DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénybõl - mint nyilván minden hozzászóló - én is két mondatot szeretnék kiemelni. "A nyugellátásokat, a baleseti nyugellátásokat évente a nettó átlagkereset várható növekedésének megfelelõ mértékben kell emelni. Az emelésre évente két alkalommal, márciusban és szeptemberben kell hogy sor kerüljön."
A törvény tehát kötelez bennünket arra, hogy a nettó átlagkereset várható növekedésének megfelelõ mértékben a nyugdíjakat évente kétszer, márciusban és szeptemberben emeljük. Csak emlékeztetõül említeném meg, hogy a törvény megalkotásának vitájában volt döntési alternatíva, hogy a nyugdíjemelés mértékét a nettó bérnövekedéshez vagy az infláció mértékéhez köti-e. De az nem volt alternatíva, hogy a mindenkor kisebb mutatóhoz kösse.
Jelenleg az infláció mértéke 18 százalék, a nettó átlagkereset várható növekedési mértéke 27 százalék. Így tehát az a döntés, amely a 8 százalékos nyugdíjemelést akár 5 százalékra csökkentené vagy nem visszamenõleges hatállyal hajtaná végre, nem felel meg a törvény elõírásainak.
A H/20-as, illetve most már a módosított, illetve újonnan benyújtott H/24. számú, dr. Nagy Sándor képviselõtársam és dr. Kovács Pál miniszter úr által benyújtott képviselõi önálló indítvány arra tesz javaslatot, hogy a törvényben elõírt nyugdíjemelés két ütemben történjen meg.
A javaslat értelmében az Országgyûlés most döntsön a szeptemberi, nem visszamenõleges hatályú 8 százalékos nyugdíjemelésrõl, és legkésõbb 1994. október 15-éig döntsön a további nyugdíjemelés mértékérõl és idõpontjáról.
A képviselõi önálló indítvány még további egyeztetések szükségességére és a pénzügyi források bizonytalanságára hivatkozik. Én pedig most a közel három millió nyugdíjas hónapokon át való bizonytalanságban tartására szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét. Mert fel sem merül bennem a gondolat, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat a bizonytalansági tényezõk figyelmen kívül hagyásával - s ezek közül csak egyet emelnék ki, mégpedig a már ismert idõpontú kormányváltást -, felelõtlenül tette volna meg június végi javaslatát a szeptemberi 8 százalékos mértékû és visszamenõleges hatályú nyugdíjemelésre. Vagy ha igen, akkor saját magát vagy az újonnan megalakuló kormányt kívánta nehéz helyzetbe hozni. Vagy csupán az önkormányzatban mûködõ szakszervezeti vezetõk szolidaritási érzése jelent meg a törvénynek megfelelõ javaslatban?
Ezek után érthetetlen számomra a dr. Nagy Sándor képviselõtársam és dr. Kovács Pál miniszter úr által benyújtott önálló módosító indítvány, amely a nyugdíjbiztosítási önkormányzat javaslatától és a törvényi elõírástól eltérõen fogalmazódott meg. Lehet, hogy ez az antiszociális kompromisszum már a megkötendõ szociális paktum elsõ jele?
Mi, kereszténydemokraták, keresztényszociális elkötelezettségünkbõl, a szociális igazságosság és biztonság megteremtésére való törekvésünkbõl kiindulva - lehetõségeinkhez mérten - mindig is kiálltunk és ki fogunk állni azon rétegek mellett, amelyek a legkiszolgáltatottabbak, és napi létbiztonsági gondokkal küzdenek. Ide tartozónak tartjuk a nyugdíjasok igen jelentõs részét is.
A nagyobbik kormányzó párt igen szép szólamokban már a választási kampány során, sõt már kormányzati felelõssége tudatában is hangoztatta szociális érzékenységét és elkötelezettségét, amit én szívbõl üdvözlök.
A miniszterelnök-jelölt úr beszédében többek között az alábbiakat mondta: "Mi a létkérdésekre keressük a válaszokat." Azt is kijelentette, hogy szüleink, nagyszüleink az élet minden területén tiszteletet érdemelnek. Szeretnék hinni abban: ez nem azt jelenti, hogy szüleinket, nagyszüleinket csak szeretjük és tiszteljük, de közben életfeltételeik romlásának megakadályozására nem fordítunk kellõ figyelmet, nem reagálunk gyorsan.
A miniszterelnök úr korábban azt is mondta, hogy az új kormány elsõ cselekedetei között lesz a nyugdíjemelés - és ez valóban így van. De azt is mondta, hogy az értékmegõrzõ nyugdíjemelés.
(16.40)
Most megkérdezem, értékmegõrzõ lehet-e a képviselõi önálló indítványban javasolt, csak szeptembertõl szóló 8 százalékos mértékû nyugdíjemelés akkor, ha figyelembe vesszük a gyorsan bekövetkezõ áfaemelést és az energiahordozók áremelését? Arra már gondolni sem merek, hogyan fogja érinteni nyugdíjasainkat a bevezetendõ egykulcsos áfa, amely esetleg megszünteti a gyógyszerek nulla kulcsát.
Mint már utaltam rá, a képviselõi önálló indítvány tartalmazza azt a javaslatot is, hogy az Országgyûlés 1994. október 15-ig döntsön a további nyugdíjemelésekrõl. Ez a javaslat azonban számtalan bizonytalansági tényezõt takarhat. Ez a huzavona a nyugdíjemelés körül már eddig is nyugtalanságot keltett az érintettek körében, és a fenti javaslat elfogadása esetén - azt gondolom - ez az elkeseredés, nyugtalanság jogosan fokozódik tovább.
Természetesen nem kellene hogy kétségeim legyenek afelõl, az új kormány az önkormányzati választások elõtt, mint egy népszerû intézkedési csomagot, támogatni fogja ezt az októberi nyugdíjemelési javaslatot. Remélem, hogy a gyermekeket nevelõ családok is kapnak hasonló értékes támogatást még az õsszel az önkormányzati választások elõtt.
Az Országgyûlés csütörtöki ülésén a humor polgárjogot nyert e Házban. Én úgy gondolom, hogy a mese már régen polgárjogot kapott e Ház falai között, legfeljebb egyszer-egyszer egy rövid idõszakra számûzetést nyert. Ezért engedjék meg, hogy most egy meseszerû történetre emlékeztessek. Gondolom, sokan közülünk gyermekkorunk legszebb meséinek tartottuk nagy királyunk, igazságos Mátyás király talán szociális igazságérzetébõl fakadó intézkedéseirõl szóló történeteit. Neki akkor még nem álltak rendelkezésére olyan technikai lehetõségek, mint a televízió, rádió vagy az írott sajtó. Így hát álruhában járta az országot, s a mesék szerint egy nép szerette, tisztelte és becsülte õt.
Ma reggel idefelé jövet a villamosra várva idõs emberek mellett álltam meg, és akaratlanul is fültanúja lettem a beszélgetésüknek. Mi más lehetett volna a téma, mint az, hogy milyen mértékben és mikor emelik a nyugdíjakat? Többen tele voltak aggodalommal és bizonytalansággal. Ekkor megszólalt közülük egy idõs úr - most õt idézem - : "Õ megmondta, hogy meglesz a 8 százalékos nyugdíjemelés január 1-jétõl." Az úr természetesen személynevet is mondott, én pedig tudtam, hogy az általa említett "õ" tegnap este feltehetõen nem mondott ilyesmiket a televízióban. Folytatta az idõs úr: "Néhány nagyokos most arról vitatkozik, hogy nincs rá pénz, és honnan teremtsék elõ rá a pénzt. Õ azonban - folytatja az úr - azt mondta, onnan, hogy az elmúlt négy évben a sok nagyon magasan megállapított nyugdíj egy részét visszaveszik, és azoktól is elvesznek, akiket baráti, rokoni alapon magas nyugdíjjal küldtek el korkedvezményes nyugdíjba."
Elgondolkodtam a dolgon, mert a korkép ismerõsnek tûnt, csak éppen nem az elmúlt négy évbõl, hanem sokkal korábbról, az elmúlt évtizedekbõl. Sajnáltam a feltehetõen kisnyugdíjas urakat, mert egy pillanatig sem volt kétségem afelõl, hogy az Országgyûlés mai vagy hétfõi döntése reményeiket nem váltja valóra, s elgondolkodtam azon is, hogy vajon õ tudja-e és akarta-e, hogy az igazságot osztó Mátyás király szerepét vívta ki magának, és vajon ennek a szerepnek képes lesz-e megfelelni és meddig?
Bár a koalíció többször hangoztatta, hogy az ellenzék minden ésszerû javaslatát meg fogja fontolni, és nem azt nézi, hogy ki mondta, hanem azt, hogy mit mondott, én mégis szkeptikusan ítélem meg az öt ellenzéki képviselõ módosító indítványának elfogadását, amelyhez most mégis kérem képviselõtársaim támogatását, mivel nekünk, kereszténydemokratáknak az a célunk, hogy a nyugdíjasok számára minél optimálisabb feltételeket érjünk el. Az ellenzéki módosítási javaslat elutasítása esetén a kisebb rosszat, azaz a dr. Nagy Sándor és dr. Kovács Pál által benyújtott képviselõi önálló indítványt támogatni fogjuk.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)