Nagy Sándor Tartalom Elõzõ Következõ

DR. NAGY SÁNDOR elõterjesztõ: Köszönöm, elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Megmondom õszintén, egy kicsit reménytelennek érzem a helyzetet, mert az eddig lezajlott vitában az ellenzék soraiból elhangzott hozzászólások egyre inkább távolodnak az eredeti, konkrét ténytõl, tényektõl, adatoktól, tartalomtól és javaslattól, és egy indulatos politikai vitává kezd dagadni a dolog. Ez valóban alkalmas arra, hogy a nyugdíjasok bizonytalansága és bizalmatlansága tovább növekedjék, arra pedig nem, hogy valóban megnyugodjanak, hogy szeptemberben megkapják a 8 százalékos emelt nyugdíjat és a jelenleg érvényes jogszabályok szerint õket megilletõ további kiegészítõ részt is.

Borzasztóan sajnálom, hogy az általam szóban elmondottakra sem Kis Gyula úr, sem a további felszólalók tételesen és konkrétan nem válaszoltak, valamilyen egészen más kérdésekrõl szóltak. Így aztán ezek az érvek láthatóan elszálltak és érintetlenül hagyták a vitában résztvevõket.

Magam is készültem arra, hogy elmondom, de Szigeti György képviselõtársam megelõzött ebben; volt már arra példa, hogy a kiegészítõ nyugdíjemelést is kiegészítõ-kiegészítõ döntéssel kellett újra behozni, eldöntetni. Sõt, mást mondok: tavaly, a rendes nyugdíjemelés utáni 4 százalékos kiegészítõ nyugdíjemelést nem tudtuk 9 hónapra visszamenõleg kifizetni, csak 6 hónapra, mert akkor nem volt az alapban pénz. Nem emlékszem rá, hogy akár Kis Gyula úr, akár bárki más az akkori törvényértelmezéssel kifogásolta volna, mert mint realitást vettük tudomásul, a nyugdíjasok is megértették és elfogadták.

Borzasztóan furcsának érezném, hogyha a nyugdíjasok iránt érzett felelõsségrõl és elkötelezettségrõl nekem kellene hosszú szemináriumot hallgatnom Kis Gyula úrtól, mivel az elmúlt egy esztendõben - önkormányzati elnökként - volt alkalmam tapasztalni, hogy az önkormányzat által végiggondolt javaslatok milyen módon nem kerültek be a parlament elé, nem kapták meg a támogatottságot, a kormány milyen módon nem biztosította, hogy ezekben a döntés megszülessen.

Azt gondolom, valóban az lesz a mai vita egyik kimenetele, hogy akik eddig értették, mirõl van szó, esetleg õk is elbizonytalanodnak. Pedig a képlet nagyon egyszerû: azt szeretnénk, ha szeptemberben 8 százalékkal emelkedne a nyugdíj, és azt szeretnénk, ha legkésõbb október 15-éig a visszamenõleges kifizetéssel kapcsolatos kérdésrõl is állást foglalna a parlament.

Ez egy rendkívül egyszerû dolog, megfelel, nem ellentétes a törvényben foglaltakkal és az önkormányzat döntésével. Éppen ezért úgy gondolom, célszerû lenne erre koncentrálni és nem valamiféle más vitát lefolytatni.

Azt is szeretném megemlíteni, hogy egyébként bizonyos értelemben más szakmai oka is van a két döntés szétválasztásának. Erre utalt Csehák Judit képviselõtársam, tudniillik a szeptembertõl esedékes 8 százalékos emelés finanszírozásához nem kell a Társadalombiztosítási Önkormányzatnak, illetve a Nyugdíjalapnak pótköltségvetést benyújtani. Ehhez a kiegészítéshez már pótköltségvetést kell csinálni.

Én nem állítom azt, hogy van olyan kötelezettség, hogy ezt egyszerre kell tenni, csak azt mondom, hogy igen, egy pótköltségvetés keretében szembe kell nézni azzal, hogy hogyan, milyen módon érinti az állami költségvetést, és milyen módon érinti magának a nyugdíjbiztosítási alapnak a költségvetését.

Selmeczi Gabriella bizonyára nyomatékot akart adni a szavainak, amikor azt mondta, hogy ezek szerint úgy készült el a költségvetés, hogy - szóval - az nem biztosítja az ellátásokat, fel kell vetni a felelõsséget, és lépéseket kell tenni. Egyetértek vele.

Azt javaslom, forduljon Szabó Iván volt pénzügyminiszter úrhoz és kérdezze meg tõle, hogy készült a '94-es tb-költségvetés - mert aligha van ebben a teremben kettõnkön túl olyan harmadik, aki pontosabban tudná, hogy hogyan készült a költségvetés -, és ha nekem nem hinné el, akkor neki talán jobban elhiszi. Kérdezze meg, hogy miért lett összevonva a két alap költségvetése az önkormányzatok tiltakozása ellenére, kérdezze meg, hogy miért kellett átadni a nyugdíjbiztosítási alapból 6,2 milliárd forintot az egészségbiztosításba, hogy nullszaldós legyen a költségvetés...(Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)..., és akkor nem mondom tovább, legalábbis egyelõre.

Ezeket érdemes megkérdezni, én ezzel nem akartam itt, a Ház nyilvánossága elõtt foglalkozni, mert nem ez tartozik a nyugdíjasokra, nekik meg kell kapniuk a megemelt nyugdíjukat, nekünk pedig az a dolgunk, hogy a forrásokat és a hátteret megteremtsük. Erre irányul a javaslatunk, nem másra. (Nagy taps a bal oldalon.)

Végül, de nem utolsósorban - lévén, hogy Selmeczi Gabriella egy Murphy- idézetet használt - hadd hívjam én is Murphyt segítségül. Azt mondja az egyik helyen, hogy "Emberek és államok akkor viselkednek ésszerûen, ha elõtte már minden más lehetõséget kimerítettek." (Derültség. - Taps a bal oldalon.) Szerintem ebben a fázisban vagyunk, és javaslom, hogy szavazzuk meg ezt a törvényt. (Taps a bal oldalon.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage