DR. FODOR GÁBOR mûvelõdési és közoktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak azokról az indokokról, amelyek miatt ez a törvénymódosítási javaslat most itt fekszik az önök asztalán, és amelyek miatt sürgõsen kértük azt, hogy a parlament - most, ahogy a nyári szünet után elkezdi munkáját - az elsõk között foglalkozzék a felsõoktatási törvény módosításával.
Tulajdonképpen az a javaslat, amit beterjesztettünk, a felsõoktatási törvénynél három törvényhelyet érint; ez a 99., a 113. és a 125. §, ebbõl az elsõ két módosítási javaslat technikai, a harmadik pedig tartalmi jellegû. Engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak ezek tartalmáról; az elsõ kettõrõl, tehát a technikai jellegû módosításokról.
Itt az történt, hogy a törvény megalkotása idején - nyilván emlékeznek azokra a vitákra - hiszen sokan önök közül itt ültek a Parlamentben és közösen vitattuk meg ezt a törvényt -, amelyekben formálódott ez a törvény, ezekbe a vitákba mégis jónéhány hiba csúszott, technikai jellegû hiba is. Ezeket próbáltuk kiküszöbölni a mostani módosítással.
Az elsõ arra irányul, hogy korábban volt egy olyan terminológia, amit használtunk; a szakosító képzés, és egy új terminológia került a törvénybe: a szakirányú továbbképzés, ennek a keveredésérõl van szó ezeknél a törvényhelyeknél. Itt az elsõnél, a 99. §-nál - amit említettem - keverednek ezek, tehát értelemszerûen illendõ az új terminológiát használnunk.
A második esetben - tehát ez a 113. §-ra vonatkozik - ugyancsak ezzel a problémával állunk szemben, itt van a "szakirányú továbbképzés" megnevezés, tehát az új típusú végzettségi szintre a régi "szakosító" elnevezést ajánlja a törvény, azt hiszem, itt is illendõ rendet tennünk, és ezt a technikai malõrt kiküszöbölnünk.
Egyébként ez a gyakorlatban komoly problémákat jelentett, végül is ezért javasoltuk azt, hogy most próbáljuk a törvényt ilyen szempontból is rendbe tenni, mert az életben, például az orvostudományi egyetemeken, az orvosképzésnél - elég sok jelzést kaptunk ez ügyben - komoly problémákat okoz.
A harmadik típusú módosítási javaslatunk - ez az, amit az elején is bejelentettem - tartalmi jellegû. Ez annak idején is sokat vitatott téma volt, és azóta is olyan, amirõl sokat beszélünk; ez a tandíj kérdése. Azt javasoljuk a tandíj bevezetésével kapcsolatban, hogy tekintsünk el a törvény azon rendelkezésétõl, amely 1994. szeptember 1-jével szeretné, kívánta volna a tandíjat bevezetni. Erre azért kényszerülünk, mert - zárójelben jegyezném meg - bárki is lenne az én helyemben, azt hiszem, ugyanezzel a javaslattal állna elõ, hiszen azok a háttérintézkedések, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy a tandíjat úgy tudjuk bevezetni, hogy a nélkülözhetetlen - úgynevezett - kompenzációs rendszer ugyancsak mûködjön emellett, nem állnak rendelkezésre, nem kerültek kidolgozásra.
Tehát a mostani helyzet olyan, hogy nem tudjuk azt megtenni, amit azt hiszem, mindannyian elfogadunk közös célként, hogy garantálni tudjuk, hogy ne az anyagi állapot legyen annak meghatározója; ki jut Magyarországon felsõoktatási intézménybe, ki tud fõiskolát, egyetemet végezni. Amíg ez a kompenzációs rendszer nincs kidolgozva, amíg nem tudunk ugyan nem tökéletes, de azért megnyugtatóan mûködõ rendszerekkel elõállni, addig azt hiszem, nem szabad a tandíjat bevezetni.
Ezért kényszerülünk arra, hogy a törvénybõl ezt a rendelkezést kivegyük és helyette egy olyan rendelkezést javaslunk, amely arról szól, hogy majd egy önálló törvénynek kell a tandíj ügyeirõl a késõbbiekben megszületni.
Azt is szeretném elmondani, hogy a kormányprogrammal összhangban arra szeretnénk törekedni, hogy 1995. szeptember 1-jétõl ez bevezethetõ legyen, természetesen a megfelelõ formában, amirõl beszéltem; tehát a szükséges hitelkonstrukciókkal, adókedvezményekkel együtt. Remélem, hogy ez sikerülni is fog. Az az igazság, hogy ez nagyon kemény, feszített munkát igényel majd a Mûvelõdési Minisztérium, illetve a pénzügyi irányítás részérõl, én nagyon bízom benne, hogy ezt sikerül elvégeznünk.
A vitában nyilván fel fog merülni az a kérdés is, ami itt az egyik legsúlyosabb probléma, nevezetesen, hogy az intézetek; fõiskolák, egyetemek most már betervezték a tandíjbevételeket az elkövetkezendõ négy hónapra, ez körülbelül egy 500 millió forintos, igen jelentõs összeget érint.
Ez egy nagyon komoly probléma és jelentõs rizikó volt ennek vállalása annak idején a fõiskolák, egyetemek részérõl is, természetesen õk is kényszerhelyzetben döntöttek így. A pótköltségvetési vita kapcsán azt hiszem, ez a probléma elõ fog kerülni, beszélni fogunk errõl. Amikor a Pénzügyminisztériummal próbáltuk megkötni azokat a kompromisszumokat, amelyek az ismert takarékossági intézkedésekbõl kifolyólag a mi tárcánkat is súlyosan érintik, akkor ott természetesen próbáltuk ezt az igényünket érvényesíteni. Azt hiszem, született is egy olyan kompromisszum, ami egyáltalán nem tökéletes, joggal kritizálható, de amelyben végül is valamiféle megoldást kívánunk adni erre a problémára. Ez természetesen azt fogja eredményezni, hogy mind az egyetemek, mind a fõiskolák számára még szûkösebb gazdálkodási lehetõségek lesznek, de a helyzet talán nem olyan drámai, mint ahogy elsõ látásra gondolnánk.
Tehát még egyszer szeretném összegezni: erre a lépésre kényszerültünk, és azért kényszerültünk erre, mert úgy gondolom, mindenképpen a rosszabbik megoldás lenne az, ha úgy vezetnénk be a tandíjat, hogy az mindenféle kompenzáció nélkül, jelen pillanatban gyakorlatilag kizárná a nehezebb anyagi helyzetben lévõ fiatalokat a felsõoktatásból. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor ez történik Magyarországon.
Még egy korrigálást hadd tegyek. Az elõzõekben, a 113. §-nál nem soroltam fel azt a technikai jellegû változtatást, ami igencsak lényeges; szeretnénk, hogyha az általunk javasolt bekezdéshely azért kerülne be egy csomagba, mert ha ezt a módosítást nem tesszük meg - itt megintcsak félreértésekrõl van szó - , a felsõoktatási magánintézményeknél olybá tûnhet, mintha a mûvelõdési miniszternek bármiféle jogosítványa lenne arra, hogy az ottani vezetõ munkatársak fölött egyfajta munkáltatói jogot gyakoroljon. Ezért szeretnénk ezt ide betenni, hogy világos legyen: a magánszféra természetesen el van választva ezektõl a jogosítványoktól.
Köszönöm szépen a figyelmüket és engedjék meg, hogy azt kérjem: támogassák ezt az indítványt. Én lényegesnek érzem és bevallom, azért is törekedtünk a sürgõsségre - amit az elején mondtam -, mert úgy gondolom, a megnyugtató tanévkezdéshez szükséges ez a lépés. Ezért is törekedtünk arra, hogy csak a lehetõ legszükségesebb technikai, illetve ezt az egy tartalmi jellegû módosítást terjesszük be most önök elé.
Szeretném elõrebocsátani azt, hogy mint ahogy annak idején is ígértük, nyilvánvalóan vissza fogunk még térni mind a közoktatási törvényre, mind a felsõoktatási törvényre, mert vannak egyéb részek is, amelyeket azt hiszem, szükséges áttekintenünk az elkövetkezendõ idõben. Ez egy másik alkalommal fog megszületni.
(10.30)
Az idõ nyilvánvalóan és különösen a nyári szünetre való tekintettel kevés volt ahhoz, hogy tartalmi jellegû módosításokat a szférával megfelelõ alapossággal egyeztetni lehessen. Ezért kérem a segítségüket most ehhez a három jogszabályhelyre vonatkozó módosításhoz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)