DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1994. évi LIV. törvény megalkotásakor a parlament abból indult ki, hogy a gyógyszertárak alapítására és mûködésére egységes szabályok vonatkozzanak. Az volt a rendezõ elv, hogy a gyógyszertárak egészségügyi intézményként mûködjenek a magánosítás folyamatában és a késõbbiekben a magántulajdonban is. A szeptember 1-jén hatályba lépõ törvény értelmében gyógyszertárat az úgynevezett személyi jog alapján csak gyógyszerész mûködtethet.
Tisztelt Országgyûlés! A könyveknek megvan a maguk sorsa - és én azt gondolom, hogy Terentius szállóigéje a törvényekre is igaz. Az Országgyûlés áprilisban még úgy vélte, hogy a patikatörvény kihirdetése és hatálybalépése közötti háromhónapos idõtartam elegendõ lesz az állami gyógyszertárak döntõ többségének privatizációjára, tehát a személyi jog intézménye alkalmazható lesz. Azonban a gyógyszertárak, a gyógyszertári központok tulajdona körül kialakult jogvita elhúzódása nem tette lehetõvé a privatizáció megkezdését, illetve azt, hogy az országban egységes szakmai szempontok alapján bonyolítsák le a magánosítást. Ezért olyan helyzet alakult ki, hogy a törvény elõírásai a lakossági gyógyszerellátást ma biztosító közel 1850 gyógyszertár közül csak körülbelül 400, a gyógyszerészi magántevékenység keretében mûködõ gyógyszertárra érvényesíthetõk egyértelmûen. A folyamatos gyógyszerellátás és a ma mûködõ hálózati gyógyszertárak zökkenõmentes további tevékenysége érdekében vált tehát szükségessé a törvény kiegészítése, és ez az indoka annak, hogy miért kellett ezt sürgõsséggel a parlament elé terjeszteni.
Tisztelt Országgyûlés! A kormány által beterjesztett és a Magyar Gyógyszerész Kamara által is támogatott, most Önök elõtt lévõ módosítási javaslat tehát lényegében egy jogtechnikai megoldás, és nem érinti a törvény tartalmát. Elfogadása esetében valamennyi gyógyszertár szeptember 1-jét követõen a törvény által megkívánt egységes szakmai követelmények alapján dolgozhat. Tehát javaslatunk most nem érinti a gyógyszertári központok tulajdoni helyzetét, csak átmeneti idõre tartalmaz értelmezõ rendelkezéseket.
Hadd mondjam el azonban, hogy a tulajdoni vitában a kormány az érdekeltek mielõbbi megegyezését szorgalmazza. Jó lenne, ha ehhez nem hosszadalmas bírósági procedúrák teremtenének kényszerpályát, hanem a koalíciós megállapodás, illetõleg a kormányprogram nyújtana keretet. Tehát a gyógyszertári központok önkormányzati tulajdonának elismerése mellett az átalakulás, a privatizáció az egész országban egységes elvek és szakmai szempontok szerint történne.
Ettõl az utóbbitól azért nem lehet eltekinteni, mert a gyógyszerellátás biztonsága olyan stratégiai kérdés, amely megfelelõ garanciákat igényel. A kormány azt tervezi, hogy a gyógyszerészek szakmai érdekképviseletével, a Magyar Gyógyszerész Kamarával köztestületté alakulása után, tehát már az új vezetéssel még egyszer áttekinti az egész törvényt, és ugyanezt teszi az önkormányzatok képviselõivel, majd a szükséges korrekciós indítványokat így terjeszti a tisztelt Ház elé. A jelen módosítási javaslat nélkül azonban a gyógyszertárak mûködésében, tisztelt képviselõtársaim, zavarok keletkezhetnek, melyek rendezésére csak bonyolult jogviták, illetõleg nagyszámú egyedi jogértelmezés után kerülhetne sor.
Tudjuk valamennyien, hogy a lakosság rendkívül érzékenyen reagál minden változásra a gyógyszerellátás, a gyógyszerárak körében. Ha ez most a gyógyszertárak döntõ többségében a mûködtetés zavarával is társulna, úgy gondolom, tovább romlana a betegek közérzete, amit mindenképpen célszerû lenne elkerülni.
Ezért kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a törvényjavaslatot az elmondottak tükrében mérlegelje és fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)