni a többletkiadásokat - ráadásul, sajnos, szó nincs errõl a körülményrõl.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az önkormányzatok nem kapták meg annak a vagyonnak még csak egy töredékét sem, amit át kellett volna nekik adni; nem kapta meg azt a 16 milliárd forintot a két önkormányzat, amire megállapodásban kötelezte el magát a kormány, és amibõl legkevesebb 9 milliárd forint járna a Nyugdíjbiztosítási Alapnak; nem történt meg a kötvénykibocsátás, ami a megelõzõ két esztendõ, három esztendõ hiányait lett volna hivatott fedezni, és ennek következtében a likviditási alapokat feltölteni, és ennek következtében a havonta képzõdõ szabad pénzeszközök értelmes felhasználását is lehetõvé tenni. És ami talán mindezen túl is a legfontosabb: nem történt semmi érdemleges lépés a ma már több mint 150 milliárd forintos kintlévõség legalább egy részének a beszedése érdekében, pedig erre jogi és egyéb formulákat javasolt az önkormányzat, szinte megalakulásának pillanatában.
Mellesleg mondom: az új kormányprogramban én messzemenõen üdvözlöm az ide vonatkozó részeket, amelyek a tulajdoni konverzió gondolatától kezdve a tb- tartozások besorolásáig bezárólag ezzel a problémával érdemben kívánnak foglalkozni. Ebben a helyzetben teljesen érthetõ, hogy szembe kell nézni egy ilyen forrásproblémával és azzal, hogy hogyan, milyen idõpontban, milyen ütemezésben, milyen módon lehet ezt finanszírozni.
A mi indítványunk arra irányul, hogy ez a megalapozó munka és az emögötti egyeztetõ munka a kormány és az önkormányzat között ne sodorja veszélybe a szeptemberi 8 százalékos nyugdíjemelést, és ezért én jó szívvel ajánlom az Országgyûlésnek, hogy támogassa, fogadja el indítványunkat. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon. Szórványos taps a jobb oldalról.)