DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném én is ott folytatni, ahol Szigeti képviselõtársam abbahagyta: a tényekkel. Úgy látszik, muszáj megismételni képviselõtársaim indítványának a lényegét, ugyanis az indítványban szó sincs arról, hogy megkérdõjelezzük a jelenleg érvényes törvény végrehajtásának szükségességét és kötelezettségét; szó sincs arról, hogy nem tárgyal a kormány és nem tesz javaslatot a visszamenõlegesség hatályáról; szó sincs arról, hogy szeptember után nem kerül sor további nyugdíjemelésre.
Képviselõtársaim módosító indítványa szeretné áthidalni azt a nehézséget, hogy az új kormány nincs még olyan helyzetben, hogy egylépésben végrehajtandó szeptemberi nyugdíjemelésre tehessen javaslatot, ezért kettéválasztja az önkormányzat által megfogalmazott javaslatot; arra tesz most indítványt, hogy hajtsuk végre a szeptemberi nyugdíjemelést, és arra vállal kötelezettséget, hogy visszatér a visszamenõleges nyugdíjemelés mértékére.
Ugyan minden képviselõtársam az indoklásban egészen pontosan elolvashatja, hogy mirõl szól a jelenleg érvényes jogszabály, de - valószínûleg nem véletlenül - Szilágyiné képviselõtársam csak a felét idézte a jogszabálynak. Én most a másik felét szeretném az önök figyelmébe ajánlani. A másik fele ugyanis úgy hangzik, hogy "Az emelés legkisebb és legnagyobb összegérõl, az adott idõpontban esedékes emelés összegérõl, továbbá a két emelésen túlmenõ esetleges további emelésrõl, illetõleg az emelésre jogosultak körérõl is az Országgyûlés határoz". Ez a szöveg nem zárja ki, hogy a nettó bérekhez igazodó nyugdíjemelést három vagy akár több részletben is adja ki a parlament, de azt elõírja, hogy márciusban és szeptemberben nyugdíjat kell emelni. Ilyen értelemben tehát képviselõtársaim indítványa nem mond ellent a jelenleg érvényes jogszabálynak és a törvénynek.
Szeretném a tények felsorolását is tovább folytatni. Való igaz, minden évben folyik egy áldatlan vita a nyugdíjemelés körül; és való igaz, hogy a jelenleg érvényben lévõ jogszabályt 1993 elején fogadtuk el. Az is elhangzott már, hogy a Nyugdíjbiztosító Önkormányzat szerette volna megszüntetni ezeket a vitákat, és elõterjesztett módosító javaslatot; megfogalmazta: szeretné, ha kevesebb vita volna a nyugdíjemelések körül, és ha a nyugdíjemelés kötelezettsége az elõzõ évi nettó keresetekhez igazodna.
Azt mondta errõl a javaslatról a kereszténydemokraták igen tisztelt, jelenleg jelen lévõ és akkor prominens pozícióban lévõ képviselõje - ez év február 15-én -, hogy "Végül mindössze annyi megjegyzést teszek, hogy még ebben a ciklusban szükségesnek látom az 1975. évi II. törvényre való visszatérést és a vita során is említett pontoknak megfelelõ formában történõ meghozatalát. Úgy gondolom..." - és ez a lényeg, ezért idézem - ".., ennek a parlamentnek ezeknek a döntéseknek a meghozatalával kell átadni a nyugdíjrendszer reformját a következõ négyéves periódusra." Nem történt meg a visszatérés az 1975. évi II. törvény módosítására, és ezért folytatódik az áldatlan vita. Nehéz volna tehát az új parlamentet és az új kormányt elmarasztalni azért, hogy ezek a lépések nem születtek meg... (Dr. Nagy Sándor: És az önkormányzatokat.)... és az önkormányzatot is természetesen - jegyzi meg itt Nagy Sándor.
Szeretném tehát azt mondani: igen, vállaltuk, mindkét koalíciós párt vállalta, hogy stabil szabályozást fog behozni a parlamentbe. Az elõterjesztés, az önálló képviselõi indítvány ennek a kötelezettségét nem hárítja el. De itt és most, ebben a pillanatban nem az új jogszabályról tárgyalunk - nem is tárgyalhatunk arról, hiszen azt csak az önkormányzattal egyetértésben hozhatja be majd az új kormány -; itt most a régi érvényes törvény teljesítésének a kötelezettségét szeretnénk valamilyen módon megoldani.
Szó esett az anyagi feltételekrõl. Itt sem árt komolyan végignézni az elõzményeket. Valóban, az elmúlt évben készített idei költségvetés 17-19 százalékos nettókereset-növekedéssel számolt. A társadalombiztosítás, a nyugdíjalap kiadásaiban tehát benne kellett volna legyen ebben az évben ennek a 17-19 százalékos nettókereset-növekedésnek a fedezete, az ehhez igazodó nyugdíjemelés fedezete.
Mit ír errõl a Számvevõszék jelentése, még mielõtt a tisztelt régi Országgyûlés elfogadta volna az önkormányzat költségvetését?
(17.00)
Azt írja, idézem: "a vizsgálat úgy látja, hogy a jövõ évi nyugdíjemelések lehetséges mértéke lényegesen elmarad az 1993. évitõl, és nem követheti a nettó átlagkeresetek várható 17-19 százalékos növekedési ütemét sem."
Tehát úgy fogadta el az elõzõ parlament a társadalombiztosítás idei költségvetését, hogy nem volt benne a fedezete még egy 17-19 százalékos nyugdíjemelésnek sem a társadalombiztosítás költségvetésében, nemhogy egy 27 százalékosnak. Nem véletlen tehát, hogy az elõzõ parlament nem hozott az év elején döntést a szeptemberi emelésrõl. Nem is hozhatott, hiszen a nyugdíjbiztosító önkormányzatának adataiból az derül ki, hogy a szeptemberi nyugdíjemelésre a jóváhagyott költségvetésben mindössze egymilliárd forint áll rendelkezésre.
Ezért tehát, tisztelt képviselõtársaim, nagyon furcsa dolog, hogy önök vetik fel az új kormány és az új parlament felelõsségét. Nemcsak az önkormányzat volt tisztában azzal, hogy nincs erre pénz; a volt kormány tagjai, a volt képviselõház tagjai is pontosan tájékoztatva voltak arról, hogy nincs fedezet a nyugdíjemelésre, és nagyon jól tudták, hogy elõ kell majd teremteni valakinek ezt a fedezetet akkor, ha végre akarja hajtani a törvényt.
Ezért tehát úgy gondolom, hogy legalább a másik oldalon ülõknek kellene egy kicsit belátással lenniük és türelmesebbnek lenniük, hiszen ha üres kasszát hagytak itt, a társadalombiztosítási alapoknál, akkor nem lehet követelni azt, hogy hajtsák végre egy lépésben, azonnal, az új kormány megalakulásának elsõ napján ezeket az intézkedéseket. Mert hisz mit is mondott egyébként 93. október 13-án képviselõtársam, aki az egyik módosító indítványt megfogalmazta a vitában? Azt mondta: "Mit tehetne ilyenkor a társadalombiztosítás autonóm önkormányzata, ha mi rákényszerítenénk a törvény erejével, hogy a bevételeinél nagyobb összeget fizessen ki. Két dolgot tehetne: vagy azt, hogy erre hiteleket vesz fel, amit majd vissza kell fizetni a következõ, meg az azt következõ, meg az utánuk következõ évek során az egész következõ népességnek, tehát a gyerekeinknek és az unokáinknak. Magyarul: a mai kifizetésekkel ezt a lehetõséget élnénk fel. A másik, amit tehet - és meg is tesz -, hogy megpróbálja terhei egy részét áthárítani a költségvetésre. De ezzel csak azt teszi - folytatja képviselõtársam, vagy folytatta -, hogy az állampolgárokra ugyanolyan terhet ró, hiszen a költségvetés bevételeit viszont adóból kell fedezni. Tehát akkor megint csak a ma élõ aktív korú lakosságra terheli ezt a többletkifizetést."
Ha 93. október 13-án ez volt a véleménye képviselõtársamnak, nem tudom, miért változott meg, milyen alapos indoka van, hogy ma más álláspontot foglaljon el.
Nem kívánok visszatérni a megelõzõ vitákra, hiszen szeretném megmutatni képviselõtársaimnak, hogy az errõl a kérdésrõl szóló parlamenti bizottsági, általános és plenáris vitáknak a jegyzõkönyve itt van a kezemben. Én elolvastam; büntetésül szeretném ajánlani a vitában részt vevõ többi képviselõtársamnak, hogy mélyedjenek el benne, mert esetleg mai aktuális véleményüket talán kénytelenek lesznek finomítani és egy kicsit átértékelni ezeknek a korábban elhangzott kijelentéseknek a fényében.
Természetesen felvetõdött itt az is, hogy milyen volt a benyújtás idõrendje. Igen; az önkormányzat elnöksége valóban 14-én határozott, 25-én az önkormányzat közgyûlése. Való igaz, hogy Boross miniszterelnök úr 5-én kapta meg a levelet; való igaz, hogy azonnal intézkedett, 7-én átadta ezt a parlament elnökének. Itt tehát formálisan senkit nem terhel mulasztás. Nem az utolsó dátumok a lényegesek, tisztelt képviselõtársaim, hanem a költségvetés elfogadásának idõpontja, a februári döntés idõpontja, a régi parlament feloszlása elõtti idõpontok a rendkívül fontosak és a lényegesek.
Ezért tehát úgy gondolom, hogy nem kell az új kormánnyal és az új koalícióval riogatni a nyugdíjasokat. A bizonytalanságot ugyanis nem az új kormány és az új koalíció teremtette... Igen, tudom, hogy az ország gazdasági helyzete nem négy évvel ezelõtt kezdett el romlani. Azonban kétségtelen, hogy nem javult az utóbbi négy esztendõben, hogy tulajdonképpen 1992-ben 32 milliárdos hiánnyal, 93-ban 40 milliárdos hiánnyal zárt a társadalombiztosítási kassza költségvetése. Mint ahogy bizonyos kötelezettségek teljesítésének hiányában hiányos lesz, deficites lesz az idén is a társadalombiztosítás költségvetése.
Ezért tehát úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket bizony mind meg kell majd tárgyalnunk akkor, amikor a fedezet kérdésérõl és a visszamenõlegességrõl egy következõ fordulóban dönteni fogunk.
Én azt gondolom, hogy nem kell politikai indulatokat kelteni. Azt gondolom, hogy valamennyiünknek tisztes kötelezettsége az lenne, hogy megtegyük, amit most meg lehet tenni; hogy higgadtan, okosan és felelõsségteljesen döntsünk a benyújtott indítványról, fogadjuk el a 8 százalékos szeptemberi emelést. Hiszen a 8 százalékos szeptemberi emelés tízmilliárdos fedezete benne van a társadalombiztosítás költségvetésében, az egymilliárd mellé ugyanis a kormánynak, az új kormánynak át kell adnia 9 milliárdot, mert ez viszont a kormány költségvetésében, az ország költségvetésében van benne. Tehát nem bianco számlát állítunk most ki; ehhez nem kell módosítani sem a társadalombiztosítás, sem az ország költségvetését.
Úgy gondolom tehát, hogy felelõsséggel fog a tisztelt parlament dönteni, ha elfogadja ezt a módosító indítványt. Ez nem bizonytalan helyzet, ezt a kormány álláspontjának ismerete nélkül megtehetjük. És befejezésül hangsúlyozom: ez nem mond ellene a Társadalombiztosítási Önkormányzat álláspontjának sem. Igen, én is tapasztaltam az önkormányzat közgyûlésén, hogy bizalmatlanok a nyugdíjasok. De azt gondolom, hogy okkal bizalmatlanok a nyugdíjasok. Az elmúlt esztendõk nem szilárdították meg az idõs emberek parlament és kormány iránti bizalmát.
Nekünk tehát éppen ebbõl kiindulva kötelességünk, hogy ezt az elvesztett bizalmat visszaszerezzük és kötelességünk, hogy igazat mondjunk a parlamentben. Ne csúsztatásokkal tárjuk ide a tényeket, ne olyan információkat vigyünk tovább, ami a hozzá nem értõ emberekben valóban gondot, valóban rettegést és valóban félelmet ébreszt. Kérem, hogy a további vita során ezek megfontolásával szíveskedjenek a véleményüket megfogalmazni. Köszönöm. (Taps az MSZP, SZDSZ padsoraiban.)