SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Ha megengedik, én mûfajt váltanék, és a mese után a tényeket mondanám.
Érdemes az ügy körülményeivel egy kicsit foglalkozni, mivel ez az ügy nem azonos azzal az üggyel, ami tavaly vagy tavalyelõtt, vagy akár idén tavasszal történt a parlamentben. Itt egy önálló képviselõi indítványról van szó, amit két ember nyújtott be. A korábbi döntések során olyan indítványról tárgyaltunk, amit az önkormányzatok megtárgyaltak, azt követõen a kormány elõterjesztette, s nekünk volt mihez viszonyítani.
Nyilvánvaló, mondom nemcsak a mintegy hárommilió nyugdíjas elõtt, hanem a parlament képviselõi elõtt is, az, hogy évente kétszer kell nyugdíjat emelni. Én nem akarok arra kitérni, hogy az önkormányzat miért június 25-én tárgyalt errõl az ügyrõl, a kormány miért találja azt, hogy július 5-én késõ volt az egész. Mindenki elõtt nyilvánvaló volt, hogy szeptemberben nyugdíjemelés szükséges. Azt hiszem, ez a kérdés olyan, mint amikor két ember azon vitatakozik, hogy ki köszön a másiknak elõre. Azt hiszem, ennek feloldása intelligencia kérdése.
Jelen ügyben arról van szó, hogy a parlament lehetetlen helyzetbe került, nincs kormányelõterjesztés, a régi kormány nem hozta februárban sem, és most sem hozta. Most már van mentsége erre, mert ügyvezetõ kormány, de korábban teljes jogkörrel megbízott kormány volt. Az új kormány nem ismeri még a kasszát. Mit tehetünk mi képviselõk, 386-an abban az ügyben, hogy szeptemberben a nyugdíjasok megkapják a járandóságukat, megkapják a nyugdíjemelést?
(16.50)
Hoz egy idõleges döntést, amely idõleges döntés arról szól, hogy a 8 százalék szeptember elsejével legyen meg, és utána térjünk vissza erre az ügyre.
Nagyon könnyû indokolást tudtam volna mondani Kis Gyulának, Surján Lászlónak, sõt a legutóbbi elõterjesztõnek: Szabó Ivánnak is, mert a parlamentben '93-ban volt egy olyan elõterjesztés, amely úgy szólt, hogy emelünk márciusban, emelünk szeptemberben, és októberben visszatérünk az ügyre.
A jelen elõterjesztéssel más nem történik, mint a tavalyi döntés ismétlõdik meg a jelen kiegészítéssel. A márciusi emelésrõl döntöttünk, az most kiegészül azzal, hogy szeptemberben is emelünk és visszatérünk az ügyre. Nagyon-nagyon ékesszóló indokolások voltak emellett a tavalyi év folyamán, hogy ismerni kell a gazdasági helyzetet, azt, hogy mit mutatnak a mutatók; ezt akkor, a 14 százalékos nyugdíjemelés elõirányzatakor mondták el, amikor a költségvetésben ugyanakkor a nettó átlagkereset-emelkedés 16 százalékkal volt prognosztizálva!
Azt hiszem, képviselõtársaim, egy idõleges döntést nyugodt lelkiismerettel támogathatunk - még ha emögött nem is áll semmiféle kormány, de mögötte állnak a nyugdíjasok tömegei -: szeptemberben ezt a 8 százalékos nyugdíjemelést kapják meg, s majdan a kormány, megelõzõen egyeztetve az önkormányzattal, egy végleges döntést hoz ide, a parlament elé.
Visszatérve és összefoglalva: itt egy idõleges döntésrõl van szó. Nem arról van szó, hogy mit kapnak ebben az évben a nyugdíjasok, hanem arról van szó, hogy a mulasztók - s inkább õk nézzenek magukba - mulasztásait próbálja tisztességgel az országgyûlési képviselõk egy sora helyrehozni. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)