DR. SZIGETHY ISTVÁN, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Biztató jellel kezdi a nyári szünet után a parlament a munkáját. Olyan kérdésben, amelyet az elmúlt parlamenti ciklusban az utolsó napig nem tudtunk megoldani, hatpárti egyetértés alapján áll elõttünk egy új Házszabály-tervezet, amely a parlament munkáját remélhetõleg rövidesen nagymértékben meg fogja könnyíteni.
Amikor a koalíciós tárgyalások idején a Szabad Demokraták Szövetségének a közjogi munkacsoportjában beszéltünk arról, hogy sürgõsen kellene Házszabály, hiszen a parlamentnek nem szabad a régi szabályok szerint elindulnia, mind belül, mind pedig kívül többen aggályukat fejezték ki, hogy ez egyáltalában megvalósítható-e ilyen rövid idõn belül. Nos, az eredmény itt van elõttünk.
Bihari Mihály felszólalásában rendkívül fontos elvi kérdésrõl beszélt. Ha jól értelmeztem felszólalásának lényegét, akkor az a parlamenti demokratizmus és a parlamenti hatékonyság ellentmondásának a feloldása, összehangolása, az ezzel kapcsolatos feladatok lehetséges optimális megoldása volt.
Én egy másik elvi kérdéssel szeretnék foglalkozni. Azzal, hogy a parlament tevékenységét mennyiben segítheti elõ a Házszabály olyan formában, hogy a parlament ne csak törvénygyár legyen. Ez azt hiszem, rendkívül fontos kérdés, hiszen amíg a közvélemény-kutatások eredményei szerint a korábbi parlamentnek a társadalmi presztízse meglehetõsen alacsony volt, a legutóbbi eredmények azt mutatják, hogy ez - néhány tárgyalási nap után, illetõleg a választások után - ugrásszerûen megemelkedett. Rendkívül lényeges mutató. Azt jelenti, hogy a magyar lakosság nem a parlamentarizmusból ábrándult ki, és a mostani parlamentnek megadja elõlegezetten azt a bizalmat, amelyre a tevékenységéhez mindenképpen szükség van.
A parlament tevékenységének három fõ területe van, és e három terület között az arányok nem voltak megfelelõek a megelõzõ parlamenti ciklusban. Ez a három terület - a törvényhozás mellett - a politikai vitafórum-jelleg és a végrehajtó hatalom ellenõrzése.
Több kísérletünk volt, hogy a másik két területen is a parlamenti tevékenység zökkenõmentesebb legyen, a parlament feladatának eleget tudjon tenni. Sajnálatos módon azonban a többségi szabályra tekintettel mind a vizsgálóbizottsági, mind pedig az egyes meghallgatási indítványaink jelentõs része nem nyert támogatást a kormánypártok részérõl. S éppen ez is közrehatott abban, hogy a parlamentrõl véleményem szerint nem a legjobb kép alakult ki a lakosság körében.
A parlament úgy végezte törvényhozási tevékenységét ugyanakkor, hogy ez a törvényhozási tevékenység a lakosság nagy része számára áttekinthetetlen volt, érthetetlen volt, a parlamenti tevékenységnek nagyon sok olyan formális eleme volt, amely a parlamentrõl igazán nem jó képet alakított ki a lakosság körében.
A mostani Házszabály a funkciók arányának a helyreállítása tekintetében nagyon fontos lehetõségeket, elõrelépést biztosít. Bízom abban, hogy ha a parlament ennek megfelelõen fog mûködni és a választópolgárok azt látják, azt hallják, hogy a parlament a politikai viták keretében, a végrehajtó hatalom ellenõrzése keretében valóban azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek õket is izgatják, és nemcsak elsõsorban a törvényhozási tevékenységre koncentrál, abban az esetben a parlamenttel szembeni lakossági bizalom meg fog maradni.
Az országgyûlés - amint említettem - az elmúlt idõszakban valóban rekordmennyiségû törvényt hozott. Ez a tevékenysége azonban elvette az idõt a politikai szándékok mellett attól, hogy a parlament igazából teljesíteni tudja a politikai vitafórum jellegét és teljesíteni tudja a végrehajtó hatalom ellenõrzését.
(12.00)
A mostani Házszabály-tervezet mind a két kérdésben rendkívül fontos elõrelépést biztosít. Olyan jogokat biztosít az ellenzék számára, amelyek lehetõvé teszik, hogy ezekkel az elsõsorban ellenzéki jellegû funkciókkal élhessenek, és ennek megfelelõen a parlament valóban eleget tehessen a hármas funkcióból eredõ kötelezettségeinek.
Nos, a legfontosabb kérdés, hogy ehhez - a politikai szándék mellett - mindenképpen idõt kell biztosítani. 1992. december 9-én volt egy tudományos konferencia, amely "A jogalkotás a jogállamban" címet viselte. Ezen a tudományos konferencián az akkori parlament tevékenységének a zökkenõit már tulajdonképpen a konferencia résztvevõi elemezték, ez könyv alakban megjelent. Az ottani tanácsok, elgondolások valószínûleg már a korábbi parlament idején is hasznosíthatók lettek volna. Itt Georg Brunner kölni professzor úr hivatkozott többek között arra, hogy a plénum tehermentesítése Olaszországban úgy sikerült, hogy a bizottsági tevékenységre tevõdött át a hangsúly, a nem politikai jellegû törvényhozási feladatok túlnyomó részét bizottsági szinten intézik el. Ezzel lehetõség nyílt arra, hogy az olasz parlament valódi politikai tevékenysége javuljon. Hivatkozott arra is, hogy az olasz példát már Spanyolország és Görögország is követte. Természetesen említettük, hogy a kivételes eljárás keretében mi is hasonló úton járunk; azonban azt hiszem, a magyar parlamentben ez nem volt elégséges ahhoz, hogy a parlament plenáris ülése mentesüljön nagyon sok felesleges, idõhúzó tevékenység alól.
Az új Házszabály elsõsorban ezen a területen is próbál segíteni azzal, hogy a bizottsághoz tevõdik át a törvényhozó tevékenység jelentõs része, és valóban a törvényhozó tevékenység politikailag fontos elemei kerülnek át a parlamenti plénum elé. A bizottsági jogosultságok szélesítése körében azonban természetesen nagymértékben oda kell figyelni arra - amint Bihari Mihály is beszélt errõl -, hogy ez ellenzéki jogokat ne csorbítson, és ha a bizottsági munkában valóban hasznosítható ellenzéki javaslatok, figyelemre méltó politikai elgondolások kerülnek elõ, akkor ezeknek biztosítani kell a plénumon való megjelenését is. Ehhez a Házszabály mindenképpen biztosítja a megfelelõ garanciákat.
Ez a kérdés azonban nem szakítható el attól, hogy a felszabaduló idõ lehetõséget kell hogy biztosítson arra, hogy ellenzéki jogosultságok keretében mind a kormány ellenõrzése, mind pedig a politikai kérdések megvitatása a plénum elé kerülhessen. Sajnálatosan az elmúlt parlamenti ciklus egyik nagy hibája volt, hogy ez a funkció igazából nem mûködött. Nagyon kevés politikai vitanap volt, az ellenõrzés pedig tulajdonképpen leszûkült az interpellációk és a kérdések körére. Ezen túlmenõen nagyon kevés meghallgatásra került sor, ami nem volt szerencsés. A végrehajtó hatalom ellenõrizhetõsége ilyen körülmények között nem mûködött igazából.
A tavaszi Házszabály-módosítás keretében a Szabad Demokraták Szövetsége ragaszkodott ahhoz, hogy akkor tudja elfogadni a Házszabály-csomagot, ha az ellenzéki jogokat garantál, méghozzá két körben. Az egyik a politikai vitanap kezdeményezése volt, a másik pedig a vizsgálóbizottságok létesítése. Végül is mind a két kérdésben egy olyan kompromisszumos megállapodás született akkor, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége javaslatát az akkori kormánypárti frakciók elfogadták azzal, hogy ezek az intézkedések majd csak a következõ parlamenti ciklusnál lépjenek hatályba.
Nos, ezek a szabaddemokrata indítványok 40 százalékos támogatottsághoz kötötték - a korábbi 50 százalékot meghaladó támogatottság helyett - mind a politikai vitanap elrendelésének, mind pedig a vizsgálóbizottságok felállításának a feltételeit. Azt hiszem, ha ilyen körülmények között született volna meg a Házszabály annak idején, a megváltozott körülményekre tekintettel nagyon sürgõsen módosítani kellett volna, hiszen ez a jelenlegi ellenzék jogait aligha biztosította volna.
Ebben a körben föl szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi koalíciós pártoknak meglett volna a lehetõségük arra, hogy kihasználva a kétharmadot meghaladó támogatottságukat, olyan szabályokat hozzanak, amelyek hasonlóak lettek volna, mint a korábbi parlamentben nagy eredményként elért szabályok. Azt hiszem, nem lett volna szerencsés, ha nem figyelt volna oda a jelenlegi koalíció arra, hogy az általános szabályok, az általános elvek mellett az elkövetkezõ négy évben ilyen parlamenti arányok mellett kell dolgoznunk. Így kerülhetett sor arra, hogy az európai parlamenti gyakorlatban példa nélkül álló alacsony szinthez, 20 százalékhoz kötötte ezeket az indítványozási jogokat. Ez a 20 százalék három ellenzéki frakció esetében általában már mûködik. Olyan jogosultságot biztosít az ellenzék számára, amely a mostani parlamenti arányoknak megfelelõen mindenképpen biztosítani tudja, hogy ezekkel az ellenzéki jogokkal élhessenek.
Ugyancsak az ellenõrzési jogosultság keretében szeretném kiemelni azt az eddig eléggé nem hangsúlyozott új szabályt, hogy a bizottságokban ezután az 50 százalékot meghaladó támogatottság helyett már 20 százalékkal lehet bárkit a bizottságok elé meghallgatásra idéztetni. Nagyon fontos ez az intézkedés. Állítom, hogy ha rugalmasabban bánt volna a korábbi parlamentben a kormánykoalíció ezzel a kérdéssel, lehetséges, hogy jobb kép alakult volna ki róluk mind a sajtóban, mind pedig a társadalomban, ha nem zárkóztak volna el az elõl, hogy a meghallgatásokra sor kerüljön ellenzéki indítványok esetén.
A Házszabály tervezete az elmúlt négy évben összegyûjtött tapasztalatok mellett rengeteg újdonságot is tartalmaz. Ezek az újdonságok természetesen nincsenek kipróbálva, nem tudjuk, hogyan fognak mûködni. Bízzunk benne, hogy ezekkel nem lesz gond.
Az újdonságok körében szeretnék utalni arra is, hogy a Házszabály legalizál olyan kialakult szervezeti intézményeket, amelyek a korábbi parlament gyakorlatában mûködtek, szabályozva nem voltak. Ilyen például a házbizottság jogosultsága, a házbizottság léte, a bizottsági elnöki értekezlet és az ezekhez kötött különbözõ jogosultságok.
Amint Bihari Mihály is említette, a mostani Házszabály-tervezet természetesen messzemenõen figyelemmel van az elmúlt négy év tapasztalatára. Figyelemmel van arra a munkára, amelyet a korábbi parlament ügyrendi bizottságában több éven keresztül a frakciók meglehetõs összhangban folytattak. Ennek a tapasztalati anyagnak a felhasználásával terjesztettük elõ mind a hat párt részérõl ezt a Házszabály-tervezetet.
Bihari Mihály hivatkozott arra is, hogy természetesen nincs tökéletes Házszabály. Nos, mi is úgy gondoljuk, hogy ez a folyamat csak egy nagyon fontos állomásához érkezett el most, amikor összegezhetjük az elmúlt négy év tapasztalatait, és figyelemmel lehetünk a mostani parlamenti arányokra; azonban mindenképpen tovább kell lépnünk, a mostani új intézményeket ki kell próbálnunk, és messzemenõen rugalmasnak kell lennünk a továbbiakban is ahhoz, hogy ha valamilyen kísérlet nem válik be a mostani Házszabályból, akkor azon túl kell tenni magunkat, új megoldásokat kell keresnünk.
Éppen ezért, amint Hack Péter és Bihari Mihály is hivatkozott már rá, a koalíciós pártok ígéretet tesznek arra, hogy egy év után visszatérünk az új Házszabály tapasztalataira, és ezen tapasztalatok tükrében fogunk állást foglalni arról, hogy ez a mostani Házszabály igényel-e továbbfejlesztést, vagy sem. Azonban addig is bízunk abban, hogy ez az új Házszabály-tervezet nagymértékben meg fogja könnyíteni a parlament munkáját, megkönnyíti azt, hogy a parlament mind a három funkcióját a lakosság megnyugvására gyakorolhassa. Bízunk abban is, hogy ezek az új intézmények, intézkedések javítani fogják a lakosság bizalmát, illetve meg fogják õrizni azt a megelõlegezett bizalmat, amelyet a mostani parlamenttel szemben a közvélemény-kutatási adatok egyelõre tanúsítanak.
Ezeknek a gondolatoknak a jegyében, mint az egyik elõterjesztõ és kezdeményezõ párt vezérszónoka, természetesen azt közlöm az Országgyûléssel, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége messzemenõen támogatja az új Házszabály tervezetét. Köszönöm szépen. (Taps.)